A focimezvásárlás nehézségei: Mi vagyok én, madárfejű kínai óvodás?
Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek a száját néhány indulatszó keretében elhagyta a címben szereplő mondat, amikor megjött postán a várva várt focimeze. Ma már az egész világot behálózzák a hamisított termékek, melyekről mindenki tudja, hogy vigyázni kell velük, mégis sokan bedőlnek az olcsóságuknak. Persze ilyenkor mindig jön a címbeli felkiáltással együtt járó megjegyzés: „Nem baj, jó lesz az így is”.
Kezdjük a nehezével: nincs sportoló alkatom, nagyon nincs. De hát így jár az, aki annyit ír a sportról (és másról), hogy nem nagyon marad ideje művelni. Ennek csak azért van jelentősége, mert általában az XL-XXL határán vagyok a focimezeket illetően (szeretném hinni, hogy inkább XL, de ebből nem lehet hiúsági kérdést csinálni, mert könnyen ráfázhat az ember). Pár hónapja aztán belefutottam egy hirdetésbe, ami az eredeti ár töredékéért kínálta nagy európai sztárcsapatok mezeit, már csak a kíváncsiság miatt is lecsaptam kedvenc klubom, a Tottenham Hotspur dresszére. Mindenki ismeri ezeket a boltokat: jellemzően honlapjuk sincs, a közösségi oldalakon terjednek a hirdetések, és az eredeti 20-30 ezres árral szemben nagyjából tízezer forintért ígérik ugyanazt a mezt számmal-felirattal.
Persze az már az elején árulkodó volt, hogy a megrendelésnél kérték: a szokásosnál eggyel nagyobb méretet adjak meg. Így gondolkodás nélkül beírtam a 2XL-t. Aztán néhány hét múlva megérkezett egy 3XL-es dressz. Meg ne kérdezzék, honnan jött az eladó ötlete, hogy még egy számot adjon hozzá a rendeléshez – lehet, hogy automatikusan eggyel nagyobbat kap mindenki. Utólag persze így is jobban jártam, hiszen a mez első felpróbálásakor hangzott el a címbeli kulcsmondat, amikor próbáltam áterőszakolni a fejem az erre szolgáló nyíláson. és jelentem, sikerült. Hosszban és szélességben egyébként nagyjából passzol a méret (na jó, kicsit be kellett húzni a hasat), csak a fejét méretezték kicsire. Attól eltekintve persze, hogy másfél számmal nagyobb a szokásosnál.
A fake news után itt vannak a fake dresszek
Térjünk a tárgyra: mára annyira elözönlötték a világot a hamis focimezek, hogy pár másodperces kereséssel bárki beléjük futhat, és a jelek szerint a magyar weben is vannak direkt ezekre szakosodott cégek. Becslések szerint a kamu mezek piaca ma már nagyobb, mint az eredetieké. Elsősorban a szegényebb országokat célozzák, ahol a rajongók gyakran nem tudják megfizetni az eredeti terméket. És itt már nem gyerekkorunk négycsíkos Gagyidas termékeiről és hasonlókról van szó, ezek a jellemzően Kínában és Tajvanon gyártott termékek a megszólalásig hasonlítanak az eredetiekre, sőt gyakran címkét is varrnak beléjük.
Egy 2017-es felmérésben az összes hamis áru világpiacát évente 923-1130 milliárd dollárra becsülték, az ENSZ egy jelentése szerint a ruházati termékek és luxuscikkek esetében a hamisítványok 70 százaléka Kínából származik.
A márkavédelem szintje az utóbbi években csak visszalépett Kínában, ez is segíti a hamisítványok piacának növekedését. A 2014-es világbajnokság előtt a kínai vámhatóságok még 7 millió hamis terméket foglaltak le, idén a kínai állami hírügynökség jelentése szerint mindössze négyezret. És valószínűleg nem azért, mert annyival kevesebb lett a hamisítvány, hanem azért, mert egyre inkább szemet hunynak felette.
Logikus felvetés lenne, hogy csökkenteni kell az eredeti termékek árait, és akkor automatikusan zsugorodik majd a feketepiac. Ez sem ennyire kézenfekvő azonban, az idei világbajnokság kapcsán kimutatták, hogy például egy mez 90 dolláros fogyasztói árából csak 12 dollár az előállítás költsége. Ezen felül 30-35 dollár a szállítás és a logisztika költsége, ez teszi ki a legnagyobb szeletet. A fennmaradó rész a gyártó haszna, aminek egy része a mezt viselő csapatokhoz kerül, hiszen a nagy sportszergyártók évente dollár tízmilliókat fizetnek, hogy elláthassák mezzel az adott válogatottat. Ebből a szempontból jelenleg a németek meze a legértékesebb, az Adidas évente 60 millió dollárt fizet a szövetségnek.
Hasonló kimutatást készített egy brit sportmarketing-szakértő a Premier League esetében, és arra jutott, hogy a nagyjából 60 fontos átlagos eladási ár 5,8 százaléka fedezi az előállítási költséget. 11,5 százalék a gyártó profitja, a klub pedig mindössze 3,6 százalékot kap az eladások után licenszdíjként. A legnagyobb szeletet a kiskereskedők hasítják ki, hozzájuk kerül az ár 22 százaléka, a fennmaradó részt pedig elviszi az áfa, a szállítás és a marketingköltségek.
Vagyis ha akarnák sem lehetne sokkal olcsóbbá tenni a hivatalos termékeket, a gyártók bő 10 százalékos profitja nem számít kiemelkedőnek. A hamisítványok árelőnye abból fakad, hogy nincs kiskereskedelmi árrés, nem költenek marketingre, a szállítást a lehető legolcsóbban oldják meg, illetve silányabb anyagokkal dolgoznak.
A kamu termékek fő piacai még mindig azok az országok, ahol az alacsonyabb bérek miatt luxus egy eredeti mez, de a hasonlóság miatt már Nyugat-Európában, akár Angliában is problémát okoz a hamisítás. A nyári foci-vb előtt például a szervezők, a résztvevő országok szövetségei és a sportszergyártók közösen figyelmeztették a szurkolókat, hogy vigyázzanak a hamis termékekkel. Egy felmérés szerint csak Angliában 264 millió fontos üzletet generál egy ilyen világesemény, ennyit költhettek el idén sportruházatra a szurkolók. Persze a piac mérete függ a válogatott szereplésétől is, előzetesen arra számítottak, hogy ha az angol csapat a döntőbe jut, akkor a fenti összeg 463 millió fontra is ugorhat. Az pedig nem meglepő, hogy egy ekkora piac már a hamisítók figyelmét is felkelti.
Júniusban a világbajnokság kezdetekor az ITV készített arról egy anyagot, hogy április óta több mint 12 ezer hamis mezt foglaltak le a hatóságok Angliában összesen 27 esetben. És ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, hiszen a többség le sem bukik.
Egy lehetséges megoldás: a fapados mez
A hamisítás mértékét látva nem véletlen, hogy egyre több csapat próbál valamilyen megoldást találni, és ez nem csak a kikötők és reptéri szállítmányok ellenőrzése lehet, hiszen kézenfekvő lehet felszámolni az okokat. A Liverpool focicsapata például a Financial Times cikke szerint az elsők között kísérletezik azzal, hogy „fapados” mezeket dob piacra Kínában. Ezek szinte mindenben megegyeznek a hivatalos szerelésekkel, annyi a különbség, hogy nem a hivatalos gyártó, a New Balance logója szerepel rajtuk, és olcsóbb alapanyagból készülnek. Cserébe az áruk alig harmada az eredetinek, mindössze 30 dollár a 87 dolláros hivatalos dresszel szemben.
Természetesen sokan felvetik a hamis termékeket kínáló online platformok felelősségét, hiszen ezek az oldalak gyakorlatilag cinkosai a csalóknak azzal, hogy teret adnak a termékeiknek. A kritikákra válaszul a legismertebb kínai netes kereskedő, az Alibaba úgy nyilatkozott, hogy a hamisítás problémájának megoldásához a kínai törvényeket kellene szigorítani, jelenleg ugyanis az ottani szabályozás nem szankcionálja a védjegysértést. (Ez amúgy nemcsak a hamisított mezeken, hanem a meccsközvetítéseken keresztül is egy vagyont vesz ki az európai fociklubok zsebéből, Kínában ugyanis elterjedtek az illegális streamek.)
Az eredetire megtévesztésig hasonlító hamisítványok egyébként részben azért áraszthatják el a világot, mert ezeket a termékeket ugyanazok az üzemek gyártják, amelyek a nagy világmárkákkal is szerződésben vannak. Az nem újdonság, hogy ma már a Nike és az Adidas is a Távol-Keleten dolgoztat, de a jelek szerint ezek a gyárak néha bevállalnak egy kis fusimunkát is, illetve onnan szivárognak ki a legújabb termékek. Kína mellett másik fontos származási ország Thaiföld, ahonnan még jobb minőségű hamisítványok kerülnek ki, mint a kínai üzemekből. Kínában egyébként a beszámolók szerint Kuangcsu az illegális piac ütőere, ott összpontosulnak azok a kereskedők, akik ebben a bizniszben utaznak.
A hamisítványoknak három változatuk létezik: a legolcsóbbról a laikus is megmondja, hogy nem eredeti, a másodiknak az anyaga gagyibb, de egyébként az eredetire hajaz, míg a harmadik kategória dresszei a megszólalásig hasonlítanak az eredeti Nike vagy Adidas mezekre, és még a szakavatottak sem mindig ismerik fel őket – olvasható a Mail & Guardian című dél-afrikai lap riportjában.
Persze a hamis sportszerek ma már nem csak Kínára korlátozódnak, szintén a vébé alatt szentelt egy cikket az Arab News portál Dubai Karama nevű negyedének, ahol gyakorlatilag mindent megvehet az ember a kamu Luis Vuitton táskától a Ray Ben napszemüvegig. Nem meglepő, hogy az oroszországi világbajnokság alatt ott is a mezek fogytak a legjobban, azok közül is Neymar dressze volt a legnépszerűbb, a brazil szupersztár hamis felsőjéből egy héttel a vb kezdete után már nem lehetett kapni, így a fanatikusoknak türelmesen várniuk kellett. A lapnak nyilatkozó kereskedő azt mondta, hogy a világbajnokság előtt naponta maximum öt mezt adott el, majd hirtelen négyszeresére ugrott a forgalma. Dubaiban a hamis mezeket 18 dollárért árulták, miközben a nagy plázákban az eredetiekért három-négyszeresét kellett fizetni.
Mindent hamisítanak, amit érnek
A kamu termékek piaca ma már sokkal messzebb terjeszkedett annál, mint hogy Barcelona, Real Madrid, PSG vagy más sztárcsapatok vagy világklasszis válogatottak dresszeire korlátozódjon. Mindent hamisítanak, amire igény van, pillanatok alatt reagálnak a piaci igényekre és lekoppintják a népszerű termékeket.
A világbajnokság egyik sztárja volt például a nigériai csapat szerelése, és az unortodoxra tervezett zöld-fehér felsőt percek alatt elkapkodták. Aztán alig néhány nap kellett, hogy megjelenjenek a profinak tűnő hamisítványok – írta júniusban a Quartz. Az afrikai szövetség azt közölte, hogy a februári bemutatót követően négy hónap alatt hárommillió darabra adtak le rendelést, a másodpiacon pedig majdnem az eredeti ár dupláját kérték egy dresszért.
A lapnak nyilatkozó lagosi kereskedő szerint az eredeti termékek iránti kereslet a hamisítványok árát is felverte. A Nike 90 dollárt kért egy nigériai mezért, amit a piacon először átszámítva 19 dollárért árultak hamisítva, majd a keresletet látva 41 dollárra ugrott az ár. Nigériában egyébként szinte mindent hamisítanak, egy korábbi felmérés szerint az összes eladott termék 80 százaléka nem eredeti a fogkrémektől kezdve a kozmetikumokig, sőt gyakran az élelmiszerekig.
A hamis mezek piacának is megvannak a maga nagyhalai, januárban például Angliában ítélt el egy bíróság egy 46 éves férfit, aki 4500 mezt adott el összesen egymillió fontért, így luxuskörülmények között élhetett. A titka az volt, hogy nem csak a dresszeket szerezte be illegális forrásból, de aláírásokat is hamisított rájuk, így jóval drágábban adhatta el őket. Az üzletember többek között eladott 200 terméket Lionel Messi aláírásával, illetve több mint 270 különböző sportszert Cristiano Ronaldo hamis szignójával. Emellett Steven Gerrard és Wayne Rooney is több száz terméket írt alá neki. Mindezeket akár 700 fontos egységáron adta el, azt állította, hogy több órát töltött a futballcsapatok edzőpályáin, hogy összegyűjtse az autogramokat. A sztori pikantériája, hogy a gyanúsított lebukásában Rooney is szerepet játszott. Elsőként ugyanis egy másik ereklyeárusnak tűntek fel a hamisítványok, neki azonban ügyfele volt a Manchester United egykori csatára is, így gyanús lett, hogy az aláírása nem eredeti. Végül a nyomozók egy próbavásárláson vettek egy hamis Rooney-mezt, amiről kiderült, hogy semmi köze az angol sztárhoz.
Követed már a Qubitet a Facebookon? Akkor kövesd a Sportértéket is, így elsőként értesülsz a híreinkről!