Százezrek szenvednek tőle, mégsem tudunk semmit az afáziáról
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/7RUx9ipUu4ktJ3Hvs-xxs.jpeg?width=96&height=96&fit=crop)
A sztrókot, vagyis az agyi érkatasztrófát, közkeletű nevén a gutaütést nem elég túlélni, a neheze többnyire csak azután következik. A rehabilitáció embert próbáló, az esetek többségében hónapokig, évekig tart, és drága is. A költségeknek pedig a társadalombiztosító sokszor csak egy részét fizeti. A támogatáshoz könnyebben hozzájutnak, akik a mozgásképességük visszaállítására igénylik. Nehezebb a dolguk azoknak, akik hellyel-közzel önellátóak, csak épp olvasni, írni vagy beszélni nem tudnak.
A túlélők embert próbáló rehabilitációját többnyire a harmadik vagy a negyedik héten kezdik, bár előfordul, hogy már 7-10 nappal az agyi érkatasztrófa után bele lehet vágni. A betegek túlnyomó többségének mindent újra kell tanulni, a fordulástól a felülésen és a járáson át az önálló öltözködésig. A legsúlyosabb esetekben az étkezés vagy a vécéhasználat is újratanulást igényel. A gyógyulás esélyei azoknál jobbak, akik a sztrókot követő héten fel tudnak kelni az ágyból. Még jobb, ha akár segítséggel, akár önállóan meg is tudnak tenni néhány lépést. Sokan azonban nem ennyire szerencsések.
A sztrók egyik leggyakoribb tünete és következménye a féloldali bénulás, aminek következtében évekig tartó rehabilitáció után is visszamaradhat a mozgás részleges zavara, érzés- és érzékelészavarok. A túlélők másik jellegzetes és ugyancsak tartós tünete a beszédértés vagy a beszédkifejezés valamilyen mértékű zavara, az afázia. Az agyi sérülés hónapokig, évekig fennmaradó következményei nemcsak a betegek, a hozzátartozók mindennapjait is meghatározzák.
A sztrók-túlélők harmada évekig küzd afáziás tünetekkel
Az Egyesült Államokban nagyjából 750 ezer, az Európai Unióban 1,1 millió az új sztrókesetek száma évente. Magyarországon ez a szám 35-40 ezer körül mozog. Miután nagyjából minden harmadik agyi infarktuson átesett beteg küzd később valamilyen mértékű afáziával, és a hazai afáziások száma a hozzáértők szerint évente körülbelül 10 ezerrel nő. Az érintettek kétharmada évekig tartó logopédiai kezelésre szorulna.
Különösen ennek fényében meglepő, hogy a laikusok mennyire keveset tudnak az afáziáról. Egy argentin, görög, horvát, kanadai, norvég és szlovén résztvevőkkel nemrégiben végzett nemzetközi felmérés szerint az emberek alig több mint harmada tud bármit is felidézni a kifejezés hallatán. Utóbbiak legtöbbje is nagyon felszínes, sokszor téves információkkal rendelkezik. A legtöbb valós ismerete a norvégoknak van, és általában a skandináv országban a megkérdezettek hatoda tud érdemi információval szolgálni a betegségről. Az argentineknek viszont alig egy százaléka tud bármit is az afáziáról.
Magyarországon ugyan ez ügyben senki nem vizsgálta a lakosság általános tájékozottságát, de sokkal nemigen jobb a helyzet. Az állóvizet nemrégiben némiképp felkavarta, hogy Kulka János színművész két év után több tévécsatornának és rádióadónak is interjúkat adott és nyíltan beszélt 2016 nyarán elszenvedett sztrókjáról, valamint a visszamaradt tüneteiről és rehabilitációjáról. A színész a legújabb hírek szerint jövő januártól a színpadra is visszatér.
Más kérdés, hogy a nagyközönségnek szóló interjúk többnyire a legalapvetőbb tudnivalókról sem oszlatják jelentősen a ködöt. Már az is problémát jelent, hogy az afáziára, vagyis a nyelvi zavarra beszédzavarként utalnak, holott nem az – mondja az afázia modern terápiás lehetőségeit az elmúlt években a Potsdami Egyetemen kutató Zakariás Lilla logopédus. Ez kukacoskodásnak tűnhet ugyan, de a tisztánlátás a szakember szerint azért is fontos lenne, mert a nyelvi zavarnak és a szaknyelven dizartriaként ismert beszédzavarnak nemcsak az anatómiai hátterük, hanem a tüneteik is különböznek, így a szakszerű terápiájuk is eltér egymástól.
Nemcsak a pontos tünetek, az okok is különböznek
Az afáziát az agykéreg egyes részeinek, például a halántéklebenyi, úgynevezett Wernicke- vagy a homloklebenyi Broca-régió, a közvetlenül az agykéreg alatti fehérállomány vagy az abban található szürke magvak sérülése okozza. A dizartria ezzel szemben rendszerint az agytörzsi, a középagyi területen, esetleg az agykéreg motoros központjaiban vagy a kisagyat az agykéreggel összekötő idegpályákban bekövetkező elhalás következménye.
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/7EGCffPaSZJ0AUAUs.jpeg)
Utóbbi esetben a beszédszerveket mozgató izmok beidegzése sérül, a tüneteket a beszédképző izmok kontrolljának zavara okozza. Az érintettek a körülöttük lévők beszélgetését jól értik, és nemcsak írni-olvasni képesek, hanem azt is tudják, hogy mit szeretnének mondani. Csak éppen a beszédszerveiket mozgató izmaik, például az arcizmaik, nyelvizmaik, illetve a hangszalagjaik feletti uralmuk elvesztése miatt mégsem tudják megfelelően artikulálni a mondanivalójukat.
Az afáziások ezzel szemben keresik a kifejezéseket, amelyek a „nyelvükön vannak”, de nem képesek azokat előhívni. Szavakat tévesztenek, nem létező kifejezéseket használnak; nyelvtani szerkezeteik töredezettek, a végletekig egyszerűsödhetnek. Beszédkifejezési nehézségeik azonban – a dizartriában szenvedőkkel ellentétben – nem artikulációs, magyarul nem mozgásos zavarokból fakadnak.
Minek nevezzelek?
A tisztánlátást tovább nehezíti, hogy a szakirodalomból az eltérő osztályozási rendszerek szakkifejezései teljes összevisszaságban szivárogtak át a tudománynépszerűsítő cikkekbe. Az afáziáról szóló első tudományos értekezésekben, a 20. század hajnalán még a sérülés helye szerint próbálták csoportosítani a pácienseket, ezért beszéltek elülső vagy Broca-afáziáról, valamint hátulsó vagy Wernicke-afáziáról. Előbbi alatt többnyire a beszédkifejezés, míg utóbbi alatt a beszédértés zavarát értették. A diagnózis felállításához a páciensek szövegképzését s szövegértését is igyekeztek felmérni. Henry Head brit neurológus mára már klasszikusnak számító, az afáziáról szóló értekezés részeként publikált gyakorlataiban például egyebek mellett elefántot rajzoltattak velük.
![Elefántrajz egy beszédértésben is akadályozott afáziás páciens értelmezésében Elefántrajz egy beszédértésben is akadályozott afáziás páciens értelmezésében](https://assets.4cdn.hu/kraken/7EFwZMo0P0F1SWDrs.jpeg)
![Elefántrajz az afázia beszédértést kevésbé akadályozó esetében Elefántrajz az afázia beszédértést kevésbé akadályozó esetében](https://assets.4cdn.hu/kraken/7EFxC1fD1kGaQJEGs.jpeg)
Az új diagnosztikai rendszer alapjait az 1970-es években dolgozták ki. Ez már nem hagyja figyelmen kívül a nyelvi funkciók, a nyelvhasználat és a beszédértés összetettségét. Azoknál állapítanak meg fluens afáziát, akik folyékonyan beszélnek ugyan, de a mondataikat nem létező szavakkal tűzdelik tele, vagy nem a mondanivalójuknak megfelelő szavakat használják. Nonfluens afáziában érintettek azok, akik legfeljebb rövid, töredezett tőmondatokban beszélnek, hezitálva, látható nehézségekkel küzdve keresgélik a szavakat, többnyire nem jelölik, és sokszor nem is értik a nyelvtani viszonyokat. A globális afáziában érintetteknek a beszédprodukciója, a beszédértése és az utánmondási képességei egyaránt sérülnek.
A helyes diagnózis azért nem mellékes, mondja Zakariás Lilla, mert az afázia és a dizartria különböző terápiás módszereket igényel. Miközben a dizartria az artikulációs izmok gyógytornájával, hangsúlyintonációs, beszédritmus- és légzőgyakorlatokkal gyógyítható, az afáziás betegeknél speciális nyelvi terápiákkal, például hívó ingerek segítségével lehet enyhíteni a szóelőhívási nehézségeket. Hívó inger lehet a keresett szó kezdő szótagjának megsúgása vagy írott képének megmutatása. A kifejezések előhívását rajzok, gesztikuláció is segíthetik.
A gyakorlatban, persze, előfordulhat, hogy az afáziás tüneteket mutatók állapotában átmenetileg javulást hozhat a mondókázás, a gyerekdalok éneklése, valamint a légzőgyakorlatok. Ennek oka nemcsak a placebóhatásban, hanem például abban keresendő, hogy a sztrók rendszerint nem korlátozódik egyetlen agyi területre. A túlélők tüneteinek a hátterében, különösen a felépülés első heteiben, több különböző terület sérülése állhat. A mozgatóizom-gyakorlatok éppen ezért a beszédzavar tüneteit enyhítik, miközben a járulékos afáziás tüneteken nem javítanak jelentősen.
A különóra itt is drága
Ehhez speciális logopédiai kezelésekre van szükség. Az üléseket elvileg finanszírozza a társadalombiztosítás, igaz, fel kell őket íratni a háziorvossal, és találni kell egy olyan logopédust, aki szerződésben áll a társadalombiztosítóval. Ez pedig nem is olyan könnyű, mert a logopédusok, a nemcsak hosszadalmas, de meglehetősen vesződséges munkáért járó minimális juttatás miatt nemigen kötnek szerződést – magyarázza az ellátás anomáliáit Dallos Zsuzsanna, az Afázia Egyesület titkára, aki maga is sztrók-túlélő. Szerencsés esetben az érintetteket közvetlenül az agyi érkatasztrófa után ellátó kórházban akad egy olyan szakember, aki elvégzi a megfelelő diagnózis felállításához szükséges teszteket és megkezdi a rehabilitációt. A Western-afáziateszt (WAB) például a teljes nyelvi profilt feltárja, az afázia súlyosságát több ülésben méri fel. Az egyszerűbb, eldöntendő kérdések után a betegeknek bonyolultabb nyelvtani szerkezetekre, többszörösen összetett mondatokra kell helyesen reagálniuk, például ahhoz hasonlóra, hogy tegyék a fésűt a toll másik oldalára, majd fordítsák meg a könyvet.
Az ambuláns kezelés időszakában a társadalombiztosítás már csak 12 órát áll évente. Ez a gyakorlatban szinte semmire nem elég, akik magánúton próbálnak gyógyulni, jellemzően 4-5 órát vesznek hetente. A teljes felépülés még így is meglehetősen kérdéses, abban legfeljebb csak az érintettek fele – kevésbé optimista becslések szerint mindössze a 10-20 százaléka – reménykedhet. Helytelen diagnózis és terápia esetén még tovább csökkennek az esélyek. Dallos Zsuzsanna szerint ráadásul a fejlesztésnek élethosszig kellene tartania, mert – mint azt saját tapasztalataira alapozva elmondta – a sztrók előtti szintre nem is nagyon lehet visszajutni.
Kapcsolódó cikkek
Visszatér a színpadra Kulka János
![Visszatér a színpadra Kulka János](https://assets.4cdn.hu/kraken/7Bx74A1o8D6BKeD4s.jpeg)