Máté Bencét is díjazta a közönség a világ legrangosabb természetfotós versenyén

A londoni Természettudományi Múzeum 1964 óta rendezi meg az Év Természetfotósa versenyt, ahol általában közel száz ország több ezer fotósának több tízezer képe közül választják ki a legjobbakat a különböző kategóriákban. Idén, vagyis a 2018-as díjaknál először közönségszavazást is hirdettek, amelynek győzteseit szerdán jelentették be.

A múzeum kurátorai idén több mint 45 ezer fotóból választottak ki 25-öt, amelyek közül a közönség megszavazhatta a kedvenceit. A győztes az új-zélandi David Lloyd fotója lett, amely két hím oroszlán (valószínűleg testvérek) több mint félperces köszöntési rituáléját örökítette meg. Michael Dixon múzeumigazgató szerint „az oroszlánok összetett társas kötődésre képes lények, David győztes képe pedig betekintést nyújt a belső világukba. Remélem, hogy a fotóból sugárzó empátia és csoda még több embert inspirál majd arra, hogy cselekedjen a természet védelmének érdekében”.

Fotó: NHM / David Lloyd

A múzeum további négy olyat alkotást emelt ki, amelyre szintén rengeteg közönségszavazat érkezett. Ezek között volt a 2010-ben fődíjat nyert Máté Bence Egy játék, három kutya című fotója is, amely a dél-afrikai Mkuze területén készült, és három kölyök afrikai vadkutyát, más néven hiénakutyát ábrázol, amint a testvérállatok egy impala lábával játszanak.

Fotó: NHM / Máté Bence

Kiemelték még a dél-afrikai Wim Van Den Heever fotóját is, aki a Falkland-szigeteken botlott bele egy napfelkeltét bámuló királypingvin-csoportba – a képen két hím látható, akik egymással versengve igyekeznek felkelteni egy nőstény figyelmét.

Fotó: NHM / Wim Van Den Heever

Ismerős lehet az amerikai Justin Hofman fotója: a csontsovány jegesmedvét ábrázoló kép a kanadai sarkvidéken, egy elhagyatott vadásztábornál készült, és már korábban bejárta a világsajtót.

Fotó: NHM / Justin Hofman

Végül a brit Matthew Maran Londonban készült fotóját emelte ki a múzeum: a fotós már több mint egy éve kinézte magának a főváros északi részén található graffitit, tavaly pedig végre sikerült elkapnia egy arra sétáló rókát.

Fotó: NHM /Matthew Maran

Licsilé

Nehogy azt hidd, hogy attól, hogy vegánszandálba járkálsz itt le és fel, teszel értük valamit, ha komolyan gondolnád, akkor most szépen bevernél nekem egyet, aztán bedobnál a Dunába az üvegem után, de ehhez is gyáva vagy, az a baj veletek, faimádó majmokkal, hogy be vagytok szarva, féltitek a szaros kis életeteket, azért pofáztok folyton a bolygóról.

Jónapod

Jónapunk jónapod, mondjuk megint a szegényapának, ne bánkódj, ne búsongj, hol a szegényanya, kérdezzük aztán, hol bujkál a szép kerekhasú szegényanya, hol van, merre van, hova dugtad, hol rejtegeted.