Ha rossz a levegő a lakásban, ne bízz a fikuszban, inkább nyisd ki az ablakot!

Nem véletlenül hitte eddig mindenki, hogy a szobanövények megtisztítják a lakás levegőjét: 1989-ben maga az amerikai űrhivatal, a NASA végzett el egy olyan kutatást, amely szerint csökken a levegőben lévő káros anyagok szintje, ha növényekkel osztozunk az életterünkön. Az eredeti tanulmány szerint a növények csökkentik a levegőben lévő benzol, trikolor-etilén és formaldehid szintjét, és minél nagyobb zöldfelületről van szó, annál hatékonyabban működik ez a természetes szűrőberendezés – legalábbis a tanulmány szerzője, Bill Wolverton szerint minél zöldebb valami, annál jobb. 

A szakértő személy szerint a hegyescsúcsú futókára (Epipremnum aureum) esküszik: ez a növény gyakorlatilag elpusztíthatatlan, jól bírja a félárnyékot, és – legalábbis Wolverton szerint – igen sok káros anyagot képes kiszűrni a levegőből. Az már csak a hab a tortán, hogy a növény mellett a talajban található mikroorganizmusok is tisztítják a levegőt. Egy 2004-es kutatás szerint a szobanövények több mint háromszáz szennyező anyagot képesek megkötni, ami igencsak hasznosnak tűnik, mert ahogy a kutatás is kiemeli, többségünk az idejének 80-90 százalékát tölti négy fal között. Azt, hogy pontosan hány növény lenne az ideális egy lakásba, nehéz megállapítani, de Wolverton szerint úgy tíz négyzetméterenként két „jókora” növény már elegendő lenne. Nem csoda, hogy virágzik a dísznövénybiznisz: egyre többen tartanak otthon valamilyen növényt, az erre szakosodott weboldalakon pedig még azt is megnézhetjük, hogy melyik fajta mit szűr a legjobban. Ha a NASA-nak elég jók voltak a filodendronok és társaik, csak képesek megbirkózni egy átlagos lakással, nem igaz?

Higanyra azért jó a zuzmószerű szakállbromélia

Sajnos úgy tűnik, hogy nem az: bár az biztos, hogy a növények képesek megkötni a benzolt és társait, a legtöbben nem laboratóriumi körülmények között élünk. Luz Claudio, a New York-i Icahn orvosi egyetem környezeti egészségüggyel foglalkozó kutatója szerint az eddigi kutatásokban kisebb területen, izolált körülmények között vizsgálták a növények szűrőképességét, ami így valóban rendkívülinek tűnik, de mihelyst nagyobb térben helyezték el őket, már nem tűntek ennyire hatékonynak. 

Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne hasznosítani a növényeket egyes szennyező anyagok felszámolásához: Wolvertonnak egy konténer méretű tárolóban sikerült elérnie azt, hogy a formaldehid szintje 0.18 ppm-ről 0.003-ra csökkenjen, ez utóbbi érték pedig már az ensz egészségügyi szervezete, a WHO által elfogadott egészségügyi határértéken belül található. Egy brazil kutatócsoport a higanygőz kiszűréséhez szeretne növényeket felhasználni, ebben pedig igen biztató eredményeket értek el a zuzmószerű szakállbromélia (Tillandsia usneoides) felhasználásával. 

Stanley Kays, a Georgiai Egyetem hortikultúraprofesszora szerint ezekben az eredményekben az a közös pont, hogy a vizsgált körülmények között alig cserélődött a levegő, ami viszont hétköznapi körülmények között elég életszerűtlen. A lakásban tartott növények ráadásul nem is mindig vannak csúcsformában, laboratóriumi körülmények között pedig mindig elegendő fényhez és tápanyaghoz juttatták őket. Az ablakpárkányon sínylődő jukka viszont gyakran éppen csak eltengődik, így Kays azt javasolja, hogy ha szennyezett a benti levegő, inkább nyissunk ablakot – annál is inkább, mert szélsőséges esetben maguk a növények és a kezelésükhöz használt permetszerek is bocsáthatnak ki káros anyagokat. 

De legalább szépek

Lehet, hogy a növények nem művelnek csodát, Kays szerint viszont nem érdemes kihajítani az évek óta nevelgetett fikuszt (amelynek hosszú levelű változata egyébként a nyolcadik legtisztítóbb növény, még akkor is, ha ezzel nem sokat érünk): megmérgezni nem fog, és bár nem tisztítja a levegőt, azért jót tesz, ha zölddel vesszük körbe magunkat. A növények csökkentik a stresszt, ahogy az is, ha kimegyünk a természetbe. Növelik a szoba páratartalmát, és ha még illatosak is, az tiszta haszon; sőt egyes elméletek szerint az empatikus készséget is növelik – az ember felelősséggel tartozik a vitorlavirágért, aki nem tudja átültetni magát, és nem is tud szólni, mint mondjuk egy macska. 

A legtöbb olyan cikk, amely a cserepes növények előnyeit részletezi, még mindig hatékony légtisztítóként sorolja fel őket, így ha valaki nagyon ragaszkodik ehhez az elképzeléshez, tulajdonképpen megpróbálhatja – bár Richard Corsi légszennyezettség-kutató szerint egy cserepes virág körülbelül olyan mértékben tisztítja egy átlagos lakás levegőjét, mint egy fél pár zokni, azért nem ennyire reménytelen a helyzet.

Nem a páfrány kicsi, a pofátok nagy

Azt, hogy a növények tényleg tisztítják a levegőt, már tudjuk – és annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy a technika a hétköznapokban használhatatlan, Wolverhamptonnak igaza volt, csak épp a NASA nem a hétköznapi otthoni körülményeket vizsgálta, hanem a növények bevetését az űrállomáson – ott pedig köztudottan ritkán nyitnak ablakot. 

Jogosnak tűnik a következtetés, hogy ha kicsiben megy, nagyban is meg lehet próbálni. Michael Waring, az amerikai Drexel Egyetem mérnökprofesszora 195 korábbi, a növények légtisztító hatásáról szóló vizsgálat adatait elemezte, és a korábbi eredményeknek megfelelően arra jutott, hogy egyes növények hatékonyabban szűrik meg a levegőt, mint mások, de attól még messze vagyunk, hogy két-három virág érezhető javulást okozzon a lakásban. 

A Waring által hozott példában ahhoz, hogy olyan légtisztaságot érjünk el egyedül növények felhasználásával, mintha óránként egyszer szellőztetnénk (tegyük fel, hogy odakint nem szennyezettebb a levegő, mint bent), egy négyzetméterre körülbelül száz cserepes virág jutna. Elliot Gall, a Portlandi Állami Egyetem mérnökprofesszora máshogy számol, de ez sem tűnik túl életszerűnek: szerinte ahhoz, hogy akár minimálisan is érezhető legyen a javulás, két négyzetméterenként kellene elhelyezni egy cserepes növényt (ennek megvan az az előnye, hogy Waring radikális növényhalmozó forgatókönyvével szemben ezek legalább elférnek, igaz, ebben az esetben más nem nagyon). 

A legjobb eredményeket Kays szerint az arékapálmával érhetjük el, de mint Gall és Waring is rámutat, tulajdonképpen mindegy, mit választunk, az a lényeg, hogy jobban érezzük tőle magunkat. Úgyhogy ha eddig merő számításból tartottunk növényeket a lakásban, lemondhatunk róluk (bár ezzel a növénytartással járó pszichológiai előnyökről is lemondunk), viszont ha a belső értékeiket tiszteltük és társként kezeltük őket, továbbra is nyugodtan locsolgathatjuk őket.