Sokkal több a migráns a Földön, mint eddig gondolták

Jonathan Azose, a Google adattudósa és Adrian Raftery, a Washingtoni Egyetem statisztikusa egy friss kutatásban a bolygó teljes embermozgását próbálta megbecsülni, nem csak a nettó elvándorlást. Mint kiderült, 1990 és 2015 között, ötéves intervallumokban 67–87 millió ember mozoghatott egyik országból a másikba a világon, míg a korábbi becslések csak 34–46 millióról tudtak. Az eltérés a visszavándorlásból fakad: Latin-Amerikából például öt év alatt körülbelül kétmillióan költöztek Észak-Amerikába, ez viszont az új becslés szerint 4,8 millió ember északra költözéséből és 2,8 millió ember hazaköltözéséből jön ki.

Bár 1990 óta folyamatosan nő a migrálók száma, a Föld népességéhez viszonyítva arányaiban alig változott: az 1,13-1,29 százalékos sávban mozgott. Úgy tűnik, a vizsgált 25 évben legalábbis, hogy a migráció növekedéséért nem a magasabb vándorlási kedv, hanem egyszerűen a Föld lakosságának növekedése volt felelős.

Az elvándorlások legnagyobb része, mintegy 60-65 százaléka a várakozásoknak megfelelően kivándorlás, vagyis amikor a születési és a küldő ország ugyanaz, míg a befogadó egy általában gazdagabb szomszédos ország. Ugyanakkor meglepően jelentős, 26–31 százalék a hazatérők aránya, tehát amikor a születési ország és a befogadó ország ugyanaz. 9 százalék az átutazók, az úgynevezett tranzitmigráció aránya, amikor a születési, a küldő és a befogadó ország is eltér. Ilyen átutazó mozgás volt például 141 ezer palesztin Líbiából Jordániába való áttelepülése a 2010–2015-es periódusban.

A slágerrégiók természetesen Észak-Amerika, Európa és (részben gazdasági, részben háborús okokból) a Közel-Kelet. Régiós szinten a belső migráció is kiemelkedő volumenű: kevésbé közismert, de könnyen belátható tény, hogy a legnagyobb migrációs nyomás gyakran épp a forrásrégiókat éri, így a legtöbb afrikai migráns Afrikán belül migrál, a legtöbb közel-keleti pedig a Közel-Keleten.

Mint a tanulmány leszögezi, az oda- és visszamigráció frissen feltárt, erős és rendkívül dinamikus kapcsolata döntéshozói szinten is sokkal körültekintőbb szabályozást tesz szükségessé a jövőben. A szerzők rossz példaként említik az 1980-as évektől az USA-ban életbelépő szigorú bevándorlási politikát, ami paradox hatásként a visszamigráció összezuhanását eredményezte. Fontos tanulság az is, hogy a migráció jelenségének jobb megértéséhez sokkal rendszerezettebb, országszintű adatforrásokra lesz szükség, elkerülendő például az olyan számháborúkat, mint ami a Németországba érkező szír migránsok körül kialakult. A német kormány becslései szerint 2011 elejétől 2015 közepéig, tehát még a 2015 őszi nagy bumm előtt, összesen 137 ezer szír érkezett az országba, az ENSZ saját számításai szerint viszont csak 5 ezer.