Jordan Petersonra, a kanadai pszichológusra, sikerszerzőre és életvezetési tanácsadóra sokan prófétaként, mi több, az újjobbos mozgalom, az alt-right prófétájaként tekintenek, mások szerint Peterson egyszerűen egy nímand. Ismét mások úgy gondolják, hogy jobb lenne, ha Peterson, aki a Torontói Egyetemen tanít pszichológiát, inkább maradna a jungiánus világmegfejtésnél, de az biztos, hogy keveseket hagy hidegen.

A netet és a világot már bejárta, Magyarországot még nem: Peterson most a Brain Bar vendégeként jött Budapestre, ahol csütörtök délelőtt nem kisebb celebritás fogadta, mint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Peterson elvileg azért érkezett, hogy a 12 szabály az élethez- Így kerüld el a káoszt című, tavaly megjelent könyvéről beszéljen, gyakorlatilag egy általános leckét adott a nagyvilágnak a Szent István-bazilika árnyékában, gyülekező viharfelhők háttere előtt, stílszerűen egy kanapén ülve. És még csodagyógyulás is volt!

Már a könyv előszavában is előkerül, hogy Peterson amellett, hogy éles eszű vitapartner, egyesíti magában a kézműves, a földközeli cowboy, az egyetemi tanár, a showman, a rocksztár és a tévés hittéritő vonásait: na, ezt kapta meg tömbösítve a közönség Budapest belvárosában – igaz, volt, aki nem értett egyet vele, és az igehirdetés kezdete után nem sokkal, fél hét körül elkezdte sípszóval fütyülni a világmegváltást. 

Szédítő utazás az élet értelméről

Hogy mit ígért a rendezvény? A Brain Bar Facebook-közleménye alapján nem kevesebbet, mint „szédítő utazást” az élet értelméről, a szólásszabadságról, a homárok pszichológiájáról és arról, hogy miért érdemes minden macskát megsimogatnunk az utcán. 

Mindez nagyjából benne is van Peterson 12 szabályról szóló könyvében, de a néhány száz, legfeljebb talán ezer fős közönség, amelynek egy kiváltságos része ülőhelyet is kapott a bazilika lépcsősora előtt, végül nem ezt kapta. 

Az élet értelméről például továbbra sincs túl sok fogalmam, de az nagyjából biztosnak tűnik, hogy Jumo Daddy, a rendezvényt felvezető DJ nem képezi a részét. Ízlés dolga, persze, de a bazilika felé haladva a szintén Peterson-éhes látogatók közé vegyülve sem hinném, hogy ez volt az igény: egy társaság igen elszántan törekedett a helyszínre, mindössze azért, hogy megnézzen „valami bestseller-szerzőt”. A koncertnyitányokat idéző, egyébként rendkívül rossz zene azért hangolta a közönséget, mindenki epekedve várta az élet értelmét, amihez rögtön nem is jutottunk hozzá, viszont Jumo Daddytől megtudhattuk, hogy a legjobban akkor jársz, ha „behunyt szemmel nyomsz egy entert”. Nyomtam, nem történt semmi.

Peterson a tőle várt könyvbemutató helyett gyakorlatilag fogta magát, és lutherkedett egyet: beállt, pontosabban beült egy templom elé, és ha csak szimbolikusan is, de kiszegezte az ajtóra a listát: ha valaki ma követni akar valamit, ezt kövesse, mert különben árt a bolygónak és az emberiségnek. Az alapvető elvekről szóló előadást Kohán Mátyás moderálta, aki azzal lopta be magát a nemzet szívébe, hogy egy nemrég a Mandineren megjelent cikke szerint a magyarokban létra van – ezt lehet, hogy nem pontosan értem, de Jumo Daddy előadása alatt határozottan úgy éreztem, hogy jobban jártam volna egy létrával, akárhogy is kerüljön belém. És ez még csak az előzenekar volt.

Mondja, tisztában van vele, hogy bölcsességet sugároz?

Az eseményre már maga a beléptetés is szigorúbb volt, mint egy tetszőleges lengyel liturgikus black metal-koncerten, ahol pedig előfordulhat, hogy az emberhez hozzávágnak egy levágott birkafejet. A valtonos biztonsági őrök azt ugyan nem nézték meg, hogy hova regisztrált az ember, azt viszont igen, hogy van-e nála víz vagy üdítő, és hogy azon van-e műanyag kupak, mert azt a biztonságiak biztonsági okokból könyörtelenül leszedették a palackokról. Így aztán mindenki kupak nélküli félliteres palackokkal lófrált a nézőtéren, olykor pajkosan leöntve egymást. Az eseményt szerencsére számos kamera, sőt két magasan a tér fölött keringő drón is vette,  így még drónfelvétel is készült arról, hogy a kupak nélküli kólámmal leöntök egy japán lányt, aztán úgy teszek, mintha nem én lettem volna. 

Ezután jött Kohán Mátyás, felvezetve az est valódi sztárját. A felvezetés félig egy bokszmeccsre emlékeztetett, félig egy metalzenekar koncertjére: Kohán úgy promózta be Petersont, hogy csak az erőltetett brit kiejtést és a hosszan nyújtogatott magánhangzókat hiányoltam belőle. Rögtön lehetett tudni, hogy a piros sarokban komoly versenyző lép a ringbe. Sajnos igazi vita nem alakult ki, hiszen a másik sarok is piros volt: Peterson beszélgetőpartnerétől, Kohántól csak az ájultság határán lévő kommentárok voltak elvárhatók, és azok is érkeztek.

Ezek a maguk módján persze nem voltak rosszak: arra a kérdésre (?), hogy Peterson vajon tisztában van-e vele, hogy bölcsességet sugároz maga körül, maga a szerző, aki korábbi interjúi és fellépései alapján nem pirul el, ha dicsérik, kissé zavarba jött, és közölte, hogy ez azért lehet, mert fél. És persze okkal, sőt, lehet, hogy bölcsen: az európai örökséget félti. Kohánnak voltak még más kérdései (?) is, de Peterson elvitte a show-t; arra a kérdésre (?) viszont nem tudott, vagy nem akart hosszan válaszolni, hogy mekkora megtiszteltetés lehet a kliensének lenni, és személyesen megtudni, hogyan oldja meg az összes problémánkat.

A kuruzsló

Erre viszont láthattunk élő példát is a fellépésen: a Brain Bar egy hashtages kihívásban megkérte az érdeklődő fiatalokat is arra, hogy kérjék meg Petersont a problémájuk megoldására, ő pedig vállalta, hogy amerikai csodagyógyítóként egy perc alatt választ ad mindenre. Az eredmény: ha utálod a munkád, beszélj valakivel róla, ha nincs elég időd a családodra, csinálj egy napirendet az asszonnyal. Ha viszont homárnak öltöztél, eleve vannak problémáid.

A homár egyébként visszatérő téma Petersonnál, a nagyszerű tudós ugyanis erre az állatra akarja visszavezetni a szerinte természetes hierarchikus berendezést. (Kár, hogy szegény homárnak nincsen agya, de ezzel kötekedjenek mások.) A probléma inkább az volt, hogy eljött hozzánk egy pszichológus, aki elvileg egy fontos, vagy legalábbis népszerű könyvről akart beszélni, az egész rendezvény pedig úgy nézett ki, mintha a pápa látogatott volna el Budapestre, és tulajdonképpen csak nyomott egyet az önbizalompumpán – ha te vagy te, hát legyél te, húzd ki magad, simogass macskát, takarítsd ki a szobádat.

Gerinc kell

Lehet értelme annak, hogy kihúzod magad, nem másokhoz hasonlítod a teljesítményeidet és így tovább, ahogy Peterson törvényei javasolják, de itt olyan pontosan meg volt határozva célközönségként a talajt vesztett Z vagy melyik generáció, hogy nem is értettem, mit látok: a fiatalok kaptak egy rockkoncertet annak minden hátulütőjével, de csajok meg sör nélkül, viszont kordonok és biztonságiak között. Biztos van, akinek ez bejön, de tizenévesen biztos nem néztem volna egy ötvenes faszit egy kanapén, amint körbeudvarolja a körbeudvarlója.

Az viszont mindenképp fontosnak tűnik, hogy mi az életvezetés veleje Peterson szerint: a romlás, már ha van, megfordítható, és hiába nem lesz jobb, nem lesz rosszabb, azért valahogy megoldjuk ezt a klímaváltozást is, ő ugyanis ehhez is optimistán viszonyul. Addig marad a rögvalóság: mindenki el tudott sütni egy szelfit a majdnem-alt-right atyaúristennel, ez pedig szépen meg is töltötte a bazilika előtti teret. Kösz, tudomány!

link Forrás