Az autó önvezet, ön nem vezet

2019.09.24. · hirdetés

Szuperpontos pozicionálás, extrém alacsony késleltetés – máris önfeledten suhanhatnak az önvezető autók a ZalaZone tesztpályán. Ehhez elsőként is alapvető a megfelelő sávszélességet és magas megbízhatóságú adatkapcsolatot nyújtó 5G hálózat, ami garantálja a stabilitást: azt tehát, hogy a járgány rövid időre se „vesszen el” az éterben. A világszinten egyedülálló éles bemutatót a T-Systems Magyarország és partnerei, az APZ, a BME, az Ericsson Magyarország, az iMAR Navigation a Magyar Telekom szervezte a tesztpályán.

Az 5G által elérhető alacsony késleltetés pláne fontos akkor, ha az autó 5-ös szintű az önvezető képességeit tekintve, ekkor ugyanis már nem igényel emberi figyelmet, teljesen hiányzik belőle az emberi irányítás: a rendszer képes kezelni a váratlan forgalmi helyzeteket vagy rendszerhibákat.

A valós térben elhelyezett akadályok mellett a járműveknek egy szimulációs térben kiépített tesztvárosban is boldogulniuk kellett a demonstráció során, ahol az 5G-autó-vezérlés háromszög stabilitásán múlik, hogy a kocsi valós időben reagálni tud-e az akadályokra.

A giroszkópos, mozgásérzékelős technológiával kiegészített, több műholdas navigációs rendszer jeleit egyszerre feldolgozó megoldások (INS/GNSS) terén élenjáró iMAR Navigation GmbH. rendszere azonban nem bíz semmit a véletlenre. A járművek pozíciója másodpercenként mintegy 500-szor frissül a rendszerben, és ezt valós időben, néhány ms-on belüli késleltetéssel osztja meg az 5G hálózaton a környezetével, így a forgalmi szituációban résztvevők számára centire pontosan tudható, még nagy sebesség mellett is, melyik pillanatban pontosan ki hol tartózkodik. A valós időt az 5G hozza még közelebb azzal, hogy a szabvány szerint a késleltetése akár 1 ms-ra is csökkenhet.

A keletkezésük pillanatában megosztott pozícióadatokat egy Ericsson 5G modem szállítja a forgalmi szituációban résztvevő járművek között egy hatóságilag védett, biztonságos frekvencián (mivel a májusi teszt ideje alatt Magyarországon még előkészítés alatt állt a frekvenciatender, a 3,5 GHz-et tesztüzemben használhatták az NMHH engedélyével). A kísérleti 5G hálózatot a Magyar Telekom távközlési tornyára szerelt Ericsson 5G antenna biztosította a tesztpálya területén. A működéshez szükséges mobil-core hálózati megoldás az Ericsson aacheni központjához kapcsolódott. A T-Systems az uplinket, a szélessávú optikai kapcsolatot, az internetkijáratot, valamint a fizikai infrastruktúrát biztosította, back-up-ként pedig a Telekom teljes 4G+ lefedettsége állt rendelkezésre, a normál kereskedelmi hálózat részeként.

Az Autóipari Próbapálya Zala Kft. (APZ) által üzemeltetett zalaegerszegi tesztpályán a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem által fejlesztett autonóm járművekkel is bemutattak két demót. Az első az úgynevezett parkolóinas (Valet Parking) funkció volt: a jármű telefonhívásra automatikusan kiparkol, és odamegy a hívóhoz, miközben előbb egy virtuális, majd egy kontrollált bábu-gyalogos keresztezi az útját. Az autó ezekre úgy reagált, ahogy egy jó házból való inashoz illik: udvariasan megállt előttük, és csak azután folytatta az útját, hogy áthaladtak előtte.

A másik kipróbált funkció a forgalmi dugókban jöhet jól: a Traffic Jam Pilot alatt az autó a kameráival érzékelt sávokat követi, önvezető módban történő kormányzással, a sebességét az előtte haladó járműhöz igazítva. A bemutató közben először egy virtuális járművet, majd utána egy valós autót követett a tesztkocsi, amely mindkét funkció bemutatásakor teljesen önvezető módban közlekedett. Bár a járművekben biztonsági sofőrök ültek, a megfigyelő drónokra és a járművekre szerelt, valamint a kocsik belsejében elhelyezett kamerák révén látható volt, hogy egyszer sem avatkoztak be a manőverek során.

A valós és virtuális térben egyszerre zajló demók igazolták, hogy a járművek bármelyik környezetben egyaránt képesek jól reagálni az eléjük kerülő akadályokra és forgalmi helyzetekre. Ezzel a megoldással az önvezető rendszerek fejlesztése, tesztelése gyorsabb, költséghatékonyabb és biztonságosabb lehet, hiszen valós környezetben csak akkor tesztelik őket, ha az egyes funkciók, rendszerek már megfelelően működnek a szimulációban.