Bizarr látvány, ahogy az átlátszó fejű mélytengeri hal zsákmány után néz
A Monterey Bay Aquarium kutatóintézete (MBARI) hosszú évek óta távirányítású tengeralattjárókkal térképezi fel a mélytengeri élővilágot. Az 5600 sikeres merülés során rögzített több mint 27 600 órányi mozgóképen eddig azonban mindössze kilencszer tűnt fel az 1939-ban felfedezett hordószemű hal (Macropinna microstoma) egy-egy példánya.
Az óceán alkonyzónájában, 600-800 méteres mélységben élő 14-15 centiméteres testméretű faj különlegessége, hogy szó szerint átlátszó a feje, és hogy bármely irányban képes elfordítani a fején belül ülő szemeit, amelyek azért annyira zölden pigmentáltak, mert így a gyengébb fényt is képesek elnyelni. A szeme alatt lévő két feketés folt az orrnyílás. Teste alapszíne barnásfekete, farokúszója vége szintén átlátszó.
Egy időben a tengerbiológusok úgy gondolták, hogy a hordószemű hal szemei állandóan felfelé vagyis a felszín irányában néznek, de az MBARI kutatói bizonyították, hogy zsákmányszerzés és táplálkozás során előre- majd vissza is fordulnak. Ez a hal ugyanis a saját száján át is ki tud nézni.
Az alábbi videóban az MBARI legújabb, december 9-én publikált felvételei láthatók:
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
Ritkán látott mélytengeri óriáslényre bukkantak óceánkutatók a Mexikói-öbölben
A közel 2500 méter mélyen észlelt nagyuszonyú vagy hosszúkarú tintahal gigantikus nyúlványaival keltett feltűnést. Az óceánkutatók szerint mindezidáig kevesebb mint 20 alkalommal találkoztak ezzel a fajjal a történelemben – legalábbis amiről feljegyzés készült.
Igen, ez egy létező állat, amely több ezer méter mélyen él az óceánban
A kalmárok rendjébe tartozó mélytengeri állat a 4000 méteres mélységig terjedő batipelágikus zónában él, és többek között a furcsa kék szalagokkal díszített farka, átlátszó és fényvisszaverő teste, valamint vélhető alakutánzása miatt érdekli a kutatókat, akik videót is készítettek róla.
Kúszva közlekednek a Jeges-tenger mélyén élő szivacsok
Az északi sarkköri kova-szaru szivacsok felülírják az eddigi ismereteket, amelyek szerint ezek az állatok természetes körülmények között nem képesek a helyváltoztató mozgásra.