Magyarországon épp 1989-ben kiáltották ki a köztársaságot, de ami a világ popzenei felhozatalát illeti, 1989 nem volt kifejezetten forradalmi év – főleg ahhoz képest, hogy alig egy szempillantással később, 1991-ben beköszöntött az annus mirabilis, amikor egyszerre jelentkezett áttörést hozó nagylemezzel a Nirvana, a Soundgarden és a Pearl Jam, a Metallica kiadta a Black Albumot, a Guns N’ Roses meg a dupla Use Your Illusiont. Sokan tartják, hogy azóta sem volt ilyen erős év a könnyűzene történetében.

A 33 évvel ezelőtti sikertermésbe tehát (Beastie Boys: Paul’s Boutique, Madonna: Like a Prayer, The Cure: Disintegration, stb.) szépen belesimult Janet Jackson negyedik stúdióalbuma, a Rhythm Nation 1814. Az album címadó dala felmászott ugyan néhány toplistára, és Jacksont Grammy-díjra is jelölték az év producere kategóriában (nem kapta meg), de ahhoz képest, hogy a dalt a 90-es évek himnuszának szánta (az album címében az 1814 az amerikai himnusz, a Star Spangled Banner születésének évére utal), nem hagyott vele igazán maradandó nyomot.

Mármint a popzenében nem hagyott, de a számítástechnikában nagyon is: a Rhythm Nation ugyanis állítólag képes volt, sőt talán máig képes arra, hogy tönkretegyen egy laptopot.

Figyelem, potenciálisan laptopgyilkos szám következik, mindenki a saját felelősségére kattintson!

link Forrás

Nem, nem a zene szárnyán utazó gonosz számítógépes vírus áll a háttérben; a káprázatos jelenség oka ennél egy picit bonyolultabb, cserébe sokkal, de sokkal érdekesebb. A sztorit idén augusztus közepén írta meg a Microsoft hivatalos fejlesztői blogján Raymond Chen, a cég veterán szoftverfejlesztője, aki állítólag egy meg nem nevezett Windows XP-supportos kollégájától hallotta a történetet. Ennek lényege, hogy a Rhythm Nationben található egy olyan vissza-visszatérő hangfrekvencia, ami megegyezik egyes korabeli hordozható számítógépek 5400 rpm-mel (percenkénti fordulatszámmal) forgó, jellemzően 2,5 hüvelyk átmérőjű merevlemezeinek természetes rezonáns frekvenciájával. Márpedig az olyan, akár kis mértékű erőhatások, amelyek közel állnak egy rendszer rezonáns frekvenciájához, nagy amplitúdójú rezgéseket képesek kiváltani. Ez történik, amikor katonák menetelnek egy hídon (amióta ezt tudjuk, azóta nem is szabad egyszerre lépni a hídon), így lehet puszta hanggal eltörni egy üvegpoharat, és minden jel szerint ez történt akkor is, amikor valaki lejátszotta Janet Jackson számát, a Rhythm Nationt – nem feltétlenül a halálra ítélt laptopon, hanem akár egy másik gépen vagy másik lejátszón, a laptop közelében.

Magáról a rejtélyről a Microsoft-poszt közlése óta rengetegen beszámoltak, de a legplauzibilisebbnek tűnő megfejtés nem fizikustól, hanem egy New York-i zenésztől, Adam Neelytől, a Sungazer nevű jazzformáció basszusgitárosától származik, aki augusztus 31-én állt elő saját nyomozati munkájának eredményével. Neely amellett, hogy mostanra 1,6 millió feliratkozójával az egyik legnépszerűbb zeneblogger a Youtube-on, elvégezte a híres bostoni Berklee College jazz-zeneszerzés szakát, van még egy mesterdiplomája a New York-i Manhattan School of Musicról, idén nyáron épp Európában turnézott, és nem mellesleg kifejezetten informatív videókat készít zeneelméleti kérdésekben – például arról, hogy milyen lassú a leglassabb, még zeneként értelmezhető zene (kb. 33 bpm) vagy hogy Dua Lipa tényleg az Artikal Sound Systemtől lopta-e Levitating című slágerét (nagyon hasonlít, de nem, illetve mindegy is). Kapóra jött neki a kérdés, amire eddig senki nem találta, bár igaz, nem is nagyon kereste a választ: mégis mi történik a Rhythm Nationben, amitől egy laptop képes összeomlani?

A legendás Hendrix-akkord és ami alatta van

A nyomozás kezdeti szakaszában Neelynek sikerült előbányásznia egy dátumozatlan, de mindenképpen 2006 után keletkezett tanulmányt, amit a világ két legjobb nevű szerzője, Pinporn Tanthanasirikul és Nopdanai Ajavakom jegyez a szintén találóan elnevezett bangkoki Csulalongkorn Egyetem gépészmérnöki tanszékéről, és ami azt találta, hogy bizonyos 2,5 hüvelykes laptopmerevlemezek rezgéskarakterisztikája a 87,5 Hz-es frekvenciánál csúcsosodik ki a leginkább, vagyis erre a frekvenciára a legérzékenyebbek. És hát mit ad isten, a basszusgitár, ami Jackson dalában fontos szerephez jut, alapvetően épp ebben a frekvenciatartományban, nagyjából 40 és 400 Hz között dolgozik (bár a harmonikusok egészen 4000 hertzig szólnak).

Ennek nyomán rögtön két, egyenként egymillió dolláros kérdés is felmerül. Az egyik az, hogy van-e olyan periodikusan ismétlődő frekvenciatartomány a Rhythm Nationben, ami megegyezik azzal a kártékony frekvenciacsúccsal, amit a derék bangkoki tudósok a merevlemezeknél kimértek. A másik, jóval fogósabb kérdés pedig, hogy ha egy Janet Jackson-szám képes tönkretenni egy laptop merevlemezét, akkor képes-e ugyanerre a Metallica, a Daft Punk vagy a Carson Coma. És ha ők nem, akkor miért pont Janet Jackson és a Rhythm Nation?

Az első kérdésre látszólag egyszerű a válasz: a Rhythm Nation alaphangja az E, és mellékszál ugyan, de érdekes mellékszál, hogy a szám meghatározó akkordja nem is egyszerű E-dúr vagy e-moll, hanem a nevezetes furakord, az E7(#9), amit személyesen Jimi Hendrix tett híressé (az, hogy Jackson száma erre épül, egyáltalán nem meglepő: a Rhythm Nation gyakorlatilag funk, ami ugyanúgy a dúr és a moll skála hangjait elegyítő bluesra építkezik, ahogyan annak idején Hendrix is). Adja magát a következtetés, hogy mivel a dal E-ben van, a basszusgitár legvastagabb, egyben legmélyebben szóló húrjának rezgése kelti azokat a gyenge, de a Rhythm Nationben folyamatosan ismétlődő erőhatásokat, amelyek megegyeznek a merevlemezek rezonáns frekvenciájával, és megadásra késztetik a laptopokat.

És a második kérdés: hogyhogy nem döglik bele minden laptop bármilyen számba, amiben bizonyos periodicitással elhangzik basszusgitáron az E hang?

Azért, mert basszusgitár E húrja alapesetben, vagyis amikor az A húrt a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően 440 Hertzre hangolják, 82,4 hertzen rezeg ugyan, ami még mindig távol van a tanulmányban említett, gyilkos 87,5 hertztől, csakhogy Neely megvizsgálta a Rhythm Nationben található frekvenciacsúcsokat, és csodák csodájára azt találta, hogy ebben a számban az E nem a sztenderd frekvencián, hanem annál magasabban, 84,2 hertzen rezeg.

Hello, how low?

A szabványosnál kicsit magasabbra hangolt hangszert és úgy általában a zenét az emberi fül jobban csengőnek, élvezetesebbnek hallja – ezért van az, hogy sok klasszikus zenekar máig valamivel a 440 Hz-s A hang fölé hangolja magát (erről itt írtunk a legtöbb igényt kielégítő részletességgel). Neely szerint valami hasonló történt a Rhythm Nation esetében, csak itt nem a hangszereket hangolták magasabbra, hanem az elkészült masterszalagot gyorsították fel némileg az 1970-es évektől a produceri-hangmérnöki körökben elterjedt módszerrel, a szalagos stúdiómagnókba épített Varispeed segítségével. Azáltal pedig, hogy 1-2 százalékkal megnőtt a lejátszási sebesség, értelemszerűen a hangmagasság is megemelkedett – Neely mérései szerint a Rhythm Nationben a normál A hang 440 Hz helyett kb. 450 hertzen rezeg, és ami a laptopok merevlemezeinek szempontjából sokkal érdekesebb, a basszusgitár E húrja 82,4 Hz helyett 84,2 hertzen, ez pedig már elég közel van ahhoz a bűvös frekvenciához (87,5 Hz, ugye), ami képes tönkretenni az arra érzékeny számítógépek merevlemezeit.

Na és a bónusz kérdés: létezik olyan zeneszám, ami ugyanúgy E-ben van, mint a Rhythm Nation, és ugyanúgy megtolták a masterszalagon a Varispeedet (esetleg digitális eszközökkel a hangfájlt), ahogy Janet Jackson felvételén, tehát ugyanúgy képes merevlemezt gyilkolni, mint a Rhythm Nation? Elképzelhető, de iszonyatosan nehéz rá példát találni. Neely szerint az esélyesek között van a Metallica For Whom the Bell Tolls című száma, ahol a normál A kb. 454 Hertzen rezeg, és a frekvenciatartomány 84 Hertz körül csúcsosodik ki, de arról nem tudni, hogy akár ez, akár más szerzemény valaha is olyan gondokat okozott volna, mint a Rhythm Nation.

Íme Neely videója annak, aki eddig kibírta, hogy ne nézze meg:

link Forrás

Hozzá kell tenni, hogy bár a történet kereknek tűnik – mégiscsak a Microsoft hivatalos blogján jelent meg –, Neely nyomozása legalább annyi kérdést hagy nyitva, mint amennyit megválaszol. A szám 1989-ben jött ki nagylemezen, de azt nem tudni, hogy pontosan milyen számítógépeket gyilkolt meg (az, hogy a Windows XP-s szakitól származik a sztori, csak bonyolítja a helyzetet, hiszen az XP-t csak 2001-ben adták ki), mint ahogy arról sincs adat, hogy mettől meddig készültek azok a 2,5 hüvelykes merevlemezek, amelyeket képes volt kinyírni (a gyártók említését Chen gondosan kerüli). Az is felettébb gyanús, hogy a sztori most, 33 évvel a Rhythm Nation megjelenése után került elő, és különös az a némi jóindulattal bizonyító erejűnek is tekinthető videó is, amit az ausztrál Kyle & Jackie O Show nevű reggeli rádióműsor készítői tettek ki augusztus 24-n a Twitterre: szól a Rhythm Nation a hangszórókból, az emberek eléjük tartják a bekapcsolt laptopjukat, és láss csodát, a számítógépek annak rendje és módja szerint megadják magukat. Ami már csak azért is furcsa, mert az eredeti poszt szerzője, Chen szerint a cég jó régen tudott a problémáról, és úgy küszöbölte ki, hogy a számítógépek audiolejátszó szoftverébe beépített egy filtert, ami kiszűrte a zenéből a merevlemezekre veszélyes frekvenciát.

link Forrás

Nem lenne meglepő, ha a végén kiderülne, hogy az egész ötlet Janet Jackson valamelyik unatkozó marketingesének a fejéből pattant ki, de ha így van, ez legyen a legnagyobb bajunk: attól, hogy a Rhythm Nation az alkotói szándék ellenére nem lett a 90-es évek himnusza, a 2022-es évé még simán lehet.

Kapcsolódó cikk a Qubiten:

link Forrás