Eltűnt a mohácsi kincsek nagy része, a Janus Pannonius Múzeum vizsgálatot indított

1969-ben, egy mohácsi útépítés során került elő Magyarország egyik legnagyobb és legjelentősebb éremlelete: a 80 centiméter mélyen, két korsóban elrejtett érméket vélhetően az 1526-os mohácsi csata miatt dugták a földbe. A szakértők szerint a leletegyüttes páratlan és felbecsülhetetlen értékű, mivel a legkorábbi érméket az észak-olasz Aquileiában verték a 14. század végén, a legkésőbbi érmék pedig magyar verdékben készültek 1521-ben.

A feltárást végző régész, Kiss Attila 1970-ben közölte a kutatás eredményeit, miszerint az egyik korsóban 19 488, a másikban 25 997 darab ezüstdénár volt, vagyis összesen 45 485 érem. A gyűjteményt ezután Kiss munkahelyén, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban (JPM) helyezték el, és hivatalosan ma is itt őrzik.

Viszont amikor 2015 környékén Nagy Balázs régész-numizmatikus egy kutatásához kölcsönkérte az érméket, azt találta, hogy az első éremkincs 53,6 százaléka, míg a második 12,6 százaléka hiányzik, így összesen 31 773 ezüstdénárt kapott kézhez.

Az erről készült publikációt a Szabad Európa vette észre, majd megkereste Nagyot és a JPM-et is, hogy megtudja, mi történhetett a kincsekkel. Nagy Balázs azt mondta, nem gondolja, hogy az érmék eltűntek, bár azt nem részletezte, ezt miből gondolja, lévén hogy az érmék nagy része nem volt a gyűjteményben. A JPM igazgatója sem válaszolt érdemben a Szabad Európa kérdéseire, csak annyit írt, hogy az ügyben vizsgálatot indított, és majd értesíti a lapot az eredményéről, ha lezárul.

Nagy Balázs tanulmányából viszont az derült ki, hogy a gyűjtemény revízióját már 2011-ben elvégezte a múzeum, vagyis azóta tudniuk kellett volna arról, hogy az éremlelet jelentős része hiányzik.

A Szabad Európa forrásai szerint a kincsek eltűnése szakmai körökben évek óta nyílt titoknak számít, és ahogy egyikük mondta a múzeumok raktáraiban tengődő leletekről: „Csak az nem lop belőle, aki nem akar.”