A fiatalon elhunyt fáraó sírjában megtalált agyagtálak és fapálcák jelentőségét értékelte újra egy amerikai egyiptológus.
Csak ennek nem kő, hanem fa oszlopai vannak. A régészek szerint a dániai építmény és a Stonehenge hasonló tájolású és közeli kapcsolatra utal Dánia és Anglia neolitikus népei között.
Sorra kerülnek elő a több száz vagy ezer éve jégbe fagyott nyilak, ruhák, szerszámok, lovaknak szánt hócipők és rejtélyes viking tárgyak.
A 15 nő maradványát szó szerint ellepő gyöngyök jellemzően az osztrigafélékhez tartozó fajok meszes vázából készültek.
A ház tulajdonosa az elithez tartozhatott, és a csodás freskókkal ellátott díszterme után most a hideg és meleg vizes fürdőket rejtő komplexumát is feltárták a Pompejiben dolgozó régészek.
Ez az első alkalom, hogy lézerekkel tesznek jobban láthatóvá kutatók tetoválásokat. Az eljárás nem tesz kárt a múmiákban és megmutatja a tetoválások eredeti, szinte elmosódásmentes vonalait.
Nem ez az első hasonló lelet a területen, de ez most több és sokkal jobb állapotban megmaradt lábnyom, minden bizonnyal Cetirosaurusoktól és Megalosaurusoktól.
Egy piros-kék kockás ruháról van szó, aminek a foszlányait egy 2800 éves sírban találták meg a mai Hollandia területén.
Az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy a nemesfém nyelvek segítenek az elhunytaknak abban, hogy kommunikálhassanak a túlvilágon.
Az apró agyagfigura felfedezése teljesen meglepte a régészeket. Bár hasonló stílusú szobrok gyakoriak Mezopotámiában, ez az első, hogy a Perzsa-öböl közelében is megtalálták őket.
Az utolsó egyiptomi fáraó arcáról leginkább idealizált ábrázolásokat ismerünk, de az ásatásokat vezető régész szerint egy apró szobrocskáról a valódi Kleopátra köszön vissza.
Az apró kanalak segítségével ópiummal, nadragulyával vagy bolondító beléndekkel stimulálhatták magukat az elsősorban alkoholfogyasztásukról ismert barbárok.
Egy nimfa, egy szatír és egy, a mostohafiával kikezdő, lenge öltözetű királyné is feltűnik a legújabban feltárt pompeii falfestményeken.
A savas skandináv talaj miatt nagyon ritka, hogy ilyen ép viking csontvázakat találnak, egy dél-dániai lelőhely azonban kedvező körülményeket biztosított a 9-10. századi maradványoknak.
Molekuláris biológiai vizsgálatokkal igazolták, hogy a múmiák arcára és nyakára kent rejtélyes fehér anyag valójában kefir.