Amerikai mozifilmek a szocialista Magyarországon: vasfüggöny vagy nejlonfüggöny?
Milyen körülményeknek tudható be, hogy a Csillagok háborújának első része az amerikai és a nemzetközi bemutató után rekordsebességgel érkezett meg a magyarországi mozikba? Hogyan irányította a hazai filmes világot egy a Művelődésügyi Minisztérium alá rendelt központosított bizottság, és milyen rések mutatkoztak a szocializmus sokak által áthatolhatatlannak hitt pajzsán az 1980-as évekre?
A tavalyi év után második alkalommal adott otthont az Ördögkatlan fesztivál Pécsi Bölcsész Udvara Glossza-beszélgetésnek. Az aktuális epizód tematikáját a nyugati és a keleti blokk közötti kulturális transzferek, ezen belül pedig az amerikai mozifilmek magyarországi filmes piacon történő megjelenése adta. A beszélgetőpartnerek ezúttal Takács Róbert, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa, a Hollywood a vasfüggönyön túl című kötet szerzője, valamint Varga Balázs, az ELTE Filmtudomány Tanszékének oktatója voltak.
Az internet korában szinte hihetetlennek tűnik, hogy a szocializmus idejében a filmeket kizárólag a mozikban, a televízión, majd a nyolcvanas évektől VHS kazettákon (illetve az ezekről készített kalózmásolatokon) nézhette a hazai közönség. A minőség a műsorok és az adathordozók tekintetében is sokszor kívánnivalót hagyott maga után, ám a nézőket szinte megbabonázta a „Made in USA” szépen csengő ígérete.
De hogyan kerülhettek be az amerikai filmek a magyar mozikba? A nemzetközi és a magyarországi bemutatók között eltelt idő általában kettőtől hat évig terjedt, és természetesen csak az USA-ban készült filmek töredékét vásárolta meg a szocialista kulturális vezetés egy rendkívül szerteágazó ideológiai és minőségi szűrést követően. A bemutatott filmek száma egyébként fokozatosan nőtt, hiszen míg a hatvanas években Magyarország mindössze 40–50 amerikai filmet vett át évente, a nyolcvanas évekre már akár 100 filmet is vetíthettek a mozik. Mindez természetesen elenyésző a korszakban világszerte forgatott 2000–3000 filmhez képest.
Az átvett filmek általában nevelési célzattal készültek, és jobbára mentesek voltak a politikától. A nézőszámok bizonyos filmek esetében – ilyen volt a Csillagok háborúja – iszonyúan magasra emelkedtek, még úgy is, hogy az 1960-as évektől a televízió fokozatosan roppantotta meg a mozi népszerűségét.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a nyugati és a keleti blokk közötti kulturális transzfer korántsem tekinthető egyoldalúnak. Erre az egyik legszemléletesebb példa, hogy a magyarországi tévéadókon még a 2000-es években is rendkívül nagy sikerrel futó A klinika (Schwarzwaldklinik) című német sorozat elkészítését a Kórház a város szélén című csehszlovák sorozat inspirálta. E mellett egy komoly műfajtranszfer is megfigyelhető a piacon, amely a nyugati filmeket az átlag magyarok számára is fogyaszthatóvá tette. Erre hozható példaként a ma is népszerű A Pogány Madonna, amely a korszak nagysikerű Bud Spencer-filmjeit ültette át a magyar piacra. De ehhez hasonló lényegében az úgynevezett magyarországi western is, ahová a 19. századi betyárok életét romantikus elemekkel feldolgozó filmek tartoznak. Egyúttal viszont fontos kiemelni, hogy egyebek mellett az Elfújta a szél vagy a Love Story eljutott a magyar mozikba, de ezeket persze jóval kevesebben látták, mint a Csillagok háborúját vagy a Piedone-filmeket.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn és Szilágyi Zsolt. A Glossza 33. adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető a Youtube-on. További információ a Glossza Instagram- és Facebook-oldalán.