1981 volt az első, 1992 az utolsó év, amikor szeptember 18-át a Rokkantak napjaként ünnepelték – azóta december 3-át tartjuk számon a fogyatékkal élők világnapjaként. A „rokkant” kifejezés rosszul öregedett ugyan, és nem tudta betölteni a neki szánt szerepet, a fogalom elterjedése és különösen az 1981-es év mégis jelentős lépés volt a fogyatékkal élők társadalmi elismertsége felé.
Horthy Miklós leveleiben és visszaemlékezéseiben mindent megtett annak érdekében, hogy saját magát a becsület tiszta kezű lovagjaként mutassa be, aki életében soha sem hazudott. Amikor azonban saját vélt érdekeiről volt szó, korántsem ragaszkodott ennyire szorosan az általa hirdetett erkölcsi alapelvekhez.
A 15. század végén sok millió európai ember életét követelő szifilisz-járvány kórokozóját olyan emberi maradványokban azonosították a Zürichi Egyetem kutatói, amelyek az Amerika felfedezése előtti időkből származnak.
És azt ismered, hogy Szent István találkozik a historizmussal, az egyházművészettel és a nacionalizmussal? – kezdődhetne egy augusztus 20-i bölcsészvicc. A nagy találkozásra a 19. században került sor, és hatására markáns változás következett be a Szent István-ábrázolásokban, amelynek jelei máig megfigyelhetők.
A legtöbb afroamerikai a mai Angola és Kongói Demokratikus Köztársaság területéről származik, tehát nem onnan hurcolták el a legtöbb embert, ahol először meghonosodott a rabszolga-kereskedelem. Az eddigi legnagyobb hasonló vizsgálatban a behurcoltak körében elterjedt fertőző betegségek, kibírhatatlan munkakörülmények és erőszak jövő generációkra gyakorolt hatásait mérték fel.
A múlt hibáinak jóvátételét célzó kísérletek nemcsak a szobordöntögetésekben és a nyelvi változásokban mutatkoznak meg, hanem az egyes országok nemzeti himnuszainak megváltoztatásában is. Az elmúlt néhány évben az ausztrálok, a kanadaiak és az osztrákok is átírták saját nemzeti himnuszukat.
A gyarmati uralom felszámolása nem ért véget a Union Jack vagy a Tricolore levonásával és az új független országok kikiáltásával: a gyarmati időket odahaza is le kell zárni. Erről is szólnak a közelmúlt szobordöntögetései.
A Budapest 8. kerületében álló épületegyüttes 110 éves fennállása óta a lehető legkülönbözőbb társadalmi csoportoknak adott otthont. Bár az egykori lakótelep története nem a folyamatos fejlődésről szól, mégis akadnak epizódok, amelyekre pozitív örökségképet lehet alapozni. Ha ezt sikerülne közvetíteni, nemcsak a kolónia lenne Budapest egyik legizgalmasabb pontja, de maga a város is jobb hellyé válna.
Az óceániai felfedezők több száz évvel az európaiak előtt kapcsolatba kerültek az amerikai őslakosokkal, egy új genomvizsgálat szerint azonban hosszú együttélés helyett valószínűleg csak egy nagy találkozó történt.
A darwinizmust és a finnugor eredetet tagadó Bakay Kornél csak egy azok közül, akik szorgos robotosai azoknak a párhuzamos valóságoknak, amelyeket tudományos mezbe öltöztetve próbál értékesíteni a kormányzati propagandahálózat. Nincsen nagy gond addig, amíg ezek a párhuzamos valóságok a ponyvairodalom és a bulvár szintjén maradnak. Az az ország azonban, amely tudományos életét szélhámosok és sarlatánok munkáira építi, hosszú távon garantált nemzeti tragédiát készít elő.
Amerikai kutatók az Északi-sarkvidékről származó jégmagokat vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy a Földközi-tenger térségének időjárási anomáliáit az alaszkai Okmok időszámítás előtt 43-ban bekövetkezett kitörése okozta.
A kulturális evolúcióval foglalkozó Peter Turchin a történelmi események kvantitatív elemzésére hivatkozva állította, hogy 2020-ban kritikus pontra jutnak a történelem társadalmi és gazdasági ciklusai, ami erőszakban fog megnyilvánulni. Tippeket is adott, hogyan lehetne elkerülni a káoszt.
A DNS már nemcsak emberi maradványok, hanem ősi állati szövetek, például pergamendarabok vizsgálata révén segíthet jobban megérteni a történelmet.
Trianon ma nem neurózis, még akkor sem, ha a Nagy-Magyarország-matricák, a „mindent vissza” kesergések egyértelműen neurotikus válaszoknak tekinthetők. Trianon ma a nyílt és főleg rejtett beolvasztási kényszert alkalmazó nemzetállami politika miatt létező kérdés. Erre kell félreérthetetlen módon választ adni.
Az alternatív történetek vagy a sci-fi-irodalom különböző, akár egymással vitázó párhuzamos olvasatai színesíthetik és gazdagíthatják 1920. június 4-ének emlékezetét. Ráadásul a változatosság védelmet jelenthet azzal szemben, hogy bármely politikai rendszer kisajátítsa magának vagy egyes csoportok belső ellenséggyártásra használják Trianont.
A magyarok elsöprő többsége igazságtalannak és túlzónak tartja a trianoni békeszerződést, bár tényszerű ismeretei csak keveseknek vannak a 100 évvel ezelőtti traumáról. A legtöbben a győztes nagyhatalmakat és a szomszédos országokat okolják a történtekért, és azt vallják, hogy a magyar történelem kerekét egyébként is a balszerencse forgatja.
„Az erdőről szinte leperzselődött a lomb, kosárszámra gyűjtötték az elhullott apróvadat, kifolyt szemű fácánok szédelegtek körülöttük” – történt 1980. májusban, amikor a Chinoin gyár a helyi téesz munkásaival tisztíttatta ki foszgénpalackjait. A szerencsén múlt, hogy emberek nem haltak meg.
Már terjedelmében is impozáns kötet igyekszik tisztázni az 1946-ban háborús bűnösként elítélt, 2015-ben felmentett, aztán a székesfehérvári szoborállítási botrány miatt újra elhíresült történész, volt vallás-és közoktatásügyi miniszter népbíróságbeli perének körülményeit. Sikerül vajon?
Nemrég jelent meg magyarul David Christian amerikai történész legújabb kötete, amelyben a szerző a Föld születésétől a távoli jövőig próbálja megmutatni az ember helyét a világban. Csakhogy Christian meglepő módon úgy ír a történelemről, hogy a kötet legnagyobb részében nem is szerepelnek emberek, akikkel egyáltalán történhetne valami. Történelem az ilyen?
A Smithsonian Intézet színezett archív felvételekből álló történelmi ismeretterjesztő sorozatában tűnik fel a pizsamás, pipázó, gyerekekkel játszó Einstein.
Itt van május első vasárnapja, a gyerekek székre állnak, mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, de mióta ünnepeljük az anyákat, és kitől származik az ötlet?
Thuküdidész óta sorra érkeznek a történészek és filozófusok beszámolói a járványokról és azok társadalomformáló szerepéről, az emberiségről alkotott kép pedig ezek alapján nem túl rózsás. Úgy tűnik, hogy baj idején az emberek hajlamosak egymás ellen fordulni, de az is valószínű, hogy ez nem törvényszerű: lehet, hogy a mostani járvány nem csak a legrosszabbat hozza majd ki azokból, akiket érint.
8+1 dolog, amit biztosan nem tudtál március 15-ről. Kínaiul!
Miért terjedt el az a legenda, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőin szavalta el Petőfi a Nemzeti dalt? Mivel ajándékozta meg Szendrey Júlia férjét a „Talpra Magyar Versért”? Tények és tévhitek a Petőfi házaspárról és a márciusi forradalomról.
A Qubit Live #3-on a magyarság eredetének legfrissebb tudományos magyarázatait mutatták be régészek, történészek és génkutatók. Türk Attila a korai magyar történelem régészeti kutatásainak legújabb eredményeit ismertette.
A szociofotó baloldali hagyományai ellenére kiszolgáltatott helyzetben volt az államszocializmusban. Hogyan jeleníthették meg a devianciákat, szubkultúrákat a képes újságok fiatal fotóriporterei? Egy művészeti irányzat, amelyet a rendszer egyszerre tűrt, tiltott és támogatott.
Két Anne Frank-képregény is elérhető magyarul, az egyik művészeti alkotás, a másik inkább oktatási segédanyag. De hogyan működnek az egyik legnagyobb hatású holokauszttörténet képregényes adaptációi? Erről is szó esett a Képregénykönyvtár beszélgetésén, amelyre éppen a becsület napján került sor.
Kelet-Európa, vagy az, amit a Kaliforniában annak neveznek, kemény dió lehet a tengerentúli történészeknek. John Connelly, a Berkeley Egyetem professzora mégis megpróbálta feltörni: csaknem ezer oldalon át eredt az identitás, a néplélek és a nacionalizmus nyomába. Frissen megjelent kötetét, a Peoples Into Nations: Writing Eastern European History című monumentális munkát kedd este mutatta be a CEU-n.
Már a vadászó-gyűjtögető emberek is kiaknázták a természetet, de a mezőgazdaság megjelenése új szabályokat hozott: a bőséges táplálék és a nők társadalmi helyzetének romlása miatt beindult a megállíthatatlan népességnövekedés. Még a bibliai eredendő bűnt is a mezőgazdaság ihlethette, derül ki Horváth Balázs környezetkutató könyvéből, A beteg bolygóból.
A Béres Csepp helye ma megkérdőjelezhetetlen a hungarikumok vitrinjében, ott is a legmagasabb polcon, ahova talán csak Puskás vagy a gulyás fér még fel. Korántsem volt ennyire egyértelmű a helyzet a szer feltalálása idején, a hetvenes években, amikor a Kádár-kor egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó vitája zajlott a cseppekről és feltalálója, Béres József személyéről.
Úgy tűnik, az ideológiai nevelés volt a fő szervező erő a két humán tantárgy megújításában: nincsenek például Árpád-kori vesztes csaták, a deportálás a Rákosi-korszakkal és a Gulággal kapcsolatban merül fel, a kötelező Wass Alberttel és Nyirő Józseffel fűszerezett irodalmi kánontól szinte lehetetlen eltérni.
Harmadik élő eseményünkön megismertük a legújabb régészeti, genetikai, archeogenetikai és történettudományi eredményeket a honfoglalás kori magyarokról és távolabbi őseinkről, négy neves kutató tolmácsolásában. Az utóbbi években felgyorsult kutatások már olyan eredményeket hoznak, amelyek alapján át kellene írni a tankönyveket.
Ahogy védnöke, Zsukov marsall, úgy a pesti oldalt ostromló Afonyin tábornok is nehezen uralkodott indulatain. Csak míg Zsukov végül eltette a fegyvert, Afonyin agyonlőtte őrnagyát – ami egy apró foltot sem ejtett a karrierjén. Egyre több kerül elő a második világháború korábban titokként kezelt dokumentumai közül Ororszországban.
Ha szeretnénk megérteni, hogy a születőben lévő klímaszorongás hogyan működik társadalmi szinten, és meghatározza-e a közeljövő érzelemvilágát, bátran fordulhatunk az érzelemtörténet tanulságaihoz.
Viszontagságok a szocializmusban is érték a karácsony ünnepét, mégpedig sokkal élesebbek és valóságosabbak, mint a szánbitorló vagy a Grincs ténykedése. Milyennek mutatta a híradó és a filmstúdió kamerája a karácsonyt a múlt rendszerben? Mi lett a fenyőünnepből, és létezett-e egyáltalán szocialista karácsony?
Kutatási területe a 20. század első felének magyar és európai történelme volt, az MTA saját halottjának tekinti.
Az amerikai titkosszolgálatok már egy ideje tudták, ki volt az a Szerencse fia fedőnevű ügynök, aki az atomprogramról jelentett a szovjeteknek, a történészek viszont csak most kapták meg a negyedik ismert nevet. Azt, hogy pontosan mit jelentett, máig nem lehet tudni, mindenesetre Vörös Csillag-rendet kapott érte.
A hatvanas évek Magyarországának lakosságát a televízió segítségével igyekeztek szocialista emberré nevelni. A televíziózás világnapján visszakapcsolunk abba az évtizedbe, amikor a társadalmat még rá akarták szoktatni a tévénézésre.
Bevallottan beles nemzet vagyunk, az irodalmunk is szügyig jár a szaftban, de nálunk az étel nem lett kultúrtárgy, és a gasztronómia nem vált civilizációnk részévé. Erdélyt viszont nem tarolta le a kirántási mánia, sem a paprikabumm – mondja Cserna-Szabó András író, a legendás Erdélyi lakoma újratöltött változatának szerkesztője.
Nehéz, de nem lehetetlen feladat megfejteni, hogy mit ettek-ittak az emberek 2700 évvel ezelőtt: egy müncheni kutatócsoport mostani vizsgálatai szerint a bor jóval elterjedtebb lehetett a heuneburgi vaskori kelták között, mint eddig hitték, és még a szerényebb sorban élők is megengedhették maguknak, hogy borozzanak.
A párt történelemfelfogásába nehezen illeszthető be az 1956-os forradalom: szerintük ugyanis az ország története folyamatos nemzeti harc a megszállókkal a szuverenitásért, amely végül 2010-ben a Fidesz hatalomra jutásával teljesedett be. Ebben a folyamatban pedig 1956 nem kulcsfontosságú esemény, csak egy fejezet.
A népvándorlások-kora, a Nyugatrómai Birodalom összeomlása, végül az Avar Kaganátus kialakulása a Kárpát-medence történelmének egyik legmozgalmasabb időszaka volt. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) által a napokban díjazott, magyar érdekeltségű HistoGenes pályázat ezt az időszakot segít majd jobban megismerni.
Pszichológiai, közgazdasági és adatelemző szakértők szerint a GDP mégsem befolyásolja annyira egy nép általános boldogságát, bezzeg a háborúk! Négy nagy ország írásos emlékei alapján vizsgálták a szubjektív jólétet a történelemben.
Az Európai Kutatási Tanács Szinergia pályázatán a lehető legmagasabb támogatást nyerte el a magyar jogász–bioetikus és Németországban, az Egyesült Királyságban, illetve Bulgáriában kutató társai. Kutatásuk célja, hogy új megközelítésből vizsgálják az összeurópai identitás második világháború utáni formálódását.
„Soha még a magyar történetírásban ilyen nagy volumenű kutatási kapacitásbővítés nem zajlott le, mint az elmúlt évtizedekben. Történt ez mindenféle átlátható szakmai vita és a nemzetközileg elismert vonatkoztatási pontok figyelembe vétele nélkül” – Pető Andrea történész és Barna Ildikó szociológus folytatja a történetírás szabadságáról szóló vitát.
2010-től illiberális emlékezetpolitikai fordulat kezdődött a magyar történetírásban, amit a történeti folyóiratok kvantitatív elemzése is igazol, írta Barna Ildikó és Pető Andrea szeptember végén a Qubiten. Szulovszky János történész szerint az írást pontatlan adatok, illogikus gondolkodás és a kritikus önreflexió hiánya jellemzik.
A transzban harcoló vikingek, a berserkerek titkát a mai napig találgatják, van, aki hisztériát, van, aki légyölő galócát sejt a háttérben. Egy friss kutatás szerint a bolondító beléndeknek köszönhették a szupererejüket.
Bár a putyini rendszer még sokáig és sokféleképpen korlátozhatja a sajtószabadságot, jelentősen csökkent az orosz társadalom érdeklődése a rezsim legfőbb propagandaeszköze, a tévék iránt. Még fontosabb, hogy az oroszok többsége ma már nem az államtól várja sorsa jobbra fordulását.
Vasárnap temették el az utóbbi fél évszázad megkerülhetetlen szépírójaként ismert Konrád Györgyöt, aki írói munkásságának kiteljesedése előtt szociológusként is maradandót alkotott. Hogyan látta a hatalomhoz és kortársaihoz képest Konrád és szerzőtársa, Szelényi Iván a hatvanas évek dinamikusan növekedő társadalmi csoportját, az ingázókat, és mi újat tudtak róluk mondani?
„Kis valószínűséggel létezik annak a lehetősége, hogy a múltat megint újraírják, ultrakonzervatív és idegengyűlölő módon” – jósolták bizakodva a magyar történelemírásról 1992-ben. Alig két évtized múlva, 2010-től azonban elkezdődött az illiberális emlékezetpolitikai fordulat, amit a történeti folyóiratok kvantitatív elemzése is igazol.