Vau, bau, woof és kong: Faragó Tamás, a tudós, aki kutyahangokat gyűjt

Az ELTE Etológiai Tanszékének kutatói 2005 óta megszakítás nélkül vezetik a kutyakutatások világranglistáját. A hangfelismeréssel, beszédértéssel foglalkozó vizsgálatok már eddig is jelentős eredményeket produkáltak, de a java még csak ezután következhet, hiszen az akusztikai kutatásokban kezdetektől meghatározó szerepet betöltő Faragó Tamás idén elnyerte az Európai Kutatási Tanács (ERC) Consolidator Grant pályázatának támogatását. A kutató 2024 tavaszától öt éven át közel 2,5 millió eurós keretből még alaposabban és részletesebben készül feltérképezni a kutyák vokális tanulásának evolúcióbiológiai és etológiai dimenzióit.

Evolúciós melléktermék

Konyhanyelvre lefordítva „a vokális tanulás az a képesség, ahogy módosítani tudjuk a hangadásainkat egy külső hangminta alapján. Ennek legösszetettebb formája a hangutánzás és olyan hangok produkálásának képessége, amik nem részei a veleszületett repertoárnak”. De ami az embernél alapvető képesség, az Faragó szerint a többi emlősnél ritka.

„Eddig csupán a cetek, fókák, denevérek és elefántok esetében írtak le hangutánzó képességeket. Az ember legközelebbi főemlős rokonainál a vokális tanulásnak csupán néhány, egyszerűbb elemét figyelték meg eddig, így ennek a képességnek az evolúciós megjelenése az emberben mai napig rejtély.”

A rejtély megoldása az ERC sokat látott tudományos grémiuma szerint is a „high risk, high gain” kategóriába tartozik, vagyis a magas kockázattal járó alapkutatások egyikeként kapott a hazai akadémiai életben kimagasló mértékű anyagi támogatást, ugyanakkor olyan eredményekkel kecsegtet, amelyek számos tudományterületen bevethetők lehetnek.

Faragó szerint az ERC ugyan nem grammra pontosan kéri számon a pályázati célkitűzéseket, de „ha nem gondolnám azt, hogy van itt valami nagyon fontos, az emberré válásban is kulcsszerepet játszó dolog a beszéd kialakulása körül, akkor nem vágtam volna bele az egészbe”.

A tudomány jelenlegi állása szerint a vokális tanulás alapkritériuma, hogy „a külső környezet mintája alapján egy élőlény képes a saját hangkészletét bővíteni, azon módosítani és innoválni is, vagyis új hangmintázatokat létrehozni”. A legkomplexebben az embereknél érhető tetten mindez, de Faragó szerint az állatvilágban az énekes madaraknál vizsgálták részletesebben először ezt az összetett viselkedést.

„Nekünk, embereknek magától értetődő, hogy a nyelvi környezetben létező csecsemő automatikusan szedi fel a hangkészletet, és hogy gügyögő korszakában az ember még potenciálisan bármilyen nyelvre jellemző hangot ki tud adni, és bár később ez az adott nyelvi környezet hangkészletére szűkül, ha nehezen is, de felnőtten még mindig képesek vagyunk megtanulni más nyelveken beszélni.”