Anglia déli részén, Dorset megyében található egy Cerne Abbas nevű falu, ahol egy domboldal kissé szokatlanul néz ki: egy 55 méter hosszú (magas?), bunkósbotot lóbáló óriás alakja tűnik ki rajta messziről. A bordákkal, mellbimbókkal és felfelé ívelő pénisszel ábrázolt kopasz férfialak rejtélye régóta foglalkoztatja a régészeket, művészettörténészeket és gyakorlatilag bárkit, aki valaha megfordult a környéken.

Egy 2021-es kutatásban azt sikerült kormeghatározással kideríteni, hogy a geoglifa egyes hiedelmekkel ellentétben biztosan nem az ókorban, hanem valamikor 700 és 1110 között készülhetett, ami egybeesik a 793 és 1066 közé eső viking korszakkal.

Egy friss tanulmány most újra elővette azt a régi megfejtést, miszerint az óriás a mitikus Herkules (Hercules, esetleg Héraklész) alakját ábrázolja. A kutatók szerint a kréta alapkőzetbe vésett, kora középkori alkotás azért készülhetett, hogy jelezze a betörő vikingek elleni harcra készülő nyugat-szász seregek találkozási pontját.

Míg az óriás jobb kezében bunkót szorít, bal keze nyújtva van – a kutatók szerint valószínűleg ebben tartotta Herkules a 12 próbatétel során leölt oroszlán tetemét. A középkorban jól ismerték Herkules történetét, a kilencedik században pedig különösen megugrott az érdeklődés iránta. Általában bunkósbottal ábrázolták – ez az eszköz úgy összenőtt az alakjával, ahogy Szent Pétert mindig kulccsal, Szent Katalint pedig kerékkel ábrázolták.

Ráadásul a dombrajz mindössze 25 kilométerre délre található Portlandtől, ahol először jegyezték fel egy angolszász ember találkozását a viking portyázókkal, néhány évvel a Lindisfarne elleni 793-as viking támadás előtt. A régióban további krétafaragványok is találhatók, amiket a vikingek ellen készülődő helyi erők gyülekezőhelyeként azonosítottak a kutatók – tökéletesek voltak erre a célra, hiszen édesvízi forráshoz és a helyi birtokok utánpótlásához is közel estek.

A 11. században aztán a Cerne Abbas-i szerzetesek valószínűleg átalakították Herkulest, mivel nem akartak egy pogány alakot a közelükben tudni. Az újraértelmezés során a mitológiai alakból egy helyi szent, bizonyos Eadwold lett, aki egy 9. századi remete volt, akiről azt gondolták, hogy a király testvére volt, ráadásul csodatevő. „Az óriást sokáig szerették és gondozták, és az ilyen újraértelmezések máig folytatódnak” – mondta a tanumány társszerzője, Tom Morcom, az Oslói Egyetem filozófusa és művészetörténésze.