A sírokba valószínűleg az egy kilométerre lévő tanya lakóit temették. Befolyásos emberek lehettek, a sírmellékletek gazdagsága és a sírok kora alapján az is lehet, hogy Kékfogú Harald udvartartásához tartoztak.
Egy generációban csak egy-két embernek járt ki olyan pompás temetés, mint amilyenben az ismeretlen nő részesült Senja szigetén.
A Groningeni Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint egyes tekercsek akár egy évszázaddal ősibbek lehetnek az eddig gondoltnál.
A karperecnek csak a fele maradt meg, de még így is ritkaságnak számít. A leletre egy ötven éve aktív fémdetektoros talált rá.
A svédországi ásatások során feltárt vikingkori településről perzsa, normandiai, morva és bajor pénzérmék is előkerültek.
A fallikus cseppkövekre illesztett, díszes tárgyak arra utalnak, hogy egy különös termékenységi rítus kellékei lehettek.
Egy bronzkori rituálé során égethették és temethették el az anatóliai őskenyeret, és mivel az összetevőit is sikerült megállapítani, egy török pékség nem hagyta ki a ziccert.
A fegyver a göteborgi Gullberg-erődből került elő, a fallikus formájú fegyver 13.és 18. század között volt népszerű, és főleg páncélozott ellenfelekkel szembeni küzdelemben használták.
Közel nyolcszáz lelet vizsgálata alapján mutatták ki, honnan érkezett az aztékokhoz az obszidián, amelyből rituális tárgyak, de szerszámok is készültek.
Még a Magyarságkutató Intézet sem volt hajlandó megerősíteni saját munkatársának elméletét, miszerint Hunyadi Mátyásé lehet a fehérvári királycsontok között talált koponya. A hír a nemzetközi sajtóba is átszivárgott, de az MTA szerint nincs tudományos alapja.
A vulkáni tanúhegyen magyar régészek szerint egykor a hallstatti kultúrához köthető bronzmegmunkáló műhelyek működhettek.
A bőre, a haja és a körmei mind megmaradtak annak a magas státuszú nőnek, akit 20 és 35 éves kora között temettek el, és aki Amerika legősibb ismert civilizációjához tartozhatott.
Két nagyszabású kutatás teljesen átírhatja a macskák háziasításának történetét. Az állatok Európába az elmúlt kétezer évben kerülhettek be nagy számban, és megjelenésük nem hozott sok jót az őshonos vadmacskáknak.
A 7500 éves szarvasagancsból a gazdái mindent kihoztak, amit csak ki lehetett: baltanyélként és szigonyként is használták, mielőtt feláldozták volna.
Az egyik lelet egy azték hangszerrel mutat hasonlóságot, ami arra utalhat, hogy az i. sz. 1300-1528 közötti időszakban kulturális csere zajlott az Azték birodalom és a texasi vadászó-gyűjtögető törzsek között.