Az áltudományokról mindenki hallott, de beszélhetünk-e áltechnológiákról?

Aki az elmúlt években akármilyen kevés időt is eltöltött a Facebookon és internetes híroldalakon, annak valószínűleg feltűnt, hogy mennyire felkapott téma lett az áltudományok kérdése. Az egyik központi téma kétségkívül a covidjárvány volt, ami azok számára is láthatóvá tett különböző áltudományos elképzeléseket és összeesküvés-elméleteket, akik szabadidejükben egyébként nem paranormális jelenségekről, ufológiáról vagy kriptozoológiáról, netán háttérhatalmakról olvasgatnak. Az más kérdés, hogy ténylegesen népszerűbbek-e az áltudományok ma, mint mondjuk 30 éve voltak, vagy csak az internet és a közösségi média révén látványosabbak és gyorsabban terjednek, mint korábban. A téma iránti érdeklődést mindenesetre jól jelzi, hogy csak az elmúlt másfél évben három ezzel a tárgykörrel foglalkozó magyar nyelvű kötet jelent meg.

Ami viszont még ennél is érdekesebb: annak ellenére, hogy ilyen sok szó esik az áltudományokról, áltechnológiákról szinte egyáltalán nem hallunk. Ha végzünk egy gyors Google-keresést, akkor a ’pseudoscience’ kifejezésre 20 800 000 találatot kapunk, a ’pseudotechnology’ szóra azonban alig több, mint hatezret. Magyar nyelven az ’áltudomány’ kifejezés több mint 32 000 előfordulást mutat, az áltechnológiára ezzel szemben egy találatot sem kapunk. Mi lehet ennek az oka? Beszélhetünk-e egyáltalán áltechnológiákról, vagy a technológia olyan dolog, ami egyértelműen kizárja az imposztorok megjelenését?

Demarkáció a tudományfilozófiában

Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ adhassunk, lépjünk eggyel hátrébb, és nézzük meg, hogy mit mondhatunk az áltudományokról! A tudomány és áltudomány elhatárolásának kérdése, az úgynevezett demarkációprobléma hírhedten nehéz kérdés. A 20. századi tudományfilozófia jelentős részben arról szólt, hogy ezeket a demarkációs kritériumokat sikerüljön azonosítani – kevés sikerrel. A kétségkívül leghíresebb javaslat egy osztrák filozófus, Karl Popper nevéhez fűződik. Popper 1934-ben megjelent A tudományos kutatás logikája című művében azt állítja, hogy azok az állítások nevezhetőek tudományosnak, amelyek empirikusan, a tapasztalat által cáfolhatók, azaz falszifikálhatók, az a terület pedig, amelyik nem ilyen állításokat tesz, nem tudomány. Ez persze nem feltétlenül baj: egy sci-fi-regénytől nem is azt várjuk el, hogy ilyen állításokat tegyen, sőt, ami miatt szeretjük az ilyen műveket, az éppen az, hogy nem így tesznek. A gond akkor kezdődik, amikor egy terület úgy kívánja magát tudományos színben feltüntetni, hogy közben az állításai nem ellenőrizhetők tapasztalati megfigyelések által. Popper szerint ebben az esetben beszélhetünk áltudományról – szemben az olyan nem tudományos területekkel, mint mondjuk a művészet.