Az EP jelentése szerint Magyarországon rosszabb állapotban van az akadémiai szabadság, mint a világ országainak 70-80 százalékában

Az Európai Parlament (EP) akadémiai szabadságról szóló legfrissebb összefoglaló tanulmánya szerint nemhogy az Európai Unióban nincs még egy olyan ország, ahol annyira siralmas lenne a kutatás és az oktatás szabadsága, mint Magyarországon, de a hazai akadémiai szabadság világviszonylatban is sereghajtók közé sorolható: a magyar kutatók és oktatók autonómiája a világ összes országának a legalsó ötöde környékén keresendő. Az EP esettanulmányokra is alapozó új tanulmánya értelmében Magyarországon még a többi rosszul teljesítő országhoz képest is fényévekkel kevésbé érvényesül az akadémiai szabadság.

Az akadémiai szabadság általános állapotát az úgynevezett AFI-index mutatja. A 0 és 1 közé eső érték az akadémiai szabadságot több tényező alapján rögzíti; az összesített általános indexen a 0 azt jelenti, hogy az adott országban egyáltalán nincs semmilyen mozgástere a tudósoknak, míg az 1 a teljes kutatási és oktatási szabadságot jelzi. Magyarország legutóbbi AFI-indexe 0,34. Összehasonlításképpen: ugyanez a mutató a második legrosszabbul teljesítő uniós tagállamban, Lengyelországban 0,74, a hátulról harmadik Görögországban 0,77.

Az AFI egy általános mérőszám, amely több tényezőt foglal magában: a kutatás és oktatás szabadsága jelzi, hogy a tudósok mennyire szabadon kutathatják a saját elképzelésük szerint a világot, illetve mennyire adhatják át a tudásukat ugyanezen elképzelések szerint. A mutató emellett vizsgálja, hogy a kutatók szabadon, a saját belátásuk szerint kommunikálhatnak-e az eredményeikről, valamint hogy a kutatóintézeteknek, egyetemeknek lehet-e félnivalójuk attól, hogy politikai indíttatású felügyeletnek vagy átvilágításnak lehetnek kitéve. A kutatók és az oktatók szabadsága Európában hagyományosan magasnak számít, ám – mint arra 2022 óta három átfogó uniós tanulmány is rávilágított – az utóbbi években a tudomány szabadsága nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte támadások össztüzébe került.

Az EP tavaly márciusi, az összes uniós tagállam tudományos szabadságát vizsgáló jelentése ugyan világ- és Európa-szerte aggályosnak mondható tendenciákról ír, ám a tudomány szabadsága az uniós tagországok összesített AFI-indexén még mindig 0,89-es pontszámot ért el. A legjobban teljesítő országok Csehország (0,98), Belgium (0,97) és Észtország (0,97) voltak.

Az Európai Parlament felmérése szerint aggodalomra adhat okot, hogy még az EU-átlag fölött teljesítő országokban is tapasztalható volt némi visszalépés az utóbbi években. Az egyébként az EU-átlag felett teljesítő Olaszországban és az átlagos akadémiai szabadságnak örvendő Litvániában például csökkent a tudományos és kulturális önkifejezés szabadsága, míg az ugyancsak az átlag körül teljesítő Portugáliában az intézmények szabadsága esett vissza.

Az amúgy meglehetősen magas EU-átlagot kilenc tagállam eredményei rontják: Ausztria, Málta, Románia, Horvátország, Bulgária, Hollandia, Görögország, Lengyelország és Magyarország. Pontosabban nyolc tagállam rontja az EU-átlagot, Magyarország pedig súlyos csapást mér rá, mert még az egyébként az unióban sereghajtónak számító országok AFI-indexe is legalább a kétszerese a magyarországinak. Az egyébként 0,88 pontot elért Ausztriában és a 0,74 pontos Lengyelországban a kutatás és az oktatás általános szabadsága kisebb, mint más uniós tagállamokban, a 0,85 pontot elért Bulgáriában a tudásmegosztás és a kutatási kommunikáció szenved a kívánatosnál nagyobb kontrolltól, a 0,88 pontos Máltán a kutatási és oktatási irányokat befolyásolják a tudományos életen kívüli szereplők, míg a 0,86 pontos Horvátországban és a 0,77 pontos Görögországban a tudományos és kulturális önkifejezés, az amúgy 0,82 pontos Hollandiában pedig az intézményi szabadság szenved csorbát.

Az Európai Unióban azonban csak egyetlen olyan ország van, ahol a tudomány és az oktatás szabadsága nem egy-egy pontban megfogalmazható hiányosságok, hanem az egész tudományos és oktatási rendszert átható, strukturális okok miatt nem valósul meg. A 2023-as, az egész EU tudományos szabadságát vizsgáló, valamint a napokban nyilvánosságra hozott, esettanulmányokkal kiegészített jelentés azonban kifejezetten felhívja arra a figyelmet, hogy Magyarország nemcsak az Európai Unió többi országához képest teljesít rosszul, hanem világszinten is sereghajtónak számít: Magyarországon a tudományos élet szereplőinek kevesebb a mozgástere, valamint a kutatók és oktatók szabadsága rosszabb, mint a világ országainak 70-80 százalékában.

A nemzetközi közvéleményhez is eljutnak a magyar akadémiai botrányok

Az összes EU-tagállamra vonatkozó 2023-as jelentést kiegészítő mostani, 10 tagországból esettanulmányokat taglaló kiegészítő jelentés egyértelműen megfogalmazza, hogy a magyar kormány állításaival ellentétben, miszerint javultak volna az utóbbi évben a tudományos szabadság feltételei Magyarországon (vagyis a régóta tartó egyezkedés értelmében lehetne utalni az Erasmus és a Horizon-támogatásokat), a helyzet ezzel éppen ellentétes: tovább romlott a tudományos szabadság helyzete a már így is uniós szankciók sújtotta Magyarországon. Az alapítványi egyetemek száma nőtt, és bár a konkrét fideszes politikusok kikerültek a kuratóriumokból, de – mint ahogy azt az EU-s jelentés is megfogalmazza – akik bent maradtak, azoknak igen erős a kormányzati kötődésük, így jelentős politikai befolyást tudnak gyakorolni az egyetemi működésre. Bár az új jelentés a tavalyi átfogó tanulmányhoz képest nem tárt fel új tendenciákat, az Európai Parlament kezében lett egy olyan szakértői jelentés, ami egyértelműen, ügyeket is citálva megállapítja, hogy nem javult a helyzet. Hogy ezt az EU a későbbiekben hogyan és mire fogja felhasználni, azt nem lehet tudni – kommentálta a jelentést kérdésünkre Lőrincz Viktor jogtudós, az Akadémiai Dolgozók Fórumának alelnöke.

Lőrincz szerint az is újdonság, hogy bár a belpolitikailag ismert történetekkel, a magyar közönség a független sajtó feldolgozásában már eddig is találkozhatott, most már azt is lehet tudni, hogy ezek a hírek – például az, hogy a Tokaj-Hegyalja Egyetem korábbi kuratóriumi elnöke és az alapítványosítási folyamat egyik atyja, Stumpf István maga is úgy gondolta, hogy aggályos, ha az egyetemi szenátus hatáskörébe belenyúl a kuratórium – a nemzetközi közvéleményhez is eljutnak. Hasonlóképpen szerepel a dokumentumban Ádám Zoltán, a Corvinus Egyetem volt oktatójának az ügye, akit azt követően bocsátottak el docensi állásából, hogy etikai vizsgálatot kezdeményezett egy diák megkérdőjelezhető vizsgáztatása ügyében. Lőrincz szerint a szóban forgó eseteket felvonultató dokumentum jól érzékelteti azt a korábbi – és a dokumentum első felében megismételt – megállapítást, hogy azoktól az uniós országoktól eltérően, ahol ugyancsak csökkent a tudományos szabadság, Magyarország strukturális okokból teljesít rendkívül gyengén annak biztosításában.

Az ADF alelnöke szerint nem elég, hogy Magyarországon kívül egyetlen uniós országban sem történt olyan kutatóintézeti átszervezés, ami teljes mértékben leválasztotta volna az akadémiáról a kutatóhálózatot, de a hazaihoz hasonló mértékű erőszakos egyetemi magánosítás sem zajlott nemhogy az EU-n belül, de még a posztszovjet államokban sem.