„A PhD-képzésre lassan már az intézeti portást is felvennénk, ha beadná a jelentkezését”

„Több mint egy tucat PhD-hallgatóval dolgoztam együtt összesen három országban, itthon kilencből kilencen meg is szerezték a PhD-fokozatukat, sokan közülük »világmegváltó« fiatalok. Tisztában vannak vele, hogy nem fogja felvetni őket a pénz, de a laborban akarják tölteni a napjukat. Eszközök és műszerek kellenek nekik, élelmiszereket, környezeti mintákat akarnak vizsgálni, új eljárásokat fejleszteni. A jövő Karikói és Krauszai ma, ha tehetik, kimennek hajnalban a nádas közepére és a hideg iszapból gyűjtik az algát, vagy talajmintát vesznek egy toxin lebontásának vizsgálatához. Majd belépnek a laborba, és azt mondják nekik, »bocsi, most nincs 16 400 Ft, hogy megjavíttassuk a HPLC mintaadagolóját«, és nem kapják meg a forrásokat, amiből folytatni lehetne a kísérleteiket. Ezeket az értékes kutató-jelölteket elveszítjük, mert arra sincs keret, hogy egy konferenciára posztert nyomtassanak nekik. Jobb esetben elmennek a hazai iparba dolgozni, rosszabb esetben külföldön szerzik meg a doktori fokozatot, a legrosszabb esetben pedig ott hagyják az egészet. Évente sok ezer fiatal lép itthon kutatói pályára és kezdi meg a doktori tanulmányait, aztán a kétharmaduk, de legalább az 50 százalékuk eltűnik, mintha soha meg sem jelent volna. Jó lenne felismerni, hogy doktori fokozat nélkül aligha lesz magyarországi kutatásaiért elismert Nobel-díjasunk, hiába zseni az illető, mert még a rajtvonalhoz sem fog tudni odaállni a kínai, szingapúri, cseh vagy észak-macedón hallgatók mellé akkor, amikor a legkiválóbb kutatóintézetek és egyetemek posztdoktori kiírásaira jelentkezne.”

Ezzel a felütéssel fakadt ki a Qubitnek Dernovics Mihály élelmiszermérnök, korábbi habilitált egyetemi docens, aki szerint a hazai doktori képzésekre jelentkező és az egyetemek doktori iskoláiba felvételt nyert hallgatóknak legalább a fele PhD-fokozat nélkül tűnik el a rendszerből. A jelenleg kutatóként dolgozó szakember szerint összetett okai vannak a nagyarányú lemorzsolódásnak, és a listának csak a második felétől kerül elő, hogy a hallgató oldalán merül fel olyan gond, ami miatt nem fejezi be a doktori képzést. A szakember az alábbi okokat sorolta a saját tapasztalatai alapján.

• A PhD-hallgatók jelentős része súlyos megélhetési problémákkal küzd; sokuk közül csak az tud Magyarországon PhD-fokozatot szerezni, akit a családja vagy a párja támogat a doktori képzés ideje alatt, a doktori ösztöndíjak alacsony összege miatt.
• A témavezető nem akar vagy nem tud érdemben foglalkozni a PhD-hallgatójával.
• Nincs pénz a kutatáshoz szükséges eszközökre, szoftverekre, kísérletekre, műszerekre.
• A hallgató rosszul mérte fel saját motivációját, tudását, energiáját.
• A kutatási téma nem volt kellően megalapozott, „nem jönnek az eredmények”, vagy ha jönnek is, nem publikálhatók.
• A PhD-hallgatót túlterhelik oktatással, tanszéki adminisztrációval, alap- és mesterszakosok mentorálásával.
• A PhD-hallgató (verbális, szélsőséges esetben szexuális) abúzust szenved el témavezetőjétől vagy a tanszéken dolgozó oktatótól, kutatótól, esetleg egyéb súlyos személyes konfliktusba kerül a tanszéken.
• Szakmai angol nyelvi hiányosságok akár a hallgató, akár a témavezető oldaláról.
• Jelentősen megváltozik a hallgató családi állapota, például gyermekvállalás vagy váratlan betegség, tragédia hatására.

A hazai PhD-képzés jövőjét aggodalommal figyelő oktatók és kutatók közül néhányan, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), a Magyar Agrártudományi Egyetem (MATE) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) munkatársai összeállítottak egy húszoldalas esettanulmányt arról, szerintük melyek azok a tényezők, amelyek a leginkább veszélyeztetik a hazai PhD-képzés jövőjét. Mint a Qubithez eljuttatott dokumentumban írják, „a tankötelezettség elmúltával gyakorlatilag mindenhol ismert jelenség a tanulói/hallgatói lemorzsolódás. Egy bizonyos szintig ez természetes jelenség, emberi élethelyzetek, célok változhatnak, így megtörténhet, hogy bizonyos képzések befejezetlenül maradnak, nincs ez máshogy doktori képzés esetében sem. Azonban fontos megvizsgálni a képzésekből távozó hallgatók döntése mögött húzódó okokat, ugyanis olyan visszaélésekre, hibás gyakorlatokra, akár rendőrségi feljelentést magával vonó eseményekre derülhet fény, amivel foglalkozni kell. Az intézmények érdeke, hogy jó hírnevük fennmaradjon, így kötelességük lenne megfelelően eljárni.”

Akkor doktorizz, ha van, aki közben eltart!

A hozzánk eljuttatott összegzés tartalmáról több egyetem doktori iskolájának oktatóját és az ott tanuló PhD-hallgatókat is megkérdeztük. A Qubitnek nyilatkozó tucatnyi oktató és hallgató kivétel nélkül egyetértett abban, hogy a PhD-oktatással nagyon súlyos gondok vannak Magyarországon. A probléma elsődleges forrásaként szinte mindenki a PhD-hallgatók megélhetési nehézségeit és az egyetemek súlyos pénzhiányát említette. A felsőoktatási törvény (Nftv) értelmében a doktori képzésben résztvevők ösztöndíja a képzésük első két évében évente 1 680 000, a második két évben, a komplex vizsga sikeres letételét követően pedig 2 160 000 forint. Ez azt jelenti, hogy – miután a fenti összegeket a jegyzet- és tankönyvtámogatással valamint a sport- és kulturális tevékenység támogatására szánt összegekkel is megnövelik – azok, akik az egyetemi mesterdiplomájuk megszerzése után kutatói pályára szeretnének lépni, az ehhez vezető első lépcsőfokok megmászása során, vagyis a doktori fokozatuk megszerzésének első két évében havonta 140 680 forintot, a második két évben pedig 180 680 forintot keresnek azzal a munkával, amit fiatal kutatótanoncként az egyetemen végeznek. Ebből a keresetből kellene megélni, esetleg albérletet fizetni, alkalmanként szórakozni, például színházba menni és minden más kiadást is fedezni. Csakhogy Budapesten nemhogy egy lakást, de jóformán egy önálló albérleti szobát sem lehetne a teljes összegből sem kifizetni. Mondhatnánk, hogy a törvényalkotó erre is gondolt, csak nem világos, hogy melyik naptári év lakhatási költségei alapján döntötték el, hogy a doktori képzésben részt vevők lakhatási támogatása évente (!) 67 200, vagyis havonta 5 600 forint legyen.