Magyarországon az állam nagyvonalúnak tűnhet a PhD-hallgatókkal szemben: ezrével támogatja ösztöndíjjal a doktori iskolákba járó diákokat, miközben a legtöbb európai országban legfeljebb néhány ösztöndíjas helyet hirdetnek a doktori iskolák, és a PhD-hallgatóknak nem jár alanyi jogon ösztöndíj. Nem mindegy azonban, hogy ez a bizonyos alanyi jogon járó ösztöndíj mire elég, és mit várnak el érte az egyetemek. A PhD-hallgatók állami ösztöndíja a négyéves képzés első két évében 140 ezer forint, a második két évében 180 ezer forint havonta. Ezért a pénzért a doktoranduszoknak tanulni, kutatni és tanítani is kell az egyetemeken. A létbizonytalanság, a teljesítési kényszer, az extrém terhelés egyetemi oktatók szerint az utóbbi tíz évben oda vezetett, hogy lassan már lasszóval kell fogni a PhD-hallgatókat, de a lemorzsolódás egyes doktori iskolákban még így is eléri, vagy akár meg is haladja az 50 százalékot. A legnagyobb kihívásokkal azok a karok és intézetek küzdenek, ahol a kutatásoknak magas a költségvonzatuk.

Az ELTE doktori iskolái közül ennek ellenére az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolában szereznek arányaiban a legkevesebben fokozatot a felvett hallgatók közül, a lemorzsolódás mintegy 80 százalékos, vagyis a képzést elkezdőknek alig 20 százaléka szerez doktori fokozatot. Az informatikából doktorizó hallgatók sem állnak sokkal jobban, a felvettek kétharmada fokozat nélkül áll tovább az egyetemről.

Az ELTE mellett a BME és a MATE doktori iskoláinak tételes adatait is kigyűjtöttük, mert a doktori képzésről szóló elemző cikkünkben a Qubitnek nyilatkozó egyetemi oktatók és PhD-hallgatók ezeknek az intézményeknek a működését ismerik a leginkább. A BME doktori iskoláiban tanulók körében is az informatikai tudományok hallgatói közül adják fel a legtöbben fokozatszerzés nélkül, de a kognitív tudományokból PhD-zók 60 százaléka is maga mögött hagyja a tudományos karriert (jobb esetben külföldi egyetemen szerez végül fokozatot).

A MATE doktori iskolái közül a tájépítészeti és tájökológiai képzést hagyják ott idő előtt arányaiban a legtöbben, de az egyetem szinte összes doktori iskolájából fokozatszerzés nélkül távozik a hallgatóknak mintegy negyede-harmada.

Bár a magyarországi doktori képzésekre vonatkozó összesített adatsorokat sehol nem találtunk, az Országos Doktori Tanács honlapját böngészve kigyűjtöttük az egyes doktori iskolák eddig felvett, aktív és passzív hallgatóinak a létszámát, és azt összevetettük a képzőhelyek eredményességét sejtető adatokkal, vagyis azzal, hány PhD-hallgatónak sikerült fokozatot is szereznie. Az alábbi grafikonokon tudományágak szerinti bontásban böngészhetők a doktori iskolák lemorzsolódási adatai:

Utólagos kiegészítés: A hazai PhD-képzés anomáliáinak tételes feltárásában segítséget nyújtó Dernovics Mihály élelmiszermérnök kérésére fenti táblázataink értelmezéséhez hozzátennénk, hogy az Országos Doktori Tanács vonatkozó „doktori.hu oldalon található adatbázisa rengeteg, a fokozatát soha meg nem szerző PhD hallgatót már egyáltalán nem jegyez, így a doktori iskolák hatékonysága biztosan alatta marad annak, ami a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján kiszámítható.”