Hónapokig észrevétlenül terjedt tehenek között a H5N1 madárinfluenza, ami az emberi fertőzéseknek is utat nyit

Hónapok óta terjedhet tehenek között a H5N1 madárinfluenza az Egyesült Államokban, derül ki vezető virológusok múlt héten közzétett vizsgálataiból. A szarvasmarhákhoz kötődő járványban eddig csak egyetlen gazdálkodó fertőződött meg, de szakemberek szerint félő, hogy a tehenek közötti terjedés hozzásegítheti a vírust, hogy jobban alkalmazkodjon az emberhez.

A kórokozót április 26-ig több mint harminc tejgazdaságban azonosították, kilenc amerikai államban. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) csütörtökön azt állította, hogy a H5N1 vírus darabkái már a polcokon lévő minden ötödik tejből kimutathatók, míg további, pénteken közölt vizsgálatok – a várakozásoknak megfelelően – arra jutottak, hogy a tejben nincs fertőző vírus, és a kórokozót a pasztőrözés inaktiválja.

Az elmúlt néhány évben egyre több példa volt arra, hogy a madarakra specializálódott H5N1 egyre többször fertőz meg emlősöket, a tehenekben történő felbukkanása azonban a korábbi eseteknél nagyobb figyelmet kapott. „A haszonállatok esetén megjelenő aggodalomnak az az alapja, hogy sokkal több esély van ezekben az esetekben emberi fertőzésekre amiatt, hogy az állatállomány és gondozóik milyen gyakran érintkeznek” – nyilatkozta a Qubitnek pénteken Michelle Wille, a Melbourne-i Egyetem tudományos főmunkatársa, aki a madárinfluenza-vírusok evolúciójának és ökológiájának megértésével foglalkozik.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vezető kutatója, Jeremy Farrar április közepén „óriási kockázatnak” nevezte a H5N1 emlősökben történő felbukkanását. Ezt azzal indokolta, hogy ezáltal kialakulhat a vírus képessége az emberek könnyebb megfertőzésére, és idővel olyan változásokat is összeszedhet, amik az emberről-emberre terjedését is lehetővé teszik. Az április 1-én Texasban észlelt emberi megbetegedés, ahol a vírus szarvasmarhákról adódott át a tenyésztőre, enyhe lefolyású volt, a kórokozó genomja ugyanakkor egy emlősökhöz történő alkalmazkodást segítő mutációt hordozott.

„Nyitottabbnak kell lennünk arra a lehetőségre, hogy új gazdafajokban olyan H5N1 vírusok jöhetnek létre, amelyek az emberekhez vagy más emlősökhöz adaptálódtak” – írta az X-en (korábban Twitter) Angela Rasmussen virológus. A kanadai Saskatchewani Egyetem kutatója azt állítja, egyelőre még nem tudjuk, hogy milyen evolúciós következményei lesznek a vírus szarvasmarhákhoz történő adaptációjának, de „nem néz ki túl jól a helyzet az alapján, hogy mi történik a H5N1-gyel madarakban és tehenekben”.

Az európai járványügyi és betegségmegelőzési központ (ECDC) szerint a texasi esetből izolált vírus genomja madárszerű genetikai karakterisztikát mutat, és hiányoznak belőle az emlősökhöz történő fokozott adaptációt lehetővé tevő nagyobb változások. Az ECDC legújabb, március végén közzétett összefoglalójában azt írja, hogy az európai madarakban jelenlévő H5N1 vírusok alacsony rizikót jelentenek a lakosságra, a foglalkozásuk vagy más miatt fertőzött madaraknak kitett emberekre pedig alacsony-közepes kockázatot.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) múlt héten az Agrárszektornak azt mondta, hogy „az Amerikai Egyesült Államokban szarvasmarhákból kimutatott madárinfluenza-vírustörzsek nincsenek jelen Európában, így elhanyagolható annak a kockázata, hogy a madárinfluenza megjelenik kontinensünkön a szarvasmarhákban”, de ha ez mégis megtörténne, az érintett telepen zárlatot rendelnének el, és szigorú járványvédelmi intézkedésekre kerülne sor.

Hogyan jutottunk el idáig?

A H5N1 először 1997-ben fertőzött meg embereket, Hongkongban. A 18 megbetegedésből 6 volt halálos kimenetelű, és a városállam kormányzata több mint egymillió baromfit ölt le, hogy megfékezze a járványt. A kórokozó hat évvel később ütötte fel a fejét újra, és a 2000-es évek közepén volt, hogy egy év alatt több mint száz emberi megbetegedést okozott. A nagyon magas – igazolt fertőzöttek körében közel 50 százalékos – halálozási rátájú vírus így komoly aggodalmat keltett a virológusok körében, és megkezdődött egy emberi H5N1 járványra történő felkészülés.

2009-ben ki is tört egy influenzapandémia, de azt nem a H5N1 okozta, hanem egy, mexikói sertésekben kialakult új H1N1 törzs, ami a 20. századi influenzajárványokhoz képest kevés áldozatot követelt. A 2010-es években folytatódtak a szórványos emberi H5N1 megbetegedések, aztán 2020-ban következett be egy jelentős fordulat, amikor először detektálták vadmadarakban a vírus egy új változatát Hollandiában. A 2.3.4.4b csoportba tartozó változatok előbb az európai baromfiállományban és vadon élő madárpopulációban végeztek soha nem látott mértékű pusztítást, majd világ körüli útra indultak, és eljutottak Észak-Amerikába, 2022 végén pedig Dél-Amerikába, majd idén az Antarktiszra is.