Egy kolumbiai kisváros holttestei nem bomlanak le, és senki sem tudja, miért

A Bogotától 99 kilométerre fekvő San Bernardóban tucatszámra kerülnek elő a meglepően jó állapotban megőrződött holttestek. A jelenség hátterében egyesek isteni csodát sejtenek, mások természettudományos magyarázatokat keresnek rá, de eddig még egyik elmélet sem bizonyult túl meggyőzőnek. Daniela Betancourt, a Kolumbiai Nemzeti Egyetem antropológusa szerint a jelenség a helyi temető sajátos elhelyezkedésének köszönhető, de hozzáteszi, hogy a hipotézist még tesztelni kell ahhoz, hogy biztos legyen a magyarázat.

A kisváros első múmiái a hatvanas években kerültek elő, és bár a számuk nem állandó, a nyolcvanas években évente átlagosan 50, csaknem tökéletes állapotban konzerválódott testet exhumáltak. Mivel a város temetője kicsi, a holttesteket gyakran kiföldelik, ez magyarázza, hogy ilyen bőségben kerülnek elő innen a múmiák. Egyesek szerint a mumifikáció Isten büntetése, mások szerint jutalom, azt mutatja, hogy az illető példás életet élt.

Múmiamúzeum

A főként mezőgazdaságból élő San Bernardo számára mindenképpen jutalomnak számított: a múmiákat a családtagok engedélyével múzeumban állítják ki. A legjobban megőrződött testeknek még a szeme is megmaradt, ami különleges ritkaságnak számít, úgy meg végképp, hogy hagyományos módon temették el őket, nem mumifikálták.

Rocio Vergara, a múzeum igazgatója szerint korábban úgy gondolták, hogy a helyi étrend is szerepet játszhat a spontán mumifikációban, de ennek ellentmond, hogy olyanok is keresztülmentek a folyamaton, akik egész életüket Bogotában élték le, csak otthon temették el őket. A múmiák között férfiak, nők és gyerekek is szerepelnek, és úgy tűnik, hogy az is mindegy, hogy a temető melyik részéről kerültek elő.

Az ugyan elképzelhető, hogy a temetőn belüli elhelyezkedés mindegy, de az már nem, hogy maga a temető hol van: korábban a városnak két temetője volt, de egy árvíz miatt a hatvanas években egy újat nyitottak. Betancourt szerint az új nyugvóhely egy meredek hegyoldalon helyezkedik el, ahol folyamatosan fúj a forró szél, ez pedig kiszáríthatja a testeket, amelyek a régi temető nedves környezetében ugyanúgy lebomlottak, mint bárhol máshol.

Az elméletet tesztelni kellene, de a helyiek nem engedik, hogy kísérletezzenek a múmiákkal, ami legalábbis furcsa, ha már ki lehet állítani őket – a legtöbben egyébként nem élnek ezzel a lehetőséggel, és inkább rokonaik elhamvasztását választják. Azok, akik mégis a kiállítás mellett döntenek, a legtöbbször Isten akaratára hivatkoznak, a múzeumot a turisták mellett a rokonok is látogatják, a testek mellé pedig a rokonok rövid életrajzot is elhelyeznek, hogy az idegenek is tudják, kinek a maradványait nézegetik.