A nílusi mikroklíma miatt szenvedtek trópusi betegségekben az ókori egyiptomiak
A 221 vizsgált múmia 92 százaléka maláriás volt életében.
A 221 vizsgált múmia 92 százaléka maláriás volt életében.
A csaknem ötezer éves holttest a friss vizsgálatok szerint vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, mielőtt tizenévesként a déli mezőgazdászok közé érkezett volna, akik később feláldozták.
A terület régészeti szempontból felbecsülhetetlen értékű: az óriási nekropoliszban több dinasztia is temetkezett. Most a római korból kerültek elő maszkok.
Több mint 2500 éve úgy volt páviánalakú istenük az ókori egyiptomiaknak, hogy az állat nem volt őshonos a birodalom területén. Most DNS-elemzéssel eredtek a rejtély nyomába.
A 14-15 éves inka lányt feláldozták egy szertartáson, holttestére csak 500 évvel később talált rá egy amerikai régész az Andok csúcsai közt.
A limai lelőhelyen előkerült múmiát még azelőtt temethették el, hogy az inkák megérkeztek volna a területre, vagyis az Ichma-kultúra tagja lehetett.
Méhviasz, különböző növényi olajok, gazdag állati zsírok, tűlevelű fák gyantája és még bitumen is szerepelt a balzsamreceptben, illatát pedig a vaníliára emlékeztető kumarin adta.
Korábban azt hitték, hogy világos bőrű volt, és a jégben töltött 5300 év alatt barnult meg. Egy friss genetikai vizsgálat szerint életében is hasonlóan kreol bőrű volt, mint amilyen a gleccsermúmia most.
A lindow-i embert megfojtották, agyonverték és átvágták a nyakát, a tollundi embert kötéllel a nyakán, sapkában dobták a mocsárba. A tökéletesen, gyomortartalmukkal együtt konzerválódott holttestek aranybányát jelentenek a régészeknek és a kultúrtörténészeknek.
A Hekasepesz nevű férfi 4300 éves múmiáját rejtő sírhelyre a Dzsószer-féle lépcsős piramis közelében találtak rá, egy 15 méter mély akna legalján.
A 2300 éves leletet röntgensugarakkal vizsgálták meg, így fedezték fel, hogy a tinédzser fiú testét 49 értékes védelmező amulettel, köztük egy arany szkarabeusszal temették el.
Bár a múmiák meglehetősen rossz állapotban voltak, de a feltárt sírokban aranyból és cseréből készült kegytárgyak tucatjait találták.
Tavaly derült ki, hogy az 1826-ban a Varsói Egyetemnek ajándékozott múmia nem egy papot, hanem egy huszonéves terhes nőt takar. Az igazságügyi szakértők most kétféleképpen is rekonstruálták az arcát.
Angolkóros és kórosan elhízott volt Starhemberg grófjának elsőszülöttje, Reichard Wilhelm, akinek a földi maradványai spontán mumifikálódtak, így a kutatók alaposabban is meg tudták vizsgálni, milyen nyavalyák gyötörhették a korabeli arisztokrácia gyermekeit.
Dél-Amerikából származó múmiákról készítettek 3D CT-felvételeket, így rekonstruálni tudták, hogyan haltak meg: egy fiatal férfit fejbe vágtak, majd hátba szúrtak, egy másiknak pedig eltörték a nyakát.