Miért nem fogjuk soha megtalálni a rák elleni csodaszert?

„Megtalálták a rák ellenszerét!”; „Van működő csodaszer a rák ellen!”; „Rák elleni csodaszer lehet a kakaó”; „Rák elleni csodaszer lehet a tej”; „Megvan a rák új ellensége!” – csak néhány szalagcím az elmúlt évekből, ami azt harsogja, hogy a kutatók végre megtalálták azt a módszert, gyógyszert, hatóanyagot vagy éppen élelmiszerfajtát, amivel végérvényesen legyőzhető a rák.

Ehhez képest a mindennapokban azzal találkozunk, hogy nemhogy nem áll rendelkezésünkre a daganatok ellen a mindentudó elixír, de ha megnézzük az adatokat, Magyarországon évek óta előkelő helyen szerepelnek a rákos megbetegedések a halálozási statisztikákban. Egy tavalyi felmérés szerint a halálesetek közel húsz százaléka írható a rákbetegségek számlájára: a legtöbben tüdőrákban, vastag- és végbélrákban, mellrákban, hasnyálmirigyrákban és prosztatarákban halnak meg az országban. Ha ránézünk Európa ráktérképére, Magyarország eredménye kiugró: a 2019-es Eurostat-adatok szerint 100 ezer emberre 328 rákos haláleset jutott, amit csak Horvátország (311) tudott megközelíteni – az EU-átlag 263 fő volt 100 ezer emberre.

Ha a a rák ellenszere nincs is meg, a kutatók folyamatosan találnak új módszereket és terápiákat találnak egyes daganatok kezelésére – nemrég írtunk a legnagyobb rákkutatással foglalkozó konferencián bejelentett eredményekről a személyre szabott, mRNS-alapú rákvakcinától kezdve a kemoterápia gyógyszerrel történő kiváltásig. Mégis túlságosan nagynak tűnik a szakadék a tudományos áttörések és a mindennapi kórházi alkalmazás között, és nem csupán a magyar kórházak állapota miatt.

De beszélhetünk-e egyáltalán a rákról mint monolit fogalomról? Mennyi idő telik el, amíg egy tudományos áttörést át lehet fordítani a klinikai gyakorlatba, és eljuthatunk-e odáig valaha, hogy megtaláljuk a daganatos betegségek általános ellenszerét? Erről beszélgettünk Boross Gábor evolúcióbiológussal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársával, aki nemrég indította el Rákevolúciós Kutatólaboratóriumát, miután hazatért a Stanford Egyetemről, ahol posztdoktori kutatóként a tüdőrák evolúcióját kutatta egerekben.

Hogyan kapcsolódik a kutatása az Ökológiai Kutatóközponthoz?

Az Ökológiai Kutatóközpont egyik alintézete az Evolúciótudományi Intézet. Maga a rák pedig egy evolúciós betegség, a rák progressziója gyakorlatilag egy adaptáció. Vagyis az evolúcióbiológia erősen kapcsolódik a rákhoz, de a rákkutató közösség nagy része nincs ebben otthon, nem foglalkozik ezzel, ez egy eléggé alulkutatott terület. Pedig az evolúciónak vannak megoldásai arra, hogy a rák ellen harcoljon, és ezek még nagyon nincsenek kiaknázva.