A klímaapokalipszist elkerültük, de akkor mi jön most?

120 ezer éve nem volt akkora forróság a Földön, mint július végén, amikor bolygónk átlaghőmérséklete két egymást követő napon is rekordot döntött. Eközben viszont egyre inkább érzékelhető a zöld fordulat az energiatermelésben, aminek köszönhetően úgy néz ki, hogy az emberiség elkerüli a legkatasztrofálisabb, az évszázad végéig 4-5 Celsius-fokos globális felmelegedéssel fenyegető forgatókönyveket.

Abban, hogy ezt a tudományos közösség felismerte, komoly szerepe volt Zeke Hausfather és Glen Peters éghajlatkutatóknak, akik a Nature folyóiratban 2020 elején közölt véleménycikkükben úgy fogalmaztak, hogy „szerencsére – és ezt a kifejezést mi éghajlatkutatók ritkán használjuk – az RCP8.5 által felvázolt világ a véleményünk szerint évről évre egyre valószínűtlenebbé válik”. A szakemberek azt állították, hogy az RCP8.5 éghajlatváltozási forgatókönyv célja egy valószínűtlen, magas kockázatú jövő vizsgálata volt, de azt egyes szakemberek és a média teljesen másként – egy valószínű, „ha minden így megy tovább” jövőképként használta.

„Úgy kell tekinteni erre, hogy mi lett volna, ha nem cselekszünk. Ez pontosan azt jelzi, hogy mennyire jó, hogy erről a pályáról már levettük a világot” – nyilatkozta a Qubitnek Ürge-Vorsatz Diána éghajlatkutató, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) alelnöke, aki ezt nagyrészt a 2015-ös Párizsi Megállapodással összefüggő, az elmúlt években elért erőfeszítések eredményének tekinti. A Közép-európai Egyetem (CEU) professzora sokszor találkozik azzal a narratívával, hogy „nem történik semmi” és „még mindig mennek föl a kibocsátások”, miközben szerinte már rengeteget elértünk, és fontos megmutatni, hogy már nem azon az RCP8.5 és SSP-8.5 által kijelölt, „ha minden így megy tovább” (business-as-usual) pályán vagyunk, mint a párizsi egyezmény nélkül lennénk. „Sajnos még nagyon messze vagyunk attól, ahol lennünk kéne, hogy a veszélyes éghajlatváltozást megelőzzük, viszont fontos hangsúlyozni azt is, hogy ha akar az emberiség, sokat tud tenni” – mondta.

„A konszenzus határozottan abba az irányba mozdult el, hogy a világ a mérsékeltebb kibocsátási forgatókönyvek irányába halad a jelenlegi klímapolitikai vállalások mellett” – írta kérdésünkre Hausfather, aki az online pénzügyi tranzakciókkal foglalkozó Stripe vállalat éghajlatkutatási vezetője, valamint a környezeti adatok feldolgozásával foglalkozó Berkeley Earth nevű nonprofit munkatársa. Ez szerinte tükröződött az IPCC hatos értékelésében (AR6) és az Egyesült Államok ötödik éghajlatváltozási jelentésében is. „Bár a Glennel közösen írt cikkem remélhetőleg kivette a részét ennek a változásnak az elősegítésében, voltak mások is, akik hasonlóan érveltek” – írta.

Köztük volt Justin Ritchie, a vancouveri Brit Columbia-i Egyetem éghajlatkutatója. Ritchie a Hadi Dowlatabadival közösen az Energy folyóiratban publikált 2017-es tanulmányában arról írt, hogy az RCP8.5 és SSP-58.5 forgatókönyvek rendkívül valószínűtlenné váltak, mert azok hatalmas mértékű szénégetésből származó magas szén-dioxid-kibocsátással számolnak. A szénhez történő visszatérés, érveltek, jelentős szakítást jelentene az energiatermelés történelmi alakulásának trendjeivel. Hausfatherék véleménycikkükben azt írták, hogy az RCP8.5 kibocsátás eléréséhez a szénenergia használatának példátlan, ötszörös növekedésére lenne szükség, amihez egyes becslések szerint nincs is elegendő széntartalék.

Ritchie később, 2020-ban kollégáival együtt azt állította, hogy az IPCC forgatókönyvei túlbecsülték a várható gazdasági növekedést és szén-dioxid-kibocsátást. Ugyanakkor voltak, akik amellett érveltek, hogy az eddigi kibocsátás konzisztens az RCP8.5 forgatókönyvvel, és hogy a tudományos közösség nem térképezte fel elegendő mélységben a legrosszabb klímaváltozási forgatókönyveket. A konszenzus változása ugyanakkor gyorsan tetten érhetővé vált a szakirodalomban. Egy 2022-es, a kelet-antarktiszi jégtakaró klímaváltozásra adott reakciójáról szóló, a Nature-ben megjelent átfogó tanulmányban a szerzők az RCP8.5/SSP5-8.5 forgatókönyvekre „nagyon magas kibocsátású” forgatókönyvként hivatkoztak, amelynek bekövetkezte egyre valószínűtlenebb.

„Mi is azt tapasztaljuk, hogy a tudományos vizsgálatokban most kisebb a fókusz a legnagyobb kibocsátással számoló forgatókönyveken a korábbiakhoz képest” – nyilatkozta a Qubitnek Szépszó Gabriella, a HungaroMet Klimatológiai és Kutatás-fejlesztési Igazgatóságának vezetője. „Természetes, hogy az éghajlatváltozási forgatókönyvek is a klímamodellekhez hasonlóan folyamatosan fejlődnek, hiszen folyamatosan nő az információ mind a természeti, mind a társadalmi-gazdasági környezetünkről” – tette hozzá Megyeri-Korotaj Otília, a HungaroMet Klímamodellező Csoportjának kutatója, aki szerint ezzel párhuzamosan a matematikai-fizikai módszerek is fejlődnek.

De akkor milyen jövő felé tartunk?