A parlament által júniusban elfogadott jogszabály értelmében az általános iskolákban és a gimnáziumokban betilthatják a mobiltelefonok használatát. Miközben a diákszervezetek, köztük a Fővarosi Diákönkormányzat, az Országos Diáktanács, az Egységes Diákfront és az ADOM Diákmozgalom tiltakoznak a törvénytervezet ellen, Tóth Attila, a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium magyartanára a Facebookon tette közzé mininovelláját, amit a szerző engedélyével közlünk. Jó szórakozást!

Idő: 2024. szeptember 3. 7.45

Helyszín: egy nyolcosztályos budapesti gimnázium mobiltelefon-megőrző különterme (sajnos erre fel kell áldozni egy helyiséget az iskolából, igaz így néhány tanóra az ebédlőbe kerül át)

Szereplők: 500 diák és 4-8 iskolai dolgozó (tanár, pedagógiai asszisztens, titkársági dolgozó stb.)

Történés: a tiltott, a tanulási folyamatot akadályozó bűnös tárgyak beszolgáltatása

Kellékek: 16 db mobiltelefon tárolására alkalmas, zárható doboz a hozzá tartozó kulcsokkal; egy nagyobb tárolódoboz az esetleges további tiltott tárgyak (dobócsillagok, nuncsakuk, paprika spray-k stb. számára)

Olajozottan kerülnek a mobilok a megfelelő dobozokba. Hangos szó alig hallatszik, legfeljebb egy-egy kérdés, rövid utasítás: A tabletet is? A cigarettát! Az csak nem egy energiaital ott a zsebedben? Tízkor fogszabályzásra kell mennem, kitől kérhetem vissza?

Feltűnően sok a telefonok között a régebbi modell: Alcatel 2005 D, Nokia 1100, kihajtós Motorola. Igen, a gyerekek ragaszkodnak a régi készülékeikehez, apáik levetett céges telefonjait szeretik, hiszen ezek praktikusan kicsik és megbízhatóak.

A tanítás kezdetére összegyűlik vagy 350 telefon Azért csak ennyi, mert van, aki el sem hozza az iskolába és vannak a legmegátalkodottabbak: ők egyszerűen nem adják le, mert úgy érzik, hogy a jogaikat korlátozzák. Ellenállók, partizánok, potenciális terroristák, cyber-bűnözők. Őket alaposan szemmel kell tartani az oktatási-nevelési folyamat minden percében, hiszen hajlamosak a náluk lévő készüléket használni is, akár nyíltan, megbotránkozást keltve, akár alattomban a vécén. (Résen lenni, megfigyelni, tetten érni, intézkedni, büntetni – esetleg informátorokat is igénybe lenni! „Ha megvan a tettes, táncol a tekkes.”)

8.15.
Elkezdődik a tanítás, és az sem zavaró különösen, hogy a 350 mobilból 30-an (szeptember 4-én már 70-en, 5-én 114-en) bekapcsolták az időzítőt és a telefonjuk öt percenként különféle riasztásokat ad, meg lehet szokni.

9.00 – 16.00
A tanuló, akinek fél 10-re sportorvoshoz kell mennie, a titkárságon érdeklődik, hogy hogyan kaphatná vissza a mobilját. Az iskolatitkár nemigen ér rá, de fogát szívva elkíséri a mobilmegőrző-terembe, ahol a kilenc egyforma telefonból sikerül néhány perc alatt kiválasztani a megfelelőt. A nap és az év folyamán ez még lejátszódik néhányszor. (fogszabályzás, orvos, rosszullét stb.) A kicsiknek csak öt órájuk van 1-kor végeznek. Van, akinek hét vagy nyolc, ja és a tanulószoba. Negyed 5-re végez az ügyeletes mobil-visszaadó személyzet, ezután már csak néhány ottfelejtett készülék lapul a dobozokban, nem baj, annyival kevesebbet kell másnap átvenni.

És ez csak a „praktikus” része a dolognak.

Az üzenet, az a lényeg! Értse mindenki: rend, fegyelem, büntetés, látszat! Miért is nem csodálkozunk?