Nagy a baj: fogytán a homok

Amikor reggel felkelsz, homok vesz körül. Ez nem valamilyen rémálom, hanem a valóság: a legtöbb esetben homok kellett az épülethez, ahol laksz, homok kellett az ablaküveghez, a telefonod mikrochipjeihez, az utakhoz, amiken közlekedsz, sőt, még a fogkrémedben is lehet homokszármazék. Az egész napot és az egész életet végigkíséri a homok, még a legvalószínűtlenebb helyeken is: Vince Beiser amerikai-kanadai újságíró a The World in Grain című homoktörténeti munkájában a szilikon mellimplantátumtól a Hubble űrtávcsőig mindent felsorol, amit egyáltalán fel lehet sorolni, aztán ledobja az atomot: a ma ismert civilizáció szinte teljes egészében homokra épült, és az emberiség csak mostanában kezd ráeszmélni, hogy a homok egyszer elfogy.

Későn kapcsoltak

Ez a „mostanában” Bleiser esetében 2018-at jelentett, hiszen akkor jelent meg a könyve, de mások sem kapcsoltak sokkal gyorsabban. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) először 2014-ben foglalkozott a homokhiány fenyegetésével és úgy általában a homokbányászat környezetvédelmi és gazdasági problémáival, majd 2019-ben és 2022-ben is visszatért a kérdéshez, a legutóbbi, 2022-es jelentésben már sürgős lépéseket követelve. A 90 oldalas jelentésben tíz lépésben foglalják össze a teendőket, amelyek segítségével az UNEP gazdasági divíziójának igazgatója, Sheila Aggarwal-Khan szerint még elkerülhető lenne a homokkrízis.

A legnagyobb problémát az emberiség hihetetlen homokéhsége okozza, aminek persze több oka is van (ahogy több különféle homok is létezik, amelyek közül mindegyiket másra használnak – a sivatagi homok például nem jó az építkezéshez, ahogyan a tiszta fontainebleau-i homokot sem betonozásra használják). A Világgazdasági Fórum összefoglalója szerint az elmúlt húsz évben a homok iránti kereslet a háromszorosára nőtt, 2019 óta eléri az évi 50 milliárd tonnát is, amiből egy 27 méter magas és 27 méter széles falat lehetne emelni az Egyenlítő vonalán.

Emellett a fogyasztás mellett az ENSZ számításai szerint a Föld 2050-re kifogyhat a használható homokból, a kitermelés viszont már most is jelentős károkat okoz: Indiában, Vietnámban és Kambodzsában az illegális kitermelés a munkások kizsákmányolása mellett a környezetben is helyrehozhatatlan károkat okoz, a kutatók pedig attól tartanak, hogy Vietnamban a folyamatos mederkotrások miatt össze fog omlani a Mekong ökoszisztémája.

Homokéhes városok

Az összeomlás persze nem egyik pillanatról a másikra megy végbe, és nem is csak a kotrás jelent problémát. A Science Magazine rövid összefoglalója szerint a felkavart üledék miatt a vízi növények és a korallok is károsodhatnak, a kikotort homokot szállító hajókon veszélyes invazív fajok terjedhetnek el (a lap példaként a nagy kosárkagylót – Corbicula fluminea – említi), és a kitermelés tovább rombolhatja a tengervíz emelkedése miatt egyébként is sérülékeny part menti régiókat. A kitermelés miatt az édesvizek sósabbá is válnak, ahogy ez a Mekong-deltában vagy Sri Lankán is előfordult, ráadásul a kitermelés meggyorsítja az eróziót is, így a partvidékeken az extrém időjárási események, villámárvizek, cunamik még nagyobb károkat tudnak okozni – amelyek helyrehozatalára még több homokra van szükség.

Ez utóbbi csak a sors fintora, de jellemzően nem ez dobja meg a homok iránti keresletet, hanem az egyre gyorsuló urbanizáció. „Minden egyes országnak és csaknem minden szektornak szüksége van homokra” – írja Aggarwal-Khan az UNEP jelentésében, de nem mindenkinek ugyanannyira: Kínában két év alatt annyi homok fogyott, mint az Egyesült Államokban az egész huszadik században, és úgy tűnik, hogy az ázsiai ország nem túl finnyás a nyersanyag forrását illetően. 2020-ban a C4ADS nevű amerikai biztonsági szervezet megfigyeléseiből kiderült, hogy a szankciókat kijátszva Kína Észak-Koreából vásárolt jelentős mennyiségű homokot. Peking tagadta a vádakat, sőt, Kínában 2020 elején kampányt is indítottak az illegális bányászat visszaszorításáért, homokra viszont nagyobb szüksége van az országnak, mint bárki másnak, hiszen Kína több betont használ, mint a Föld összes többi országa együttvéve.

A homokmaffia

Nem Észak-Korea az egyetlen, ahol rájöttek, hogy a homokbánya valóságos aranybánya. A hírek szerint Kim Dzsongun rezsimje több millió dollárral gazdagodhatott az illegális homokexportnak köszönhetően, de Indiában, Vietnamban és több afrikai országban is hatalmas üzlet a bányászat. A kitermelést alig szabályozza valami, ahol pedig mégis, ott is könnyen kijátszhatók a szabályok. A homokbányászathoz nem szükségesek különösebben költséges eszközök, így nem csoda, hogy Indiában valóságos homokmaffia létesült, ami a Science Magazine szerint az egyik legerőszakosabb bűnszervezetnek számít az országban, kitűnő politikai kapcsolatokkal.