Különös jelenetre figyelt fel a C4ADS nevű amerikai biztonsági szervezet két munkatársa észak-koreai vizeken még tavaly májusban: több mint száz hajó gyülekezett Hedzsu város partjainak közelében. A washingtoni székhelyű C4ADS, azaz Center for Advanced Defense Studies big data módszerekkel követ, elemez és vizsgál ki biztonsági ügyeket, így munkatársaik az észak-koreai tengeri forgalmat is rendszeresen monitorozzák.

Annál is inkább, mert Phenjant időről időre az a vád éri, hogy megszegi az ENSZ által 2017 decemberében elrendelt kereskedelmi szankciókat, és fű alatt szenet, illetve további értékes árukat ad el, néha kifejezetten nagy mennyiségben. Az áruval megrakott hajók sokszor ki sem kötnek, hanem kint, a nyílt vízen kerül át az eladott áru egyik hajóról a másikra. A hajóról hajóra történő kereskedelem becslések szerint több tízmillió dollár bevételt hozhatott Kim Dzsong Un pénzhiányos rezsimjének, még úgy is, hogy ez a módszer legfeljebb néhány hajó részvételével alkalmazható.

Homokfelhők a műholdképen

A C4ADS-nek az tűnt fel, hogy túl sok hajó tart a szankciókkal sújtott ország felé, míg végül kiderült, hogy masszív, több millió dolláros művelet zajlik összesen 279 hajó részvételével. Ezek a hajók pedig a jelek szerint nem fegyvert, nem kábítószert, de még csak nem is szenet csempésztek ki Észak-Koreából, hanem homokot. A homokra természetesen ugyanúgy vonatkozik a szankció, mint a többi árucikkre, tehát aki észak-koreai homokkal kereskedik, nemzetközi törvényeket szeg.

A titkos homokkereskedelemre korábban az ENSZ észak-koreai szankciókat ellenőrző bizottsága is felfigyelt, amely áprilisi jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az országnak 2019-ben összesen 22 millió dollár bevétele származhatott a homokexportból. A C4ADS adatai még nem szerepelhettek ebben a jelentésben.

A szervezet munkatársai hetek óta figyelték a gyanús hajókat, amikor feltűnt nekik, hogy mindegyiknek van valamiféle köze Kínához: némelyik kínai zászló alatt hajózott, másnak csak a neve volt kínai. Az észak-koreai vizeken zajló hajóról hajóra kereskedelemben részt vevő vízi járműveket olyan országokban regisztrálták, ahol kicsik a költségek, és lazák az előírások. A térségben készült műholdas felvételeken nagy homokfelhők voltak láthatók, alattuk pedig uszályoknak és kotróhajónak tűnő objektumok. Ez már bizonyíték volt arra, hogy az észak-koreai tengerfenékről a homokot próbálják kinyerni.

Észak-Korea már a kilencvenes évek elejétől fogva rendszeresen exportál homokot a szomszédos országoknak, de ezúttal úgy tűnt, hogy a műveleteket szándékosan fű alatt akarják lebonyolítani a kereskedő felek.

Mire a sok homok?

A modern civilizáció óriási mértékben épít a homokra, ami egyebek mellett a beton, az üveg és az elektronikus eszközök alapanyagaként szolgál. Az emberiség évente mintegy 50 milliárd tonna homokot használ el, ennél több csak vízből kell a természetes ipari alapanyagok közül. Nem csoda, hogy becslések szerint 50 év múlva akár ki is fogyhat az emberiség a homokból.

Az elsivatagosodás, ha másra nem is, erre jó lehetne, csakhogy a túl simára kopott sivatagi homok nem alkalmas építőipari alapanyagnak. A cementgyártásra a legjobb a folyóágyak homokja, de átmosás és sótalanítás után a tengerfenék homokja is megteszi.

Az észak-koreai homokból a 2000-es évtized végén még Dél-Korea is igen sokat vásárolt, 2008-ban például összesen 73,35 millió dollár értékben. A közelmúltban még fontosabb vevő lépett elő: Kína, amely a 2010-es években korábban példátlan építészeti rohamba fogott, és a 2011-től 2013-ig tartó időszakban annyi homokot használt el, mint az Egyesült Államok a teljes 20. században. Bár azóta lassult a kínai építkezések üteme, az ország még mindig több betont használ, mint a Föld összes többi országba együttvéve.

Peking tagad

Azt nem tudni, hogy a kínai kikötőkbe került több millió tonna homokot mire használták fel, a mostani észak-koreai ügyletekről a kínai népbiztonsági minisztérium nem nyilatkozott az ügyet feltáró CNN-nek.

Annyit viszont tudható, hogy az év elején Kínában kampányt indítottak az illegális homokkereskedelem felszámolására a Jangce folyó mentén, 90 különböző cégnél 305 homokbányász hajót és 2,88 millió köbméter homokot foglaltak le az állami média jelentése szerint. A kínai külügyminisztérium eddig minden észak-koreai ügyben arról biztosított mindenkit, hogy az ország mindig eleget tesz nemzetközi kötelezettségeinek, és aláveti magát az ENSZ szankcióinak. A korábbi ENSZ-jelentés idején pedig azzal védekezett Peking, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a bizottság által beterjesztett bizonyítékoknak, de nem tudja megerősíteni, hogy az észak-koreai homok Kínában landolt volna.

Az sem derült még ki, hogy kik és miért ásnak a tengerfenéken: a 279 észlelt hajó egyikét sem látták el a nemzetközi hajózásban használatos IMO (International Maritime Organization) számmal. Lehetséges, hogy Észak-Korea eladta egy kínai cégnek a kotrási jogokat. A tengeri homok bányászata egyébként nem ígér busás hasznot, csak ha nagy tételben végzik, mivel a homok átmosása, tárolása, szállítása rendkívül költséges. Az is lehet, hogy Phenjant nem is a homok érdekli, hanem Hedzsu kikötőjét szeretné bővíteni, ennek érdekében pedig leszerződött a kotrásra egy kínai céggel, amely a fizetség fejében megtarthatja a kibányászott homokot.

Akármi is a titkos homokműveletek célja, a szankciók betartása szinte csak az egyes országok lelkiismeretén múlik, mivel az ENSZ-nek nincs joga betartatni a határozatokat.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: