Mit keres egy karvaly a Delej utcában?

Budapesten, ahogy más városokban is, meglepően sok madár él, bár a legtöbben nem is feltétlenül figyelnek fel rá, hogy hányféle fajjal találkozhatnak. Sirály bőven akad, az opportunista mindenevő dolmányos varjúval sem nehéz összefutni, a galambok meg már a legtöbbeknek fel se tűnnek egészen addig, amíg össze nem szarják az ablakpárkányt.

Azzal, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, akkor szembesültem igazán, amikor múlt vasárnap délután a 8. kerületi Delej utcában galambtollakat sodort felém a szél. Néhány méterrel arrébb meg is lett a jelenség oka: egy frissen elejtett galambon egy nem túl nagy, de elég szigorú tekintetű ragadozó madár üldögélt, olyan magabiztosan, hogy még lefotózni is hagyta magát. A fotó után békén is hagytam, de úgy tűnt, hogy nem tart tőle, hogy elvenném tőle a galambot, vagy bántani akarnám. A dolmányosok közben éktelen ribilliót csaptak a közeli fákon, de hogy a karvalyt szidták-e, vagy a maguk dolgával voltak elfoglalva, azt csak ők tudták.

A karvaly színre lép

Mert a ragadozó madár, mint az némi keresgélés után kiderült, karvaly (Accipiter nisus) volt. A diagnózist később a fotó alapján Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője (MME), a Madártávlat magazin főszerkesztője is megerősítette, bár arra is felhívta a figyelmet, hogy a karvaly tojóját könnyű összetéveszteni a hím héjával (Accipiter gentilis). Bár önmagában meglepőnek tűnhet, hogy az ember ragadozó madárral találkozik a város kellős közepén, ez nem is olyan ritka eset, mint elsőre hinnénk, a vörös vércse (Falco tinninculus) például Budapest belvárosában is költ, és mint kiderült, karvalyból, sőt, héjából is akad a fővárosban.

Karvalyból ráadásul nem is kevés: a ragadozó madár jól alkalmazkodott a városi életmódhoz, előszeretettel költ parkokban vagy temetőkben, és ismert fészkelőhelyének számít a Népliget. Az utóbbi terület átalakításáról szóló stratégiai terv felmérése szerint a ragadozó madarak közül a már említett vörös vércsén kívül megtalálható még a kabasólyom (Falco subbuteo), az egerészölyv (Buteo buteo) és valószínűleg a macskabagoly (Strix aluco) is. Ez persze nem azért van, mert a karvalyok kifejezetten ragaszkodnának a metró közelségéhez, inkább azért, mert a viszonylag háborítatlan területen rengeteg énekesmadár (poszáta, rigó, cinege) található – az lenne a csoda, ha nem jelenne meg itt egy olyan ragadozó, amelyik kifejezetten ezekre specializálódott. A karvaly pedig épp erről híres, a Dunántúl egyes részein nem véletlenül nevezik verebésző héjának.

A verébvadász

A faj angolul is az étrendjéről kapta a nevét, ugyanezen észjárás alapján: a sparrowhawk nagyjából verebésző sólymot jelent. Ez persze nem jelent minden esetben pontos fajmeghatározást, ahogy Orbán Zoltán is mondta, a karvalyról szóló laikus beszámolók esetében egyáltalán nem biztos, hogy éppenséggel az Accipiter nisusról van szó; a Merriam-Webster szótára a biztonság kedvéért a vonatkozó szócikkben valószínűleg éppen ezért a definíciót is úgy adja meg, hogy „bármilyen kistestű héja”, esetleg vércse, de leginkább karvaly.

De mit lehet tudni a karvalyról? Fürge, opportunista ragadozó, a tojók 20-25 százalékkal nagyobbak, mint a hímek, ennek megfelelően a táplálkozásuk és a zsákmányszerzésük is eltér egymástól. Haraszthy László és Bagyura János Magyarország ragadozó madarai és baglyai című ragadozómadár-lexikona szerint a hímek a rigóknál kisebb, a tojók pedig azoknál nagyobb zsákmányra vadásznak, így versenyhelyzet sem alakulhat ki közöttük. Kedvelt zsákmányának számítanak a kevésbé jól repülő madarak, a veréb-, cinege- és rigófélék, szükség esetén nagyon kis százalékban pedig rágcsálókat (egeret, ürgét) és denevéreket is fogyaszt.

Gerillamadár

A karvaly született gerilla, ezért is érezheti jól magát a nagyvárosban, bár a lexikon szerint „a Földközi-tenger környékén és Közép-Európában szinte minden olyan helyen elterjedt, ahol számára kedvező erdők, táplálkozási és fészkeléi lehetőségek vannak”, és annak ellenére, hogy jellemzően erdei madár, kifejezetten jól bírja az ember közelségét. Sőt, a vadászatában ki is használja a civilizáció vívmányait: lesi az elhaladó autók miatt megriadt énekesmadarak felröppenését. Lesből támad, fürgén cikázik az akadályok között, és bár így halálos vadásznak tűnik, azért az ő élete sem könnyű: Orbán Zoltán szerint a karvaly a többi ragadozó madárhoz hasonlóan akár csak minden huszadik-harmincadik kísérlettel fog zsákmányt. Ez pedig nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi táplálékra van szüksége, egyetlen állat napi adagja ugyanis napi 2-3 kisebb testű énekesmadár, illetve napi egy galamb, amit a testméretük miatt általában inkább a tojók tudnak csak elejteni. Bár a karvalyok kicsik, még a tojónál jóval apróbb termetű hímek is képesek náluk nagyobb zsákmányt megfogni, Orbán Zoltán szerint ez a hímek esetén lehet akár balkáni gerle vagy a Delej utcai néhai házi/parlagi galamb is.

link Forrás

A zsákmánynak is van esze

De ha a ragadozó madaraknak ennyi énekesmadarat kell enniük, akkor miattuk ürülnek ki az etetők, miattuk tűnik el a madárdal, és miattuk következik be az általános végromlás?