Fény derült a jersey-i kelta kincs titkára
A nagyjából 70 ezer ezüstpénzből, 11 arany nyak- és karperecből, ékszerekből és egyebekből álló jersey-i leletegyüttes a legnagyobb vaskori kelta kincs, amit valaha találtak, és egy friss kutatásból most kiderült az is, hogy hogyan kerülhetett Jersey szigetére, és miért épp ott ásták el. A jersey-i kincsnek a Wreckwatch magazin egy egész számot szentelt, amiben az a két fémkeresős hobbista is megszólalt, akik 2012-ben 30 évnyi kutatás után rábukkantak a leletekre, a kutatás részletei mellett a lap viszont új információkat is közölt az ezüstpénzek eredetéről és a lelőhely tágabb környezetéről.
A régészek szerint a kincs Franciaországból, az egykori Armorica régió (ma Bretagne és Normandia) területéről származhatott, ahonnan az itt élő Coriosolitae törzs tagjai menekítették el Julius Caesar seregei elől. Ez már az érmékből is kiderült, a leletek 2012-es feltárása után arra viszont eddig még nem találtak választ, hogy a kelták miért éppen Jersey-re menekítették a kincseket, ami egyrészt az isten háta mögött van, másrészt veszélyes is megközelíteni.
Szent hely
A friss légifelmérések szerint a sziget mégsem esett ki annyira a kelta világ vérkeringéséből: a lelőhelytől nem messze egy vaskori falu maradványai rejtőznek, amely ráadásul ugyanúgy nézhetett ki, mint a korabeli Armoricában található települések.
Az sem véletlen, hogy a kincs elmenekítői vállalták a tengeri úttal járó kockázatot, Sean Kingsley régész szerint a kelták ugyanis szentnek tartották a szigetet, sőt, mire új helyet kellett keresni a törzs vagyonának, már régóta így tisztelték, erről árulkodik a lelőhely közelében lévő dombon lévő kőkorszaki sír is. A Coriosolitae törzs tagjai tapasztalt hajósként pontosan tudhatták, hogy hogyan közelíthetik meg a veszélyes zátonyokkal övezett szigetet, Kingsley szerint ehhez valószínűleg olyan bőrcsónakokat használtak, mint amilyet az észak-írországi broighteri kincsben található hajómodell is ábrázol.
A hajónak kilenc pár evezője, kormánylapátja és árbóca is lehetett, ezek pedig Kingsley szerint mind kellhettek ahhoz, hogy a kelták biztonsággal megközelítsék a veszélyes partokat, amelyek épp a nehéz megközelíthetőségük miatt tűnhettek ideális rejtekhelynek – arról nem is beszélve, hogy a kelta kincsek így minden valószínűség szerint megszentelt helyre kerülhettek, nem pedig a rómaiak kezébe.