A mai Bajorország területén az időszámításunk előtti 1. és 3. század között virágzó kelta település állt, ahol a fénykorban nagyjából tízezren élhettek. A legutóbbi ásatások során 40 ezer leletet tártak fel, köztük egy csodásan kidolgozott, rejtélyes szobrocskát is, ami egy nadrág nélküli harcost ábrázol.
A hetvenezer ezüstpénzből álló leletre 2012-ben találtak rá egy mezőn, egy friss kutatásból kiderült, hogy a mai Franciaország területéről származó kincset a rómaiak elől menekítették Jersey szigetére, amit a leletek tanúsága szerint szent helyként tiszteltek.
A 2023-ban megtalált testről korábban azt hitték, hogy egy tizenéves fiúé, most az is kiderült, hogy egy 17 és 22 év közötti fiatal nő volt az áldozat, akit lefejeztek, mielőtt a mocsárba vetettek volna.
Kutatók 57 csontvázból származó DNS-minták elemzésével mutatták ki, hogy a vaskori briteknél a férfiak házasodtak be a nők családjába, és a matrilokális közösségekben kevesebb volt a belső konfliktus.
Nincs új a nap alatt: a munka ünnepe, a sör-virsli és a dodzsem előtt évezredekkel már számos kultúrkörben fontos ünnepnek számított május elseje – a keltáknak egyenesen az év egyik legjelentősebb eseménye volt.
A közmondásos kelta homály talán a Tuatha Dé Danann körül a legsűrűbb: különböző megfejtések szerint Görögországból, Norvégiából, vagy egyenesen Atlantiszról érkezhettek ír földre, míg mások úgy tartják, hogy istenekről vagy űrlényekről van szó. De mit tudunk róluk valójában?
Egy eddig ismeretlen vaskori király neve áll azon az érmén, amit egy fémkeresős kutató talált egy hampshire-i mezőn, a felfedezés átírhatja a történelemkönyveket. A pénzt most bocsátották árverésre.
Cseh régészek kelta érméket találtak a világ egyik legrégibb, vaskori üvegműhelyében, ami az ókori Borostyánút egyik fontos településén működött.
Egy bajor tűzszerészcsapat világháborús bombák után kutatott München mellett, de robbanószer helyett egy kelta sírt talált, benne egy gondosan összehajtott karddal. Ázsiától Skandináviáig gyakori szokás volt szándékosan tönkretenni a fegyvereket, mielőtt eltemették őket, de hogy miért, arról a régészek a mai napig vitatkoznak.
A lindow-i embert megfojtották, agyonverték és átvágták a nyakát, a tollundi embert kötéllel a nyakán, sapkában dobták a mocsárba. A tökéletesen, gyomortartalmukkal együtt konzerválódott holttestek aranybányát jelentenek a régészeknek és a kultúrtörténészeknek.
Egy shropshire-i feltáráson egy különös, faragott kő került elő. A lelet a vaskorból, időszámításunk előtt 500 körülről származik, de nem igazán hasonlít az akkori istenábrázolásokhoz, ezért a régészek és a Shropshire-i Tanács a műkedvelők segítségét kérik, hátha látott már valaki valahol valami ilyesmit.
Számtalan olyan helységnév létezik Magyarországon, amiben szerepel a vár, a szék vagy a malom szó, még sincs ott se vár, se szék, se malom. Magamban a Pomázhoz közeli Csikóvárat is ide soroltam, de legnagyobb megdöbbenésemre az 556 méter magas vulkanikus hegy tetején valaha valóban állt egy vár. Hogy került oda, és hová tűnt?
A kutatók eddig azt hitték, hogy a sziget első lakói a 850 körül érkező viking hajósok voltak, de több nyom is arra utal, hogy háromszáz évvel az érkezésük előtt már laktak a szigeten, sőt, birkát is tartottak. Birka még mindig van, és még az is lehet, hogy még maga Szent Brendan vitte magával az ötödik században.
Megóvja a jószágot a féregtől, megmondja, ki a boszorkány a faluban, előzi az ördögöt, szerencsét hoz a friss házasoknak, és alig létezik betegség, amit a babonák szerint ne gyógyítana: virágzik a bodza!
Sir Mortimer Wheeler a harmincas években rettenetes, az i. sz. 43-ban történt tömegmészárlás nyomaira bukkant. Egy friss kutatás szerint viszont az az ütközet, amire hivatkozott, meg sem történt, a feltárt sírból pedig nem egyetlen csata, hanem százötven év leletei bukkantak elő.