Ha folytatódnak a jelenlegi trendek, az Antarktiszt körülvevő óceán hamarabb válik nyáron jégmentessé, mint az Északi-sark – állítja egy átfogó kutatás, amely szerint az antarktiszi tengeri jég elmúlt években megfigyelt visszaszorulása drasztikus változások jele, amiknek messzemenő következményei lehetnek a déli kontinens és a bolygó jövőjére nézve.

A Déli-óceán felszínén úszó tengeri jég területe korábban egy év alatt 3-18 millió négyzetkilométer között ingadozott, és a műholdas mérések kezdete óta fokozatos területi növekedéssel 2014-ben érte el maximumát. Ezt gyors visszaesés követte, ami a 2023-as antarktiszi nyár végén egészen extrém szintet ért el, a normális 3 millióhoz képest 1,8 millió négyzetkilométeres tengerijég-minimumot eredményezve – és a helyzet azóta sem javult.

A déli kontinenst Magyarország területénél 147-szer nagyobb, 14 millió négyzetkilométeres jégtakaró borítja, aminek vastagsága helyenként meghaladja a 4700 métert, a Kékes magasságának 4,7-szeresét. Ez az elképesztő mennyiségű jég 58 méternyi globális tengerszintnek megfelelő vizet tárol, szabályozza a Föld éghajlatát, és különleges ökoszisztémáknak, köztük a kontinenst körülvevő tengeri jégre támaszkodó császárpingvineknek ad otthont.

Nerilie Abram, az Ausztrál Antarktiszi Program vezető kutatója és kollégái szerint mindezek veszélybe kerülhetnek, ha nem stabilizáljuk a lehető leghamarabb 1,5 Celsius-fokon a globális felmelegedés mértékét. A Nature folyóiratban augusztus végén megjelent tanulmányuk olyan, az antarktiszi környezetben megfigyelt, hirtelen bekövetkező változásokat tekint át, amik egymást erősítő hatásai tovább súlyosbíthatják a klímaváltozás globális következményeit.

„Az ember által okozott felmelegedés hirtelen és váratlan környezeti hatásokkal járhat, amiknek súlyos következményei lehetnek, és nehéz, vagy lehetetlen őket visszafordítani – mondta Abram az Ausztrál Antarktiszi Program közleményében. – Aggasztó, hogy az Antarktiszon jelentkező hirtelen változások kihatnak egymásra, aminek következtében a rendszer egyik részén bekövetkező változás hatásai továbbgyűrűznek az antarktiszi jégre, óceánra és ökoszisztémára”.

„Egyre több bizonyíték van arra, hogy a tengeri jég fontos szerepet játszik egyes antarktiszi gleccserek tengeren úszó területeinek stabilizálásában. Az az állapotváltás, aminek következtében az antarktiszi tengeri jég [az elmúlt években] drasztikus veszteségeket szenvedett, komoly probléma, mert azt jelenti, hogy a gleccserek lebegő részei elvesztettek valamennyi megtámasztást. Így akár több jéghegy leválására és a gleccserek áramlási sebességének megnövekedésére számíthatunk” – nyilatkozta a Qubitnek Chris Stokes, az angliai Durham Egyetem professzora, aki a sarkvidéki jégtakarók, különösen az antarktiszi jégtakaró, valamint sarkvidéki és magashegységi gleccserek kutatásával foglalkozik.

Az antarktiszi jégtakaró olvadása és az antarktiszi tengeri jég visszahúzódása együttesen elősegíthetik a kontinenst körülvevő tengeráramlási rendszer, az antarktiszi átforduló áramlás (Antarctic Overturning Circulation) lelassulását – aminek már látszanak jelei. Ennek üteme még az éghajlatkutatók által régóta aggodalommal figyelt atlanti-óceáni meridionális áramlási cirkuláció (AMOC) változását is felülmúlhatja. A tengeri jég területének csökkenése és az áramlási rendszer lelassulása aggasztó jelei annak, hogy a déli sarki környezet a korábban gondoltnál érzékenyebb a melegedő éghajlatra, mondta Abram az Ausztrál Associated Pressnek.

Az antarktiszi átforduló áramlás lelassulása a Déli-óceán felmelegedésével kombinálva felgyorsíthatja a tengeren úszó antarktiszi gleccserek visszahúzódását, ami elvezethet a kontinenst lefedő jégtakaró legveszélyeztetettebb részének, a nyugat-antarktiszi jégtakarónak (WAIS) az összeomlásához. Annak a kockázata, hogy az ember által légkörbe juttatott üvegházgázok a 3,3 méternyi globális tengerszintnek megfelelő vizet raktározó WAIS tengeri területeinek elolvadásához vezethetnek, legalább negyven éve ismert.

„Bár egyértelműen a nyugat-antarktiszi jégtakaró a legkitettebb a globális felmelegedésnek, és lehet, hogy már túl késő megmenteni, egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy hasonló, kelet-antarktiszi tengeri jégterületek is azonos szinten veszélyeztettek, főleg ha a globális átlaghőmérséklet meghaladja a 2 Celsius-fokot [az iparosodás előttihez képest]” – írta kérdésünkre Stokes. A kutató három évvel ezelőtt kollégáival átfogó tanulmányban tekintette át az 52 méternyi globális tengerszintnek megfelelő mennyiségű vizet tároló kelet-antarktiszi jégtakaró várható jövőjét és szubglaciális medencéinek sebezhetőségét.

Máshogy viselkedik a jég