Sosem láttak még olyan kevés tengeri jeget az Antarktisz körül, mint idén
Soha nem látott negatív rekordokat döntöget júliusban az antarktiszi tengeri jég területe, amely több millió kilométerrel elmarad az ilyenkor szokásostól. A szinte teljesen jégtakaróval fedett kontinens körüli tengeri jég a déli félgömb telének végén, szeptemberben szokta elérni legnagyobb kiterjedését, a minimumát pedig februárban.
A kutatók most azon dolgoznak, hogy megértsék a rendkívüli helyzet hátterét, amit idén és tavaly februári minimumrekordok előznek meg. Ha a következő években még tovább csökken a tengeri jég területe, az az 58 méternyi globális tengerszinttel egyenértékű jeget tároló antarktiszi jégtakaróra is hatással lehet.
„Még nem tudjuk, hogy mekkora szerepet játszik az ember által okozott klímaváltozás a jelenlegi antarktiszi tengeri jég anomáliában. Minden sarkkutató azon dolgozik most, hogy ezt a kérdést megoldja” – kommentálta a helyzetet Qubitnek Zachary Labe, a Princeton Egyetem és a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) éghajlatkutatója, aki a weboldalán és a Twitteren megosztott adatvizualizációival érzékelteti a globális felmelegedés hatásait.
A kutató szerint azért nagyon bonyolult a kérdés, mert a természetes éghajlati változékonyság jelentős szerepet játszik az Antarktisz és a Déli-óceán időjárási és tengeri körülményeinek meghatározásában, amit az is alátámaszt, hogy kevesebb mint egy évtizede az antarktiszi tengeri jég még rekordnagy, 20 millió négyzetkilométeres kiterjedésű volt. „A kutatók minden adatpontot alaposan megvizsgálnak majd a következő hónapokban és években, hogy kiderítsék, valóban egyértelműbben kezd-e kirajzolódni az éghajlatváltozás jele az antarktiszi tengeri jég viselkedésében.”
Mióta viselkedik furcsán az antarktiszi tengeri jég?
Az északi-sarki tengeri jéggel ellentétben, amelynek nyári mérete a műholdas mérések kezdete óta a globális felemelegedés miatt közel felére csökkent, az Antarktisz körül nem lehetett megfigyelni hasonlóan egyértelmű trendet: 2016-ig enyhén nőtt a mennyisége, azóta viszont több évben, köztük 2022 és 2023 elején is kiugróan negatív értékeket ért el, magyarázta Labe. A kutató által készített vizualizáción látható, hogyan ingadozik a tengeri jég területe 1979 és 2023 között az adott év során, és mennyire kiugró az idei év a történeti értékek terjedelméhez képest.
„Jelenleg a Föld déli féltekéjének telében vagyunk, és nő a tengeri jég mennyisége az Antarktisz körül. De ennek a mértéke sokkal lassabb, mint amit az év ezen szakaszában általában megfigyelünk" – írta kérdésünkre a kutató. Az antarktiszi tengeri jég mennyisége a mérések kezdete óta most a legalacsonyabb július közepén, és a negatív anomália mértéke közel 2,5 millió négyzetkilométer. Ez a legnagyobb eltérés a műholdas mérések történetében, amit az alábbi grafikonon is jól látható.
A sarki tengeri jégben bekövetkező változások méréséhez a kutatók passzív mikrohullámú detektorokkal felszerelt műholdakat használnak. Ezek a műszerek, amelyek a Föld felszíne – és így a tengeri jég – által kibocsátott mikrohullámú sugárzást mérik, globális lefedettségűek, az év minden napján folytatnak méréseket, és képesek a felhőzeten is átlátni, hogy lekövessék a tengeri jég változásait.
Mi okozhatja a negatív rekordot?
Labe szerint a kutatók jelenleg próbálják megérteni, hogy mi okozza a tengeri jég anomáliáját, ami valószínűleg szokatlan, egyszerre előforduló légköri és óceáni körülményekre vezethető vissza. Ilyenek például az Amundsen-tengeri alacsony nyomású rendszer (Amundsen Sea Low) jelenséggel összefüggő erős szelek, amelyek meggátolják, hogy a tengeri jég egyes helyeken normálisan ki tudjon alakulni. Az antarktiszi tengeri jég szélsőséges viselkedésének egy másik fontos mozgatórugója az Éves Déli Trendnek nevezett antarktiszi oszcilláció, amely a régió szeleire és viharaira van hatással.
Az éghajlatkutató szerint továbbá nagyon valószínű, hogy a Déli-óceán által raktározott hő is gátolja a tengeri jég növekedését egyes helyeken, annak ellenére, hogy a levegő hőmérséklete fagypont alatt van. A legnagyobb anomáliák, ahogy ez az antarktiszi tengeri jég regionális anomáliáit mutató grafikonon is látszik, a Weddell-tengeren találhatók, és a szokatlanul meleg óceánnal, valamint légköri körülményekkel függhetnek össze.
Milyen hatásai lehetnek?
„Egyre több bizonyíték van arra, hogy a tengeri jég fontos szerepet játszik az antarktiszi jégtakaró egyes területeinek stabilizálásában. Ez arra vezethető vissza, hogy egyfajta kitámasztóként tud viselkedni egyes öblökben és egy alátámasztó (buttressing) erőhatást fejt ki a jégtakaró belső területeiről folyó jégre” – válaszolta a Qubit kérdésére Chris Stokes, a Durhami Egyetem Földrajzi Tanszékének gleccserkutatója.
„A műholdas megfigyelések valóban azt mutatják, hogy amikor a parti (land-fast) tengeri jég leválik és eltűnik, az destabilizálhatja a központi jégtakaró lebegő selfjegét, ami annak feldarabolódásához vezethet. Ezt láttuk 2007-ben, amikor 2900 négyzetkilométernyi jég összeomlását figyeltük meg a Porpoise-öbölben, a Wilkes Land területen, miután a parti jég széttöredezett” – tette hozzá Stokes, aki kollégáival erről 2017-ben, a Cryosphere folyóiratban számolt be.
A tanulmányban az Envisat földmegfigyelő műhold szintetikus apertúrájú radarmegfigyeléseivel rekonstruálták, miként változott a Porpoise-öbölbe torkolló hat gleccser végződésének helyzete 2002 és 2012 között. A 2007-es jégösszeomlás mellett más műholdas adatokkal egy hasonló, 2016-os esemény kezdetét is meg tudták figyelni, amit a Porpoise-öbölt elfoglaló tengeri jég széttöredezése váltott ki.
Előbbinél ez a tengeri jég felszínét megolvasztó és a szélirányt megváltoztató légkörforgás anomáliákhoz volt köthető, utóbbinál pedig a több éves tengeri jeget a Holmes (West) gleccser tolta ki a nyílt óceán felé, ahol az nagyobb eséllyel szét tudott töredezni. „Egy hasonló kutatás 2020 márciusában megfigyelte a Parker-jégnyelv összeomlását, ami ismételten a parti jég feldarabolódásával kezdődött” – tette hozzá a kutató.
Milyen más aggasztó jelek vannak az Antarktiszon?
Kérdésünkre, hogy milyen más, az antarktiszi jégtakaró stabilitása szempontjából intő jeleket lát, Stokes úgy reagált, hogy „az antarktiszi tengeri jég rekordalacsony kiterjedése mellett vannak más aggasztó jelek is, amik kivételes antarktiszi eseményekre mutatnak. Ilyen volt az a 2022. márciusi, a Kelet-Antarktisz feletti extrém légköri »hőséghullám«, amelyik valószínűsíthetően a Conger-selfjég összeomlását eredményezte. Ez nem sokkal 2020 februárja után következett be, amikor a valaha rögzített legmagasabb hőmérsékletet jegyezték fel az Antarktiszon.” Ezt a 18,3 fokos rekordértéket az argentin Esperanza állomáson mérték az Antarktiszi-félsziget északi részén.
A kutató (akinek egy tavaly megjelent, a kelet-antarktiszi jégtakaró helyzetét áttekintő tanulmányával korábban már foglalkoztunk) úgy véli, a „közelmúltbeli megfigyelések azt mutatják, hogy az óceáni hőmérsékletek gyorsan emelkedtek az elmúlt évtizedekben. Az óceán felmelegedése az, amitől a gleccserkutatók talán a leginkább tartanak, mert a meleg tengervíz megolvaszthatja a lebegő területek alját, ami meggyengíti a lebegő selfjeget. Ettől pedig megnő a központi jégtakaróról leváló jég mennyisége, ami közvetlen hatással van a tengerszintre.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
