„Ha most nem tesszük azt, ami helyes, a gyermekeink és unokáink nagyon súlyos problémákkal fognak szembenézni” – mondta Carl Sagan csillagász és bolygókutató az amerikai törvényhozók által 1985 decemberében az üvegházhatásról tartott meghallgatáson. A NASA küldetéseiben játszott szerepe és tudománynépszerűsítő munkája miatt világszerte ismert Sagan döbbenetesen előrelátó szavai 38 évvel később valósággá váltak.

Idén júliusban olyan meleg volt, mint amilyet 120 ezer éve nem tapasztalt a bolygó, és az idei lehet az első év, amikor a globális átlaghőmérséklet 1,5 fokkal szárnyalhatja túl az ipari forradalom előttit. Nyáron Kanadában, Hawaiin és Görögországban is súlyos erdőtüzek pusztítottak, amiket felerősíthettek a tartósan száraz és meleg körülmények. Eközben rekord alacsony a Föld északi és déli féltekéjén is az ilyenkor szokásoshoz képest a tengeri jég mennyisége, folytatódik a gleccserek példátlan mértékű olvadása, és ezáltal a tengerszint növekedése.

Az összességében közel két és fél óráig tartó meghallgatáson a bolygókutató mellett más szakértők, valamint Al Gore is tanúskodtak. Az akkor frissen szenátornak választott Gore később az Egyesült Államok 45. alelnöke és a klímaváltozás elleni küzdelem kiemelkedő szószólója lett, akinek ezért a Éghajlatváltozási Kormányközi Testülettel (IPCC) közösen 2007-ben megítélték a Nobel-békedíjat. De igazán Sagan 16 perces nyilatkozata az, ami fontos kordokumentumként szolgál és tagadhatatlanná teszi, hogy már négy évtizeddel ezelőtt minden lényeges információnk rendelkezésre állt a globális felmelegedés okairól és várható következményeiről.

A kutató bevezetőjében arról beszélt, hogy az emberek környezetre gyakorolt hatása a technológia fejlődésével egyre növekszik. Ez az 1980-as évek közepére, mint mondta, elérte azt a pontot, amikor már képesek vagyunk szándékosan és akartalanul is jelentős hatásokat gyakorolni a globális éghajlatra és ökoszisztémára. Rögtön kitért arra is, hogy miért nem tartható a „nem a mi generációnk” problémája hozzáállás: ha nem kezdünk el foglalkozni az üvegházhatással, idővel már túl késő lesz.

Sagan hosszan magyarázta a jelenség lényegét. Ha a Föld csak elnyelné a rá eső napsugárzás egy részét, és annak aztán egy részét visszaverné a világűrbe, a bolygó hőmérséklete jóval alacsonyabb lenne, mint amilyen valójában. A különbségért az üvegházhatás felelős, amit a légkörben található, egyes infravörös hullámhosszakon elnyelő gázok okoznak. Ezek, például a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó szén-dioxid és a metán korlátozzák, hogy mennyi infravörös sugárzás hagyhatja el a Földet, ami megemeli a felszíni hőmérsékletet.

A kutató egyértelművé tette, hogy az üvegházhatás nélkül nem létezne élet a Földön. Így a problémát nem maga az üvegházhatás jelenti, hanem az, ha megbomlik az azt okozó láthatatlan gázoknak a törékeny légköri egyensúlya. „Elképesztő mennyiségű szén-dioxidot és más gázt juttatunk a légkörbe minden évben és alig foglalkozunk azzal, hogy ennek milyen hosszútávú és globális következményei lesznek” – mondta, ami ennyi évvel később is ismerősen hangzik. Nem titkolta azt sem, hogy vannak még nyitott kérdések és bizonytalan információk, például az aeroszolrészecskék szerepéről, az óceánok és a felhők felmelegedésre adott reakciójáról, de az általános helyzetet egyértelműnek nevezte.

De honnan tudjuk, mi befolyásolja a Föld éghajlatát? A kutató szerint a múlt éghajlatának (paleoklíma) vizsgálata rámutatott, hogy a glaciális és interglaciális periódusok váltakozása a bolygónkat elérő napsugárzás apró különbségeinek függvénye, amit a Föld pályájának változásai okoznak (Milanković-ciklusok). Az üvegházhatás megértésében a Naprendszer más bolygóinak űrszondákkal történő vizsgálata is segít, mondta, mivel minden légkörrel rendelkező bolygón megfigyelhető a jelenség valamilyen szintű hatása. Erre a leglátványosabb példának a Vénuszt nevezte, aminek felszíni hőmérséklete több mint 400 Celsius-fok, de nem a Naphoz mért közelsége, hanem a túlnyomórészt szén-dioxidból álló légköre miatt. Sagan az elsők között érvelt amellett, hogy a bolygó extrém felszíni körülményeit az üvegházhatás okozza, ami később tudományos konszenzussá vált.

A kutató abban sem sokat tévedett, hogy milyen következményekkel jár majd az ember által a Föld légkörébe juttatott rengeteg szén-dioxid. Sagan elmondta, hogy némi bizonytalansággal – a fosszilis tüzelőanyagok 1980-as évekbeli felhasználási üteme mellett – a 21. század közepéig-végéig több Celsius-fokkal nőhet a globális hőmérséklet. Ez pedig átalakítja majd a regionális éghajlatokat, és a gleccserek olvadásán keresztül megemeli majd a tengerszintet. Említett még egy lehetséges, hosszabb időskálán lezajló következményt, ami ehhez további méterekkel járulna hozzá: a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlását. Négy évtizeddel és rengeteg új tudományos eredménnyel később, ahogy több cikkünkben körbejártuk, még mindig ez aggasztja legjobban a gleccserkutatókat.

Sagan nemcsak a problémákat és várható katasztrófákat sorolta, hanem megoldási javaslatokkal is előállt a meghallgatáson. Említette a fosszilis tüzelőanyagok kitermelését támogató források megvonását, emellett az olyan alternatív energiaforrások, mint a naperőművek, biztonságos atomreaktorok és fúziós reaktorok fejlesztését. Bár a nagyon magas kibocsátással kalkuláló, az évszázad végéig 3-4 fokos klímaváltozáshoz vezető forgatókönyveket az utóbbi években elkerültük, tavaly csak az energiafelhasználással összefüggő forrásokból 37 gigatonnányi szén-dioxid került a légkörbe, és 2100-ig a Nemzetközi Energiaügynökség a mostani klímapolitikai vállalások esetén 2,4 fokos felmelegedéssel számol.

Azt is előre látta, hogy nem elég, ha néhány ország tesz a klímaváltozás ellen, vagy ha csak az Egyesült Államok és az akkori Szovjetunió állapodik meg. A probléma kezeléséhez elengedhetetlennek látta Kínát is, aminek ugrásszerű ipari fejlődése az 1980-as években már javában zajlott. Sagan azt is elmondta, hogy egy „globális tudat” kialakítására van szükség, ami túlmutat a generációs és nemzeti identitáson, és olyan perspektívát nyújt, ami a teljes bolygóra és a jövőre is gondol.

A két és fél órás kongresszusi meghallgatás pedig itt nézhető meg:

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: