Az ELTE kutatói nemrégiben bemutatták, hogy a közismert egészségi problémák egyáltalán nem tántorítják el az embereket attól, hogy rövid orrú kutyafajtákat vásároljanak és tartsanak.

A francia és az angol bulldogok, a mopszok és a boston terrierek annak ellenére népszerűek világszerte, hogy legalább felük légzési nehézségekkel küzd, elléskor több mint 80 százalékuknak császármetszésre van szüksége, ráadásul a szemproblémák is ezeknél a fajtáknál a leggyakoribbak, emiatt pedig átlagosan három-négy évvel kevesebb ideig élnek, mint ami a testméretük alapján várható volna – a francia bulldogok várható élettartama például mindössze négy és fél év.

Bognár Zsófiát, az ELTE kutatói világranglista élcsapatához tartozó Etológia Tanszékének munkatársát arról kérdeztük, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy a legújabb eredmények szerint direkt összefüggés van a kutyák orrhossza, viselkedése és gazdáik fajtaválasztási preferenciái között.

Szelekciós túlnyomás

A faj, vagyis a Canis familiaris világpopulációjának fejformája folyamatosan rövidül, „az utóbbi évtizedekben erősödik az ezt eredményező szelekciós nyomás, nem kizárólagosan, de kétségtelenül főleg amiatt, mert egyre népszerűbbek a rövid orrú fajták” – mondja Bognár Zsófia, aki szerint a kutyatartók fajtától függetlenül világszerte egyre inkább a laposabb arcú egyedeket preferálják, holott jól dokumentált, hogy az extrém rövid fejforma számos egészségügyi problémát indukál. A magyar kutyakutató a közösségi médiában aktív gazdák csoportjaiban azt tapasztalta, hogy a mopsz-, csivava- vagy bulldogtartók „rendszeresen olvassák és naprakészen tanulmányozzák a szakirodalmat, de mégis, aki azt meri állítani, hogy a rövid fejű kutyáknak egyáltalán egészségügyi problémája van, az gyűlöli a rövid fejűeket”.

A kutatók régóta igyekeznek megfejteni, mi annyira vonzó ezekben a kutyákban, ami ellensúlyozza a betegségekkel járó nehézségeket.