„Budapest belvárosában további termálvízkivételek engedélyezése nem javasolt”

„A legújabb kérelmében már ÉVI HÁROM MILLIÓ KÖBMÉTER TERMÁLVIZET TERMELNE KI a zuglói gigantikus irodaházak fűtésére a Bayer Construct” – hívja fel a figyelmet Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő keddi Facebook-bejegyzése arra, hogy a Bosnyák téri komplexum geotermikus kútja szerinte veszélyezteti a budapesti termálfürdők vizét.

Hadházy szerint ugyanis a kivitelező idén augusztusban új kérelmet adott be, amelyben a korábban kérelmezett évi 500 ezer köbméter víz kivitele helyett már 3 millió köbméterre kér engedélyt. A képviselő szerint két példa szemlélteti, hogy milyen bődületesen nagy mennyiségről van szó. Mint írja, „ez a közeli Paskál strand vízkivitelének tizennyolcszorosa”, vagy ha úgy jobban tetszik, „az összes budapesti fürdő vízfelhasználásának a 40 százaléka”.

De mit ír a szakirodalom a főváros alatti termálvízkincsről, valamint arról, hogy miféle kockázatai lehetnek a geotermikus fúrásoknak és a többlet vízkivételnek? És vajon valós-e annak veszélye, hogy a túlzott vízkivétel a termálstrandok vizének kihűléshez, „felhígulásához” és a vízmennyiség csökkenéséhez vezet?

Geotermikus Budapest

Öt évvel ezelőtt a Miskolci Egyetem Kőolaj és Földgáz, illetve Környezetgazdálkodási Intézetének kutatói Geotermikus energia projektek kezelhető kockázatai Magyarországon címen számbavették a hévízhasznosítás lehetőségeit. A szerzők már akkor óvatosságra intették a potenciális kitermelőket, ahogy a 2020-ban megjelent 125 oldalas Geotermikus Budapest kiadvány vonatkozó fejezeteiből is ez olvasható ki.

A korábbi alapelv szerint „új karsztkút a meglévőktől lehetőleg 3 km, de minimum 1 km távolságban létesülhet, így a védett zóna a főváros jelentős részére kiterjedt. Ezt nemcsak a karsztos barlangok és fürdők hagyományos fővárosi szerepe indokolta, de mért adatok is, konkrétan az egymástól nagy távolságra levő kutak között már az 1950-es években, majd 1965–66-ban kimért kölcsönös vízszintcsökkenések. A fővárosi karsztos tárolóban a víztermelések nyomásterjedése pár óra alatt 5-10 km távolságban is dm léptékben érzékelhető, azaz hidrológiai alapon nézve az 1-3 km védőterületi határ teljesen reális becslés”.

A Hadházy által idézett friss tudományos elemzést Laukó Ágnes és Csabainé Lőrincz Marianna, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság munkatársai jegyzik. A Hidrológiai Közlönyben megjelent tanulmányuk szerint

„igen komoly konfliktusokat okoz, hogy a geotermikus kutatási kérelmek mintegy 30 százaléka érinti Budapest területét, melyek összességükben millió, vagy akár tízmillió m3/év nagyságrendben a budapesti termálkarszt vízkészletének kitermelésére és hőhasznosítására irányulnak, ugyanarra a gyógyvízkészletre, mely a történelmi időkre visszatekintő és nemzetközi hírű budapesti gyógyfürdők vízbázisát is képezi. Mindezeken túl a víztartó képződményt karbonátos kőzetek alkotják, melyekben a fluidum áramlási és hőmérsékleti viszonyai igen komplexek. Fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a Budapest környéki termálkarszt hidraulikai és hőmérsékleti egyensúlyának megbontása igen kockázatos”.

A vízügyi szakemberek szerint az utóbbi évtizedben példa nélküli szakmai erőfeszítés és összefogás eredményképpen új eredmények születtek a budapesti termálkarszt-rendszer kutatásában. „A 9 hónapig tartó, több mint 80 főt foglalkoztató gigantikus munka során hatalmas mennyiségű földtani és geofizikai, vízföldtani és vízgeokémiai adat került feldolgozásra, sőt új geofizikai mérések is történtek. Az adatok ellenőrzése, korrigálása és rendszerekbe foglalása után elkészült egy minden eddiginél pontosabb, naprakész és nagy felbontású modell”.

Laukó Ágnes és Csabainé Lőrincz Marianna szerint a „döntéstámogatói célú” földtani, geofizikai és vízföldtani kutatás eredményei alapján készült zónás védelmi javaslat különböző kockázatú térrészeket jelölt ki Budapesten és környékén, és azt is meghatározta, hogy hol lehet geotermikus kutatást végezni, és milyen feltételek mellett. Budapest jelenlegi termálkútjainak zöme abban a piros zónában található, amely

„tiltott terület, ide visszasajtolással se javasolt engedélyt kiadni, illetve ne érintse újonnan kijelölendő védőidom sem”.

A védőidom és a hidrogeológiai kockázat

A vízügyi szakemberek szerint a budapesti termálkarszt repedezett tározója geológiai és hidrogeológiai szempontból igen komplex rendszer. „Egy ilyen területen a hidrodinamikai és hőtranszport modellezés sokkal nagyobb bizonytalanságokat rejt magában, mint mondjuk egy jól megkutatott porózus rendszeré. Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy (...) piros zónán belül további kutak lemélyítése vagy a kitermelendő vízmennyiségek megnövelése beláthatatlan károkat okozhat a meglévő vízkivételekre”. Mint írják, a jelenlegi geotermikus energiát termelő kutak éves lekötött vízmennyisége 1 millió m³/év nagyságrendű, azonban a területen folyó fejlesztések során akár 10 millió m³/évet meghaladó vízigények megjelenése is prognosztizálható.

„A jelenlegi geotermikus célú vízhasználatok valós hatásai csak a
folyamatos üzemeltetés során fognak kiderülni. Ezért mindaddig, amíg a jelenlegi feltételek melletti termelés hosszabb távú üzemeltetésének (minimum 5 év) hatásai nem ismertek, addig ebben a térségben kontingens növelést nem célszerű engedélyezni”.

A tanulmány szerint a védőzónák meghatározása előtt kijelölt kutatási területeken, így a Hadházy által felpanaszolt Bosnyák téri beruházásnál – valamint az MTK sportegyesület kerepesdűlöi projektjénél – „mélyült, illetve mélyülő kutak meglehetős közelségben vannak más termálvíz-használatokhoz”. A két említett fúrás között az a különbség, hogy az MTK projektjében kijelölték és lehatárolták azt a geotermikus védőidomnak nevezett térrészt, ahol „a 25 éves időtartamhoz tartozó hőmérséklet-változás vagy az állandósult termeléshez tartozó nyomásváltozás nem haladja meg az eltérő hidrogeológiai viszonyok függvényében megadott határértéket”.

A tanulmány szerzői szerint amennyiben a termálvíz-rendszerben negatív irányú változás indul el, az a geotermikus vízhasználatokat is érinteni fogja, és ellehetetlenítheti azok hosszú távú működését. Laukó Ágnes és Csabainé Lőrincz Marianna úgy véli, hogy ennek „elkerülése érdekében az új vízhasználatok folyamatos monitoring melletti, fokozatos üzembe állítása lenne az ideális megoldás, továbbá Budapest belvárosában (a pirossal lehatárolt zónán belül) további termálvízkivételek engedélyezése nem javasolt”.

Az alábbi videót az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúrája tette közzé nemrégiben: