Gorillaműtét és elefántfogászat is látható az állatkert archívumából előkerült szenzációs képeken

A Fővárosi Állat- és Növénykertben 1866-ban, amikor megnyitott, még nem volt még állatkerti állatorvos. Ez Hanga Zoltán az állatkert honlapján megjelent cikke szerint nem is számított különösnek vagy ritkaságnak, a többi korabeli állatkertben sem volt – annál is inkább, mert a ritka vagy egzotikus állatok gyógyításáról ekkoriban még nem sok mindent tudtak.

Az első, aki az állatkerti állatorvos címet viselte, egyébként az angol Charles Spooner volt, őt a Londoni Állatkert megnyitásakor, 1829-ben nevezték ki a feladatra, de a századfordulóig ez egyáltalán nem számított megszokottnak.

A budapesti állatkertben 1890-ben még nem volt hivatalosan állatorvos, de Hutÿra Ferenc, a legendás állatorvos rendszeresen részt vett a beteg állatok gyógyításában, és 1892-ben sikeresen meg is gyógyította az állatkert nőstény oroszlánját.

Ahogy más állatkertekben, úgy a budapestiben is a századforduló környékén kezdtek állandó állatorvosokat alkalmazni: amikor az üzemeltetését 1907-ben átvette a főváros, az intézmény nemcsak egy állandó állatorvost kapott, hanem igazgatónak is egy állatorvost, Rátonyi Zoltánt neveztek ki.

Azóta már számos állatorvos szolgált itt, kihívások viszont mindig akadtak: kezdetben csak nagyon keveset tudtak az egzotikus állatok anatómiájáról és betegségeiről, Hanga szerint viszont a legnagyobb nehézséget az állatokhoz való hozzáférés jelentette. Erre különböző módszereket dolgoztak ki a lasszótól a ketrecen át a távinjekciós felszerelésekig.

A diagnosztikát az állatkerti géppark fejlesztése is segítette, a hetvenes évek óta van röntgen, de ultrahangos készüléket és MR-t is használnak. Az állatkert állatorvosi csapata ma öt állatorvosból és két asszisztensből áll, vezetőjük az állatkert igazgatója, Sós Endre főállatorvos.