Hiába tiltotta be a Fidesz-kormányzat a hálapénzt, a magas beosztású orvosok önjelölt privilegizálása, azaz orvosbáróvá válása továbbra is hatalmas problémát jelent a magyarországi egészségügy fejlődésében. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) Az orvosbárói struktúrák leépítésének lehetőségei a magyar egészségügyben című, kedden kiadott vitairata szerint ez a rosszul működő szervezeti struktúra nemcsak az egyéni visszaélésekből fakad, hanem az informális hatalom, a pozíció-, tudás- és eszközmonopóliumok és a lojalitás alapú előrehaladás rendszerszintű jelenségéből is. Az orvosi kamara szerint „az orvosbárói jelenség bemutatása diagnózis: olyan működési zavarokra hívja fel a figyelmet, amelyek egy jól felépített, átlátható és ellenőrizhető rendszerben eleve nem jöhetnek létre.” Nem csoda, hogy a kormányváltás után konkrét javaslatokat és irányelveket fogalmazott meg az orvosi kamara, hiszen a felmérésükből kiderült, hogy az egészségügyi dolgozók közel 90 százaléka egyetért az orvosi elit visszaszorításával.

Az orvosbárói rendszer már az 1960-as évek óta létezik a magyar egészségügyben; alapját a szocializmusban kialakult, pártlojalitásra épülő előrejutás szisztémája adta. Ekkor kezdett el nőni a társadalom többsége és az egyre jómódúbb – akár egy balatoni vitorlást, autót és az átlagnál több évi nyaralást is bezsebelő – orvosközösség között az alá- és fölérendeltségi viszony mértéke. A hálapénz intézménye az 1989-es rendszerváltás után teljesedett ki, amikor az orvosközösségen belüli jövedelemkülönbségek miatt kialakult egy felső szakmai réteg. Az elithez tartozó orvosok ingatlanbefektetésekbe kezdtek, majd gazdasági és politikai ismeretségi hálókba is bekerültek, így a politika és a – lassan a politikai elittel összefonódó – igazságszolgáltatás is szemet hunyt a tevékenységeik felett – írja tanulmányában a MOK. Ráadásul a „gyógyszercégek által szponzorált klinikai gyógyszervizsgálatok szervezése, és az azokhoz kapcsolódó pénzek ezeknek a személyeknek a kezében összpontosultak, anyagilag függővé téve beosztottjaikat” – áll a vitairatban.

Sem eszközt, sem tudást nem kapnak azok, akik nincsenek a pikszisben

Azóta az orvosbárói rendszer egyre zártabbá vált, amit nemcsak a betegek, hanem a beosztottak és a pályakezdő orvosok is megsínylettek. A MOK 2025 december elején végzett egy felmérést, amihez 4 ezer állami ellátásban (is) dolgozó orvost kérdeztek arról, hogy a karrierjük alatt tapasztalták-e az orvosbáró-jelenséget, és hogy milyen viszonyok uralkodnak a magán- és az állami ellátásban. A felmérésből kiderült, hogy a megkérdezett orvosok 93 százaléka szerint vannak olyan szereplők az állami egészségügyben, akik túlzott hatalommal és befolyással rendelkeznek. A válaszadó szakemberek túlnyomó többsége ezt a tendenciát meglehetősen károsnak tartotta az egészségügyi dolgozók munkamegosztására és a betegellátás minőségére nézve is.

A teljhatalmú főorvosok ráadásul rendszerint kisajátított technikai eszközparkkal is rendelkeznek, ami nagy mértékben hátráltatja a szakmai innovációt. A MOK beszámolója szerint a legtöbb orvosi eszközbeszerzés túlárazott közbeszerzési pályázatokon keresztül történik, így a beszállító cégek is a kiváltságos orvosok érdekeitől függenek. Ebbe a bebetonozott hierarchiába meglehetősen nehéz az egészségügyi újításokat és innovációkat is bevezetni, ugyanis a fejlesztés és az ellátás minőségének javítása helyett az intézmények felett diszponáló kiváltságos főorvosok pozíciójának megtartása vált a fő szemponttá.

Ez azt is jelenti, hogy az orvosbárók a pályakezdő orvosok szakmai tapasztalatszerzésének lehetőségeibe is közvetlenül beleavatkoztak: „műtéti technika vagy diagnosztikai rutin csak náluk [a befolyásos orvosoknál], vagy az általuk lehetővé tett tanulmányutak során volt megtanulható, ők döntöttek arról, kit engednek »tanulni a műtőasztal mellé«”. A MOK szerint a friss diplomás orvosok már az egészségügyi karrierjük elején szembetalálják magukat a nepotista rendszerrel. Ez azt jelenti, hogy a hierarchia csúcsán álló orvos baráti, rokoni kapcsolatok alapján dönt a fiatal orvosok előremenetéről, holott a tehetségnek és a tudásnak kellene a meghatározó tényezőnek lennie. A MOK felmérése szerint ez a fajta diktatórikus szervezeti felépítés a fiatal orvosokat nem a szakmai szabályok betartására neveli, hanem arra, hogy azok lojalitás révén megkerülhetők. Ez a folyamat pedig kitermeli a szakmai elit következő generációját, és kontraszelektíven hat a hozzáértő utánpótlás kiválasztására is, ami kevésbé kvalifikált orvosokhoz vezet, ez pedig nagyobb ellátási kockázatot jelent a páciensekre nézve.

Csaknem az egész orvostársadalom sürgeti a változást

A klientúrarendszer alapvető pillére, azaz a hálapénz adása és elfogadása csak 2021 óta számít bűncselekménynek. Az öt évvel ezelőtti törvénymódosítás szerint az érintett egészségügyi dolgozók három, a betegek vagy hozzátartozók egy év szabadságvesztésre ítélhetők. Az akkori Fidesz-kormány és a MOK 2020 ősszel abban is megegyezett, hogy az egészségügyi dolgozók a szigorítás bevezetésével párhuzamosan béremelést kapnak: 2023-ig egy rezidens orvosnak nettó 440 ezer, egy tapasztalt szakorvosnak nettó 1 millió, egy nyugdíj előtt álló doktornak pedig nettó 1,5 millió forintos fizetést ígértek. Ugyanakkor azóta komoly bérfeszültségek is kialakultak az egészségügyi dolgozók között, ugyanis a szakdolgozók körében csak két éve került sor a bérrendezésekre. Ugyanakkor Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara akkori elnöke (a nyilatkozat megjelenésekor alelnöke) a hálapénz megszüntetésekor azt nyilatkozta a Telexnek, hogy a cél az orvosbárók hatalmának visszavétele volt, a béremelés pedig nem az ő kompenzációjukat szolgálta.

A MOK mai közleményében több javaslatot is tett az orvosbárók jogtalanul megszerzett hatalmának letörésére. A vezetői pozíciók mandátumát kétszer négyéves időkorláthoz kötnék, aminek a bevezetését a MOK felmérése szerint a megkérdezett orvosok jelentős többsége támogatna. A tudásmonopóliumok megszüntetésének érdekében a vezető orvosoknak kötelezővé tennék a fiatal szakorvosok bevonását a szakmai kollégiumokba, a döntéshozatal transzparenciájához pedig nyilvános teljesítménymutatókat és felsővezetői vagyonnyilatkozatokat várnának el. A vitairat szerint „ezeket politikai akarattal, a rotáció, átláthatóság, etika és meritokrácia elveinek bevezetésével, a fiatal orvosok szakmai autonómiájának védelmével lehet felszámolni. Nem csoda, hogy az orvostársadalom közel 90 százaléka várja el a döntéshozóktól az orvosbárók visszaszorítását”. Ráadásul a hamarosan kormányt alakító Tisza Párt tavaly ősszel azt ígérte, hogy legalább évi 500 milliárd forintos költségvetési emelést biztosít az egészségügyi fejlesztésekre, majd a párt egészségügyi miniszterjelöltje, Hegedűs Zsolt keddi videójában elmondta: „érezzük a felelősséget, hogy ezt nekünk meg kell tudnunk csinálni, egy olyan szemlélettel, ami a fejlett európai és a legjobb gyakorlatok bevonását jelenti Magyarországon”.