A történelemérettségi a 2024-es változásokkal nem kapott teljesen új köntöst, inkább csak átszabták rajta a hangsúlyokat. A 100 pontos középszintű írásbeli továbbra is 12 rövid tesztfeladatból állt, ez összesen 50 pontot ér; emellett két esszét kellett megírniuk a diákoknak: egy rövid, egyetemes történelemre vonatkozót és egy hosszú, magyar történelemhez kapcsolódót. A két esszé összesen szintén 50 pontot ér. Mindezekre összesen 180 percük volt a vizsgázónak, a tesztet, illetve esszéket pedig egyben kapták meg.

A felépítés tehát alapvetően nem változott, a tematika viszont átesett egy kisebb átalakuláson. Be- vagy visszakerültek olyan, tradicionálisan a magyar történelemhez kapcsolódó témák, amelyek korábban kizárólag emelt szinten szerepeltek: például a honfoglalás, az Aranybulla, Hunyadi János törökellenes harcai vagy Magyarország 1918–1920-as történelme. Közben redukálódott az egyes korszakokhoz köthető ismeretanyag mennyisége — például az ókor esetében —, és kevésbé lett hangsúlyos az egyetemes történelem szerepe.

A diákok főként az esszék miatt szoktak aggódni, pedig megfelelő feladatmegoldási attitűddel és tudatos atlaszhasználattal ez a rész sem feltétlenül okoz nagy fejtörést. A történelemérettségi ugyanis inkább olyan, mint egy szabadulószoba vagy egy bútorösszeszerelési feladat: használati útmutató, instrukciók és kapaszkodók alapján, a megfelelő kompetenciákat alkalmazva kell boldogulni benne. Ki merem jelenteni, hogy az összes érettségi tantárgy közül a történelem az, amelyik a legközelebb áll a „kompetenciaalapú érettségi” címkéhez.

Tesztfeladatok

A szerdai tesztfeladatok nem voltak megoldhatatlanok, egy-két nehezebb rész volt bennük, de logikával, a források megfelelő felhasználásával és minimális tudással nagy részükben jól lehetett boldogulni.

Az 1. feladat a görög és római építészethez kapcsolódott. A diákoknak azt kellett felismerniük, hogy a görög építészetre az A, illetve a D, míg a rómaira a B, illetve a C volt jellemző. A 2. feladat nehézsége abban állt, hogy a téma kicsit távolabb állhatott a diákoktól, és itt maguktól is kellett hozzá saját tudás, de az egyházi hierarchia szempontjából nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a nyugati egyház élén a pápa áll, az ábra alapján pedig lehetett következtetni az érsek, illetve a püspök fogalmára is. A 4. részre úgy gondolom, hogy az apátságot, illetve a kolostort is el fogja fogadni a javítókulcs.

A 3. feladat a honfoglalással volt kapcsolatos. Térképvázlat segítségével kellett beazonosítani az egyes helyeket. Ezek alapján az a) kérdéshez a 4-es kapcsolódott, vagyis a pozsonyi csata helyszíne, míg a b)-re az 1-es volt a jó válasz, mert az a Kárpátokon való átkelésre, a „havasokon” való áthaladásra utalt. A következő kérdésnél Etelközre kellett rájönni, amely atlasz alapján Levédia után nagyon könnyen beazonosítható volt, majd sorba kellett rakni a forrásokat az események időpontja szerint: C–B–A.

A következő feladat a reformációhoz kapcsolódott. Itt karikatúrákat kellett az állításokhoz rendelni. Az első kijelentéshez — amely a katolikus és a református vallás szembenállására vonatkozott — a C karikatúra kellett, a következőhöz, vagyis a reformáció előtti helyzethez az A, majd a B forrást kellett a katolikus nézőponthoz kapcsolni, végül pedig újra a C-t kellett az állításhoz rendelni. Az 5. feladat a várháborúkhoz kötődött, és várható is volt valamilyen feladat a hódoltság korához kapcsolódóan, hiszen a mohácsi csata 500. évfordulója van idén. Itt a kép alapján arra kellett rájönni, hogy mely tényezők segítették a várvédelmet, amire az 1., illetve a 3. állítás volt a jó válasz. Szigetvár védelménél rá kellett jönni id. Zrínyi Miklós nevére is, illetve arra, hogy az ostrom alatt halt meg a szultán — tehát itt két információhoz is lexikai tudásra volt szükség.

A 6. feladat a politikai ideológiákhoz kapcsolódott. A forrás alapján ki kellett találni, hogy melyik állítások igazak a szöveg alapján: itt a 2., 4., illetve 5. választ kellett bekarikázni. Emellett a nacionalizmusra kellett rájönni, mivel a szerző attól félt, hogy a nemzetiségek külön nemzeti jogokat és önálló politikai elismerést követelnek majd.

A 7. feladathoz több olyan kérdés is kapcsolódott, amelyekre a diákoknak teljesen maguktól kellett választ adniuk lexikai alapon. Az a) kérdéshez kötődően, a dualizmus kori etnikai viszonyoknál arra kellett rájönni, hogy a szerbek és a horvátok nyelvileg nagyon nagy hasonlóságot mutatnak. A b) kérdésnél arra kellett választ adni, hogy mi volt a közös oka a magyaroknál és a románoknál a létszámban bekövetkező változásnak: mindkét esetben a természetes szaporodás, vagyis a népességnövekedés volt a megfelelő magyarázat. Emellett tudni kellett olyan kifejezéseket is, mint az asszimiláció, illetve a kivándorlás, amelyek a szlovákok létszámának változását indokolták. A d) kérdésre pedig az urbanizáció volt a helyes válasz.

A 8. feladat a két világháború közötti Szovjetunióhoz kapcsolódott. Tipikus érettségi feladat volt: táblázat, képek, források, amelyek alapján különböző kérdésekhez három-három állítás volt rendelve, ezek közül pedig ki kellett választani a helyeset. Először az A és B forrás kapcsolatához kellett hozzárendelni a 2. állítást: az ipari termelés növekedéséhez szükség volt az energiatermelés növelésére. Az A táblázatban látszott, hogy főleg a termelőeszközök és a teljes ipar termelése nőtt nagyon gyorsan, a B kép pedig egy nagy ipari/energetikai beruházást mutatott, tehát jól kapcsolódott a szovjet nehézipari fejlesztéshez. Utána az A és C ellentmondására kellett vonatkoztatni az 1. állítást: az A forrás szerint az ipari termelés nőtt, különösen a termelőeszközöké, a C képen viszont nyomorúságos körülmények között élő gyerekek láthatók. Ez mutatja az ellentmondást: ipari növekedés volt, de ez nem jelentett általános jólétnövekedést. Majd a B–C kapcsolatnál ki kellett választani a 3. állítást, vagyis azt, hogy a mezőgazdaságból vonták ki az iparosításhoz szükséges tőkét. A következő alkérdésnél pedig helyes válaszként a tervgazdálkodást kellett megadni.

A következő feladat a magyarországi holokauszttal volt kapcsolatos. Ebben a témában is több saját tudást igénylő feladatrész volt: a diákoknak sorrendben kellett megadniuk a munkaszolgálat, deportálás, illetve gettó kifejezést is. A 10. feladat a második világháború utáni németkérdésről szólt. Itt egy karikatúra alapján kellett kiválasztani azokat az állításokat, amelyek kapcsolódtak a forráshoz. Ez a feladattípus az utóbbi évek alapján a legnagyobb sláger, amellett, hogy látszódott az a tendencia is, hogy egy-egy témához fontosabb fogalmakat, jelképeket is tudni kell. Ennél a feladatnál három jó válasz volt: a 2., a 3. és a 6. A 3. állítás becsapósabb volt, de a szovjet jelképek miatt ez is jó válasznak számított. Emellett azt is helyesen kellett bekarikázni, hogy a szerző nyugatbarát szemszögből mutatta be a kialakult helyzetet.

Az utolsó előtti feladat a Kádár-korszak kultúrájához kapcsolódott. Szokásos feladattípus volt: állításokhoz kellett szövegrészeket kapcsolni, itt a 4., illetve az 1. részlet volt a helyes megoldás, emellett pedig ismerni kellett a 3T politika kifejezését is. A 12. feladat a nemzetiségekre vonatkozott. Állításokhoz kellett a nemzetiségeket hozzákapcsolni, eszerint a sorrend: cigány/roma, szlovák, cigány/roma, német volt.

Összességében a tesztfeladatok a szokásosnál talán kicsit nehezebbek voltak. Több olyan kérdés is szerepelt, amely saját lexikai tudást igényelt, főleg fogalmak és konkrét történelmi szereplők kapcsán. Ugyanakkor a korábbi évekhez hasonlóan, ha valakinek jók a szövegértési készségei, és megfelelően tudta használni a forrásokat, akkor a pontok nagyobb hányadát össze tudta gyűjteni.

Az ajándék esszék

Az esszétémák idén kifejezetten kedvezőek voltak. Az érettségizőknek egy rövid, egyetemes történelmi és egy hosszú, magyar történelmi esszét kellett megírniuk úgy, hogy a két választott feladat együtt lefedje az 1849-ig tartó időintervallumot, illetve az azt követő korszakot is. Ennek alapján a 13. feladatot, vagyis a középkori céhekről szóló rövid esszét a 16. feladattal, a Rákosi-diktatúrával lehetett párosítani, míg a 14. feladat, I. Károly uralkodása a 15. feladattal, Németország 1938-as terjeszkedésével volt kombinálható.

A középkori céhekről szóló feladat különösen hálás téma volt. Ha a vizsgázó térben és időben megfelelően el tudta helyezni a jelenséget — középkor, Nyugat-Európa, városfejlődés —, már ezzel megszerezhette a releváns pontok egy részét. A városok fejlődéséből viszonylag könnyen el lehetett jutni a céhek létrejöttéig, a forrás pedig kifejezetten jól használható kapaszkodót adott. A határozatból könnyen kiaknázható volt, hogy a céhek egyik alapvető célja a verseny korlátozása volt, amit a termékek minőségének és az előállítható mennyiségnek a szabályozásával igyekeztek elérni. Ha ehhez a diák eseményeket alakító tényezőként hozzá tudta kapcsolni például a céhek szerkezeti felépítését, a termelés jellemzőit vagy a céhek egyéb városi tevékenységeit, majd ezeket a rögzít–megállapít elvnek megfelelően értelmezte, akkor a maximális 17 pont nagyon könnyen elérhető volt.

Ugyanez igaz Németország 1938-as terjeszkedésére is. Az atlasz segítségével gyorsan meghatározható volt az alaphelyzet: Németország vereséget szenvedett az első világháborúban, amelyet a versailles-i békeszerződés követett, jelentős területi, katonai és politikai korlátozásokkal. Innen logikusan át lehetett vezetni a feladatmegoldást a forrásra: Hitler célja a német nyelvű területek egyesítése és a versailles-i rendszer revíziója volt, ezért kezdett expanzív, azaz terjeszkedő külpolitikába. Az atlasz alapján világosan követhető volt, hogy 1938-ban mikor és merre terjeszkedett a Harmadik Birodalom. A vizsgázóknak ezt kellett összekapcsolniuk azzal, hogy az Anschluss a versailles-i békerendszer nyílt megsértésével és erőszakos politikai nyomásgyakorlással valósult meg, míg a Szudéta-vidék megszerzése diplomáciai úton, a müncheni konferencia következményeként történt. Az eseményeket alakító tényezők között itt különösen fontos volt kiemelni, hogy a nyugati nagyhatalmak engedékeny politikája, vagyis a megbékítés politikája lehetővé tette Hitler számára a további terjeszkedést, mivel Nagy-Britannia és Franciaország ekkor még el akarta kerülni a nyílt katonai konfrontációt Németországgal.

Így a két rövid esszétéma közül mindkettő jól teljesíthető volt: nem elvont, nehezen megfogható problémákat kaptak a diákok, hanem olyan feladatokat, amelyeknél a forrás, az atlasz és az alapvető tananyagismeret együtt nagyon erős kapaszkodót adott. Emiatt ezek az esszék valóban inkább kompetenciaalapú feladatmegoldást kértek, mintsem lexikális bravúrt: aki felismerte a források kulcsállításait, jól használta az atlaszt, és a rögzít–megállapít logikára építette a válaszát, könnyen magas pontszámot érhetett el.

A hosszú esszék témái

I. Károly uralkodása azért volt nagyon jó hosszú esszétéma, mert a feladat pontosan kijelölte a megoldás gerincét: I. Károly hatalmának megszilárdítását, valamint bánya- és pénzreformját kellett bemutatni. Vagyis nem az egész Anjou-kort kellett végigmondani, hanem két jól tanulható, egymással is összefüggő problémát. A vizsgázónak először térben és időben kellett elhelyeznie a témát: Magyar Királyság, 14. század első fele, az Árpád-ház kihalása utáni trónharcok és tartományúri hatalom időszaka. Innen szépen fel lehetett építeni, hogy I. Károlynak előbb a királyi hatalmat kellett megerősítenie: ehhez pápai támogatást kapott, majd fokozatosan leszámolt a tartományurakkal, például Csák Mátéval, és egy hozzá hű, új bárói rétegre támaszkodott.

A források is kifejezetten jól vitték a diák kezét. Az első forrásból ki lehetett emelni, hogy a pápa, I. Károly engedelmességére szólította fel az ország előkelőit, vagyis a király uralmának nemzetközi-egyházi legitimációja is volt. A második forrás már az új arisztokrácia szerepére mutatott rá: I. Károly olyan bárói réteget emelt fel, amely tőle kapta hivatalait, birtokait és presztízsét, ezért érdekelt volt a király támogatásában. A harmadik forrás pedig szinte ajándék volt a bánya- és pénzreformhoz: ebből jól kiolvasható volt, hogy a király érdekeltté tette a földbirtokosokat a nemesércbányák feltárásában, mert a bányabér egy részét náluk hagyta. Ehhez kellett hozzákapcsolni az értékálló aranyforint bevezetését, a regáléjövedelmek megerősítését, a kamara haszna szerepének átalakulását és azt, hogy ezek a reformok stabilabb királyi bevételeket teremtettek. Aki tehát a rögzít–megállapít logikát követve összekötötte a hatalmi konszolidációt az új bevételi rendszerrel, az nagyon erős esszét tudott írni.

A Rákosi-diktatúra szintén hálás feladat volt, mert itt sem általánosságban kellett „mesélni” az ötvenes évekről, hanem a feladat világosan megmondta, mire kíváncsi: az elnyomás és a terror eszközeire, működésére és ideológiai hátterére. Ez azért jó, mert a korszaknak ezek a legmarkánsabb, legkönnyebben rendszerezhető elemei. A vizsgázónak először el kellett helyeznie a témát: Magyarország, 1948–1956, a sztálinista típusú kommunista diktatúra kiépülése és működése. Innen egyértelműen lehetett haladni a pártállam, az egypártrendszer, az MDP vezető szerepe, Rákosi személyi kultusza és az ÁVH terrorja felé.

A karikatúra különösen jól használható forrás volt, mert egyből rámutatott az ideológiai háttérre: a rendszer a társadalmat osztályharcos logikában értelmezte, és a „tőkést” ellenségként ábrázolta. Ebből ki lehetett bontani, hogy a diktatúra legitimációja a marxista–leninista, sztálinista ideológiára épült: a rendszer a munkásosztály nevében lépett fel, miközben valójában politikai elnyomást, megfélemlítést és teljes állami kontrollt működtetett. Mindenképpen bele kellett írni az ÁVH szerepét, a megfigyeléseket, letartóztatásokat, internálásokat, koncepciós pereket, a Rajk-pert, a kulákok és más „osztályidegennek” bélyegzett csoportok üldözését, valamint a propaganda működését. Jó pontszerzési lehetőség volt, ha a diák nemcsak felsorolta ezeket, hanem megmutatta a rendszer logikáját is: az ellenségkép gyártása igazolta a terrort, a terror fenntartotta a félelmet, a félelem pedig biztosította a pártállami uralmat. Emiatt a Rákosi-diktatúra nem alattomos esszétéma volt, hanem jól tanulható, világos szerkezetű feladat: pártállam, személyi kultusz, ÁVH, koncepciós perek, osztályharc, propaganda — aki ezeket a forrásra támaszkodva összerakta, az nagyon stabilan tudott teljesíteni.

A hosszú esszék idén azért voltak kifejezetten barátságosak, mert mindkét téma nagyon világosan kijelölte a megoldás irányát (néha olyan érzésünk van, hogy ez nincs ilyen egzaktul megoldva): I. Károlynál a hatalom megszilárdítását, valamint a bánya- és pénzreformokat, a Rákosi-diktatúránál pedig az elnyomás, a terror és az ideológia működését kellett bemutatni. A források jól használható kapaszkodókat adtak, így a vizsgázóknak nem kellett bizonytalan mellékszálakba kapaszkodniuk, hanem a tananyag legfontosabb, jól rendszerezhető elemeit kellett elővenniük. Aki a rögzít–megállapít logikát követve összekötötte a források állításait a saját ismereteivel, mindkét esszénél stabilan magas pontszámot érhetett el.

Összességében elmondható, hogy a történelemi érettségi nem volt nehéz. Amit a magyar elvett, azt most a töri visszaadta. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám: korrekt.

A szerző a Rapid Edu magyar-történelem-szakértője, több mint 10 éve tanít.

Kapcsolódó cikkeink:

A magyarérettségi az új mumus – hogyan lett a kultúrából szerencsejáték?

Szklenka Patrik oktatás május 4.

Megfelelő, koncepció mentén felépített felkészüléssel nem volt különösebben nehéz az idei irodalomérettségi első része. Cserébe a második igen — és talán éppen ez mutatja meg a legpontosabban, hogy miért félnek tőle ennyire a diákok.

Miért félünk ennyire a matektól?

Fedorszki Ádám oktatás május 5.

A matekérettségi sokak számára nem egyszerű vizsga, hanem egyfajta túlélőpálya, ahol nemcsak a tudás, hanem a magabiztosság is komoly szerepet játszik. Évek óta ez az egyik legnagyobb szorongást kiváltó tantárgy: kiszámíthatóbb, mint a magyar, mégis tele van olyan helyzetekkel, ahol egy apró hiba is komoly pontvesztést jelenthet.