Az alkotmányosság helyreállítása és az alkotmányos rendszer megerősítése nagyszabású társadalmi és politikai feladat. Miközben a gyakorlati kérdések (kit, hogy lehet elmozdítani, mihez milyen többség kell, stb.) sürgetők lehetnek, átfogó és világos gondolkodási keret nélkül az ezekre adott válaszok könnyen esetlegesek, ellentmondásosak vagy rövidlátók maradhatnak. Az ELTE Alkotmányjogi Tanszék oktatóinak célja, hogy áthatóvá és megvitathatóvá tegyék ezt a gondolkodási keretet. Csak így dönthető el felelősen, hogy egyáltalán milyen kérdéseket érdemes feltenni, milyen szempontokat kell mérlegelni, és hogyan függnek össze egymással az egyes döntések. Szeretnénk megmutatni, hogy az alkotmányosság nem csupán közjogi technika, és nem is csak alkotmányjogi kérdés. Nem elég jó jogszabályszövegeket írni vagy jó intézményi megoldásokat kitalálni. Számít a demokratikus nyilvánosság, a társadalmi részvétel, a bizalom, és az is, hogy az emberek mennyire érzik a sajátjuknak az alkotmányos rendet. Az alkotmányosság csak ezekkel együtt válhat tartóssá. Közös alapunk az európai alkotmányos hagyomány, a jogállamiság és a plurális demokrácia tisztelete. Fontosnak tartjuk ugyanakkor azt is, hogy e közös alapok mellett helye van a szakmai vitának. Az írások ezért közös értékekből indulnak ki, de eltérő, akár egymással versengő álláspontokat is megjeleníthetnek.

Az esszésorozat korábbi részei:

• Somody Bernadette: A bizalmat nem lehet pusztán egy új alkotmánnyal helyreállítani
• Mécs János – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán – Somody Bernadette: El lehet-e mozdítani hivatalukból a közjogi tisztségviselőket, és ha igen, hogyan?

***

2026. április 12. óta izgalmas alkotmányjogi elemzések láttak napvilágot, amelyek más-más nézőpontból járták körül az alkotmányos demokrácia helyreállításához vezető lépéseket. Az alkotmányos keretek kialakítását illetően a többség kétlépcsős modellben gondolkodik, amelynek első szakaszát a NER lebontásához szükséges lépések, második szakaszát pedig a hosszú távra szóló alkotmányos struktúra kialakítása jelenti. Utóbbi kapcsán Tordai Csaba szerint az egy új alkotmány elfogadásához szükséges feltételek csak jóval később lehetnek adottak, Győry Csaba pedig ebben a folyamatban nem tartja működőképes útnak a részvételiséget. Halmai Gábor az „alkotmányozási pillanat” megragadhatóságát hangsúlyozza, és egy későbbi alkotmányozó gyűlés összehívásának lehetőségét veti fel. Orbán Endre a szimbolikus újrakezdést tartja egy új alkotmány szükségessége mellett szóló, legerősebb érvnek. Drinóczi Tímea határozottan állítja, hogy egy későbbi, új alkotmány önmagában nem lesz legitim a kétharmados parlamenti támogatás birtokában, a kihívás ellensúlyozására pedig többek között a jogalkotási eljárás átalakítását javasolja. Chronowski Nóra a legitimációs kihívás kezelésére egyszerre szakmailag fegyelmezett és társadalmilag nyitott eljárást javasol az alkotmányozás folyamatában. Kis János arra figyelmeztet, hogy egy legitim új alkotmányhoz a kormánypárti parlamenti kétharmadnál szélesebb többségre van szükség, azonban e többség megteremtésének módja szerinte még nem látható előre.

Ahhoz, hogy pontosan értsük, miért is fontos szempont a legitimáció megléte egy új alkotmány megalkotása során, érdemes megvizsgálni, mi is a legitimáció jelentősége egy alkotmány „működtetésében”, áttekinteni korábbi alkotmányos rendszereinkhez kapcsolódó legitimációs tapasztalatokat, valamint azokat a lehetőségeket, amelyekkel az alkotmány társadalmi legitimációja erősíthető.

Az alkotmányos rendszer társadalmi legitimációs problémái 2026-ban