Május végén hivatalosan is megalakult a Magyar Pszichedelikus Társaság (MPT), amely egy korábban 15 évig működő, 2024-ben megszűnt elődszervezet alapjain, de már egy teljesen új tudományos és politikai korszakban kezdi meg a munkáját. A hazai kutatókat, klinikai szakembereket, jogászokat, drogpolitikai és ártalomcsökkentési szakértőket tömörítő egyesület célja nem kevesebb, mint hogy Magyarországot újra feltegye a nemzetközi pszichedelikus kutatások térképére, és megágyazzon a modern, pszichedelikum-asszisztált terápiák hazai engedélyeztetésének.

Bár a pszichedelikus szerek klinikai vizsgálata már a múlt század közepén elindult, a drogellenes háború évtizedekre parkolópályára állította a területet. A kétezres évek elején azonban kezdetét vette az úgynevezett pszichedelikus reneszánsz: a gátat a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem mérföldkőnek számító 2006-os kutatása törte át, amely bizonyította, hogy a varázsgombák hatóanyaga, a pszilocibin mély, életre szóló pozitív változásokat képes előidézni az emberek életében. Azóta a világ legnevesebb egyetemei – a londoni Imperial College-tól kezdve a Harvardon át a kaliforniai UC Berkeley-ig – saját pszichedelikus kutatóközpontokat alapítottak, és a tudományos eredményeket az elmúlt években a gyakorlatba is átültették. Ausztrália 2023-ban elsőként alakított ki országos, szabályozott rendszert, amelyben az arra felhatalmazott pszichiáterek pszilocibin- és MDMA-asszisztált terápiát alkalmazhatnak bizonyos pszichiátriai kórképek – a terápiára rezisztens depresszió és a poszttraumás stressz zavar (PTSD) – kezelésére, de korábban Svájcban, újabban pedig Németországban és Csehországban is megnyíltak a legális kapuk az alternatív terápiát igénylő betegek előtt.

Az MPT elnöke, Szummer Csaba pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének kutatóprofesszora, valamint az egyesület alelnöke, Sárosi Péter drogpolitikai szakértő, a Drogriporter szerkesztője többek között azt is elmondta lapunknak, hogyan képzelik el azt az utat, amelyen Magyarország is eljuthat az első legális pszichedelikus terápiáig – és hogy miért gondolják, hogy ez már öt éven belül reális cél lehet. Azt is elárulták, milyennek látják a Tisza-kormány hozzáállását.

Qubit: Ahogy a hivatalos oldalukon is írják, az új egyesület a 2009-ben alakult Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért (MTPK) nevű szervezet alapjaira épül. Ennek mi volt a tevékenysége?

Szummer Csaba: Az MTPK – lehet, hogy szerénytelenül hangzik – megelőzte korát. Nagyon gyorsan léptünk, Európa-szinten is. 2010 tavaszán Európában másodikként szerveztünk pszichedelikus konferenciát. Előtte csak Bázelben volt ilyen konferencia, 2006-ban, Albert Hofmann századik születésnapján. A bázeli konferencia címe ez volt: „LSD – problémás gyerek és csodaszer.” Hofmann ugyanis úgy nevezte az LSD-t, hogy „bajkeverő csodagyerekem”. Páran Magyarországról is ott voltak, köztük Buda Béla. A mi konferenciánk 2010-ben jóval szélesebb spektrumú volt. Az antropológiától kezdve a hatvanas évek ellenkultúráján keresztül a terápiáig és az élettudományos kérdésekig tartottak előadásokat az ayahuascáról, az LSD-ről és az MDMA-ról. A konferencia védnökségére a Magyar Addiktológiai Társaságot kértük fel.

Az első 10 évben az MTPK nagyon aktív volt, a Károli Egyetemen szakdolgozati kutatásokat vezettünk Móró Leventével, ismeretterjesztő előadássorozatokat tartottunk különféle klubokban, és sokat publikáltunk tudományos és népszerűsítő írásokat is. 2016-ban pedig megalapítottuk a Journal of Psychedelic Studiest, Frecska Ede volt a lap első főszerkesztője. Ede gyakorlatilag minden komoly kutatót bevont az editorial boardba, aki számított a világban. Egy idő után azonban úgy döntött, hogy lemond a főszerkesztői pozícióról, akkor egy pillanatra az is felmerült, hogy odaadjuk az amerikaiaknak a folyóiratot. Végül meggyőztem Edét, hogy kérjük fel főszerkesztőnek Szabó Attilát, Ede volt tanítványát. Attila akkor már az oslói egyetemen kutatott, és néhány év alatt a világ vezető pszichedelikus folyóiratává tette a lapot. A JPS most 3,7 impaktfaktornál tart, de reális lehetőség, hogy néhány év alatt ez a szám felmenjen 6-ra, 7-re is.

Ha ilyen eredményeket értek el, miért szüntették meg a társaságot 2024-ben?

Szummer: Akkor már azt éreztem, hogy évek óta csak vegetálunk. Csalódott voltam, mert elmaradt az a gyors áttörés, amiben reménykedtem. Arról nem is beszélve, hogy a teljes adminisztráció az én nyakamba szakadt. A sors iróniája, hogy nem sokkal ezután megismerkedtem Sárosi Péterrel. Egyből arra gondoltam, hogy Péterrel érdemes lehet megint nekifutni a dolognak. A mostani elnökségben ott vannak a régi tagok, Frecska Ede, Bokor Petra, Szabó Attila és én. És ott van négy új tag, Péter, Rákóczi Balázs, Bedő Erik és Lipták Noémi.

Sárosi Péter: Én annyit tennék hozzá ehhez a képhez, hogy az elmúlt 16 évben nem volt nagy lehetőség előrelépésre ezen a területen Magyarországon. Azok közül a kutatók közül, akiket én ismerek, sokan külföldön dolgoznak, ott értek el karriert ezen a területen. Közben elszaladt mellettünk a világ, Európa nyugatabbi felében és Észak-Amerikában fontos dolgok történtek. Most úgy gondolom, ez az új egyesület egy lehetőség arra, hogy Magyarország ismét az élvonalba kerüljön.

Miért éppen most alakult meg a társaság? A kormányváltás ténye ebben szerepet játszott?