Bár ma már a törpehörcsögtől a szarvasmarháig számos fajt használnak terápiás célokra világszerte, több mint valószínű, hogy a legsokoldalúbb gyógyító cím örökös birtokosai a lovak maradnak. Az elmúlt száz évben kedélyjavító luxusból sokrétű gyógymóddá fejlődő lovasterápia legújabb tudományos eredményét a Journal of Autism and Developmental Disorders folyóiratban megjelent tanulmány ismerteti.

„Az autista gyerekek és lovak közötti interakciót gyakran nevezik »varázslatnak«, empirikus adataink megmagyarázzák, hogyan hat élettanilag a lovakkal való érintkezés az autista gyermekekre” – idézi a Phys.org gyűjtőportálon megjelent ismertető Caiti Peterst, a Colorado State University (CSU) foglalkozásterápiai és állattudományi tanszékének adjunktusát.

Azt már korábbi kutatások is kimutatták, hogy a lovasterápia jótékony hatással van az autizmus spektrumzavarral élő személyek viselkedési készségeire és társas kommunikációjára, a mostani tanulmány az állatokkal való foglalkozás során fellépő, mérhető élettani reakciókat részletezve azt állítja, hogy a lovak bevonása erőteljesebb és maradandóbb hatást vált ki, mint a hagyományos, klinikai környezetben zajló terápia.

A kutatók 72, hat és tizenegy év közötti gyermeket vontak be a nyálmintáikban két biológiai marker szintjét is megmérő vizsgálatukba. A 10 héten keresztül, heti egy órás foglalkozáson részt vevő gyerekektől a foglalkozás megkezdése előtt, a foglalkozás alatt, közvetlenül a befejezés után, valamint a terápia végét követő 20. percben kértek mintákat, hogy azokban megmérjék a szervezet stresszreakcióiban kulcsszerepet játszó kortizol hormon, valamint az idegrendszeri aktivitást jelző alfa-amiláz enzim szintjét.

A kortizol a ló asszisztált és a hagyományos foglalkozások során is csökkent, ám a lovas terápiában részesülő gyermekek esetében ez a csökkenés nagyobb mértékű volt; a kutatók szerint ez arra utal, hogy ezek a gyermekek nyugodtabbnak és komfortosabban érezték magukat. Az alfa-amiláz szintje mindkét csoportban emelkedett a foglalkozások alatt, majd 20 percen belül visszatért az alapérték közelébe. Ez a folyamat arra enged következtetni, hogy a gyermekek szervezete a terápia során fokozott fiziológiai aktivitást mutatott, majd ezt követően nyugalmi állapotba tért vissza. A kutatók szerint ez a reakció – a csökkenő kortizolszinttel párosulva – pozitív bevonódást tükröz.

„A terápiára érkező autista gyerekek gyakran kerülnek ingerlékenységben vagy hiperaktivitásban megnyilvánuló túlfokozott izgalmi állapotba, ami korlátozza a foglalkozások eredményességét, ám az is megfigyelhető, hogy lovaglás közben a páciensek többsége megnyugszik – mintha csak egy nagy megkönnyebbült sóhajt hallatna –, ami lehetővé teszi, hogy valóban bekapcsolódjon a társas interakciókba” – idézi az ismertető a kutatást vezető Peterst. A lovak bevonása a fiziológiai folyamatokat tekintve is nyugtató, egyben motiváló hatású, ami az elköteleződés fokozásával, a nyugodt, mégis aktív élettani állapot fenntartásával egyértelműen javítja a terápiás eredményeket – méghozzá jelentősebb mértékben, mint amikor ugyanezt a terápiát hagyományos klinikai környezetben végzik.