Most zajlik a földtörténet egyik legnagyobb pusztulása

A Természetvédelmi Világalap (WWF) 2016-os Élő Bolygó Jelentése szerint a legnagyobb mértékben az édesvízi fajok sínylették meg az elmúlt évek kizsákmányoló folyamatait. Az édesvízi élőhelyek (folyók, tavak, lápok, mocsarak, árterek és egyéb vizes élőhelyek) populációinak mérete azonban 81 százalékos visszaesést szenvedett el az utóbbi négy évtizedben.

De a tengeri élőhelyek sincsenek jobb helyzetben. A WWF és az 1825-ben alapított Londoni Zoológiai Társaság kétévente készített, a biológiai sokféleség változásait mutató trendanalízise szerint a Föld legnagyobb fajgazdagságú élőhelyeinek számító korallzátonyok vannak a legnagyobb veszélyben.

A változásokat mérhetővé tévő Élő Bolygó Index (LPI) a vadon élő madár-, emlős-, hüllő-, kétéltű- és halpopulációk méreteivel, illetve azok változásaival kalkulál. (A 2016-os index a 2012-ben lezárt kutatási adatok feldolgozását közli, de figyelembe veszi az azóta felmért 668 fajra és 3772 populációra vonatkozó adatokat is.)

A WWF jelentése szerint 2015-2016-ban történt meg a földtörténet harmadik legnagyobb mértékű pusztulása, ami miatt a zátonyok háromnegyedét fenyegeti közvetlenül a teljes elhalás.

A populációk csökkenésének még mindig az egyik legfőbb oka az emberi tevékenység, illetve ennek hatására felgyorsult éghajlatváltozás. A jelentés nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a „globális gazdasági folyamatok teljes és haladéktalan átalakítására van szükség egy fenntartható, egyetlen bolygó erőforrásainak megfelelő mértékű termelői-fogyasztói magatartás eléréséhez”.