Grúziában olyan ütemben születnek a gyerekek, hogy egész Európa megirigyelhetné

Talán egyetlen férfi sem lesz képes olyan erővel hatni a magyar anyákra, ahogyan II. Illés pátriárka a grúziai nőkre hat: a hatalmas népszerűségnek örvendő egyházi vezető 2007-ben hirdetett nagy keresztelési kampányt, így sarkallva a családokat gyermekvállalásra. II. Illés azt ígérte, hogy minden a családokba harmadikként, negyedikként (és így tovább) született gyereket személyesen keresztel meg.

Ez a rendkívül vallásos országban elég volt ahhoz, hogy rohamléptékben emelkedjen a születések száma, és ezzel együtt az abortuszok számában is jelentős csökkenés következett be. Az egyházfi azóta sem tétlenkedik, évente négyszer tömeges keresztelőn tesz eleget kötelezettségének, és a bejelentés óta több mint 30 ezer babát tartott a keresztvíz alá. Grúziában a születésszám a 2007-es nagyjából 50 ezerről jócskán 55 ezer fölé kúszott, ami azt jelenti, hogy tíz év alatt több mint 10 százalékkal nőtt a születések száma.

A bébibumm itt még nem ért véget, 2013-ban az állam ugyanis teljes mellszélességgel a pátriárka szándékai mellé állt, és megemelte a gyerekek után járó támogatást. Ennek a hátterében nem az állt, hogy az állam hangosabb akart lenni az egyháznál, sokkal inkább az, hogy a káprázatos születési statisztikák ellenére Grúziát demográfiai katasztrófa fenyegeti – az országból ugyanis folyamatosan költöznek el a lakosok, és a grúz népesség abszolút értékben csökken.

A 2013-as reform után a korábban 126 napig járó fizetett szülői szabadság 183 napra emelkedett, a nem fizetett pedig 477-ről 730-ra, emellé pedig extra pénzt is kaptak a családok. A korábban 250 dolláros egyszeri juttatás 400 dollárra emelkedett, a negyedik gyerek után pedig 800 dollárra, ráadásul a ritkábban lakott térségekben a legalább három gyereket nevelő szülők évi 850 dolláros juttatást is kapnak 2013 óta.

Ivane Csikartirtisvili, grúz politikus és II. Illés

Európa nem akar sokasodni

Ez még Magyarországon sem rossz pénz, hiszen egy gyerek után több mint 100 ezer, a negyedik után 200 ezer forintról van szó, illetve havi majd' 20 ezer forint juttatásról. Grúziában ráadásul ez a pénz sokkal többet ér, mint nálunk, hiszen míg Magyarországon az egy főre eső GDP 2015-ben 26,4 ezer dollár volt, addig Grúziában alig haladta meg a 9 ezret.

Az eredmény magáért beszél: Grúzia termékenységi arányszáma 2015-ben 2,2 volt – ez a szám azt mutatja meg, hogy ha az adott év termékenységi adatai állandósulnának, akkor egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek adna életet. A populáció fenntartásához a 2,1-es érték az ideális, amit Grúzia nemcsak hogy elért, hanem még túl is szárnyalt. 

Az európai országokat nézve sehol máshol nem tapasztalható hasonló növekedés, sőt jellemzően igencsak messze vannak még a 2,1-es számnak akár csak a megközelítésétől is: az unió termékenységi arányszáma tavaly 1,6 volt. Ez a korábbi évekhez képest kis mértékű javulást jelent ugyan, ám ez annyit ér, mintha kiskanállal meregetnék ki a matrózok a vizet a süllyedő hajóból. Európában Izland, Svédország, Norvégia és Franciaország rendelkezik viszonylag magas termékenységi arányszámmal. Magyarország és a régió államai nagyjából ugyanazon a szinten állnak: az arányszám meglehetősen alacsony, és nem is sikerül tartósan növelni.

Porlik, mint a szikla

Európában nem is csak a születésszám növelése, hanem a hirtelen csökkenés is gondot okoz: a válság hatására a legtöbb tagállamban jelentően visszaesett a gyermekvállalási kedv. A Max Planck Intézet a születésszámok alakulását a munkanélküliség alakulásával vetette össze, és az eredmény drámai: a déli országokban szinte teljesen ellentétes ívet rajzolt a két ráta, vagyis ahogy nőtt a munkanélküliség, úgy csökkent a születésszám.

A gyerekvállalás elhalasztását ugyanakkor nem lehet pusztán azzal magyarázni, hogy a nők nem akarják szegénységbe szülni a gyerekeiket, hiszen a szülési kedv a középosztálybeli nőknél is csökkent szerte Európában, sőt a válság utáni romló mutatók kifejezetten a jóléti államokra jellemzők – derül ki az Economist cikkéből. Az okok rendkívül sokrétűek, köztük az egyik legfontosabb 2008-ban kirobbant válságot követő ingatlanpiaci sokk is a gyerektelenség irányába terelte az embereket. 

Hogy lesz több kis sonka?Fotó: pixabay

De mi lehet a titok?

A grúz csodát nem magyarázza a földrajzi fekvés, a történelem vagy a Kaukázus havas csúcsai, a környező országokban sem látni ugyanis hasonlót. A szintén 1991-ben függetlenedett Örményország belesimul az európai trendbe, Törökország és Azerbajdzsán pedig egészen más ívet ír le: ott az elmúlt években kezdett csökkenni a ráta, amely azonban még mindig 2,1 felett van.

A grúz csoda tehát Európában teljesen egyedülálló, épp ezért érdekes, mi lehet a titok nyitja. Könnyű volna azt mondani, hogy a megoldás a vallásban, a vallásos hozzáállásban és a keresztényi szeretetben van, ám erre az adatok rácáfolnak. Lengyelország vagy Olaszország, amelyek hagyományosan klerikálisabb államok az európai átlagnál, egyáltalán nem mutatnak hasonló trendeket, sőt. Mindkét országban drámaian alacsony a termékenység. Az olasz kedvetlenség egyik magyarázata az lehet, hogy irreálisan magas a társadalmi elvárás arra nézve, hogy az anya ne dolgozzon, amíg a gyereke iskolás korú nem lesz.

Magyarország egyebek mellett a juttatások bővítésével igyekszik javítani a gyermekvállalási kedvet, ám a KSH tanulmánya szerint bár a gyermekvállalás elodázásának komoly szerepe van abban, hogy a fiataloknak nincs saját lakásuk, a családi otthonteremtési támogatás egyelőre mégsem gyakorol közvetlen hatást a születésszámra.