Ferencvárostól Nagyerdőig: hogyan éri meg stadiont üzemeltetni Magyarországon?

Azt már évek óta tudjuk, hogy stadionépítésben jók vagyunk, ott azonban nem ér véget a munka, hiszen az új létesítményeket üzemeltetni is kell. Erre az elmúlt években több modell is kialakult: valaki csak bérbe ad, más teljes komplett szolgáltatást nyújt, megint máshol elrejtik a létesítmény üzemeltetési költségeit. 

Több mint három évvel ezelőtt adták át az első modern stadionokat Magyarországon. Az építkezések alatt arról lehetett hallani, hogy ezek a létesítmények majd önfenntartók lesznek, könnyedén kitermelik működési költségeiket. Mostanra eltelt annyi idő, hogy érdemes megvizsgálni, ebből mi igaz. Az mindenesetre látszik, hogy nem tolonganak a cégek a stadionok üzemeltetéséért, nemrég a Haladás szombathelyi arénájáról derült ki, hogy úgy kellett vadászni üzemeltetőre. 

Termeli a pénzt a Groupama Aréna

A nyugat-európai mintát csak a Ferencváros stadionjában alkalmazzák itthon, a Groupama Aréna üzemeltetésére a Lagardère Sports Hungary Kft.-vel (korábbi nevén Lagardère Unlimited Stadium Solutions Kft.) kötöttek szerződést, ami a francia székhelyű Lagardère Sports and Entertainment magyar leányvállalata. A társaságot 2014 márciusában, kevesebb mint fél évvel az aréna átadása előtt jegyezték be Magyarországon 3 millió forintos jegyzett tőkével. Az anyacég egyébként nemzetközi összehasonlításban is jelentős szereplő, Németországban például partnere a Borussia Borussia Dortmund, a Hamburg vagy a Bayer 04 Leverkusen. Emellett Franciaországban és Nagy-Britanniában is vannak érdekeltségei, valamint négy svéd és három holland klub partnerei.

Groupama Aréna, BudapestFotó: Wikimedia Commons

Itthon a nem egészen hároméves működés alatt a társaság majdnem 7,5 milliárd forintos árbevételt ért el, ez folyamatosan emelkedett, 2016-ban már 3,3 milliárd volt. Ezt azonban majdnem teljesen el is vitték a kiadások, de így is maradt nyereség minden évre. Ebből a szempontból a legjobban 2015 sikerült, amikor 113 millió forintos profitot termelt a társaság, de tavaly is 37,6 millió volt az adózott eredmény. A tulajdonosok eddig nem vettek ki osztalékot, az eddigi profitot eredménytartalékban helyezték el, ennek köszönhetően 2016 végén 194 millió forint volt a cég saját tőkéje.

A Groupama Arénát üzemeltető cég eredményei 2014-16Fotó: Sportérték

Sajnos a kötelező éves beszámolóban a bevételek és a kiadások szerkezetét nem részletezi a cég, mindössze annyit árul el, hogy 2016-ban 6,7 millió forint volt az exportbevételük, illetve 50 ezer euró bevételük származott kapcsolt féltől. A kiadásokon belül a legnagyobb tételt a stadion üzemeltetéséhez kapcsolódó szolgáltatások tették ki, ezek 2015-ben és 2016-ban is több mint 1,5 milliárd forintra rúgtak. Ezen belül nem részletezik, mennyit fizetnek a Ferencvárosnak a szerződés értelmében, hiszen a klub egy évi fix összegért cserébe lemondott a marketing- és jegybevételek jelentős részéről.

Vagyis a Lagardère munkája nem merül ki a létesítmény üzemeltetésében, a stadion reklám- és marketingjogai felett is ők rendelkeznek, vagyis gyakorlatilag minden bevétel hozzájuk fut be, amiért cserébe valamekkora összeget garantáltan fizetnek évente a Ferencvárosnak. A Ferencváros Labdarúgó Zrt. beszámolójából csak annyi derül ki, hogy a korábbi 200 millió forint körüli éves jegybevétel 2016-ra nullára csökkent. De a Groupama Arénának nem csak a focimeccsekből van bevétele, konferenciákat, koncerteket és esküvőket is rendeznek a stadionban, és ezekből  szintén az üzemeltető gazdagodhat. 

Debrecenben kell az önkormányzat mankója is

A Groupama Arénával majdnem egyidőben adták át az új Nagyerdei Stadiont Debrecenben, ott azonban már modellt választottak az üzemeltetésre. A Nagyerdai Stadion Rekonstrukciós Kft. 51%-os tulajdonosa a magyar állam, 39%-ban a BMSK Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zártkörűen Működő Részvénytársaság, 10%-ban pedig Debrecen városa. A BMSK Zrt. tulajdonosa szintén 100%-ban a magyar állam, vagyis közvetve és közvetlenül összesen 90%-os tulajdonrésze van a stadiont üzemeltető cégben.

A Nagyerdei Stadionnál azért is más a modell, mert az üzemeltető cég csak bérbe adja a létesítményt, nem rendelkezik a marketingjogokkal és a bevételekkel. A beszámoló szerint a társaság évi 10 millió forintért adja ki a stadiont a DVSC-nek, emellett 4,5 milliós bevétele származik mobilszolgáltatóktól (vélhetően az átjátszó állomások bérbeadásából), 2,5 millió pedig Debrecen városától. Így tavaly összesen 18,8 millió forint árbevétele volt a társaságnak.

A Nagyerdei Stadiont üzemeltető cég eredményeiGrafika: Sportérték

Ez azonban nem lett volna elég a működésre, így 284,7 milliós egyéb bevételt is elkönyveltek. Ebből 16,1 millió forint támogatás Debrecen városától származott, 263,2 millió pedig értékcsökkenés visszaírása volt, ami aztán leírásként is megjelent, így végső soron nem javította az eredményt.

Vagyis Debrecenben nem elég, hogy nem működik piaci alapon a stadionüzemeltetés, de valószínűleg nem is tudna megállni a saját lábán a létesítmény. Persze valószínűleg egyébként is más feltételek mellett lehetne üzemeltetni egy stadiont vidéken, mint Budapesten, sokkal nehezebb például koncertet vinni a városba a kisebb fizetőképes kereslet miatt. 

Felcsúton és az MTK-nál nem sokat tudni a számokról

A fenti két stadionnal nagyjából egy időben adták át a felcsúti Pancho Arénát, melyet nem egy önálló cég, hanem a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia üzemeltet. Éppen ezért nem is lehet tudni semmi konkrétumot a létesítmény számairól, hiszen azok beolvadnak az akadémia nagy költségvetésébe, nem szerepelnek elkülönített soron. 

Hasonló a helyzet az MTK tavaly átadott új stadionjával, melyet szintén az egyesület működtet. Vagyis a harmadik modell a magyar piacon az, ami a legkevésbé transzparens: nem egy piaci alapon működő cégre, hanem a stadiont használó egyesületre bízzák a működtetést is. 

Röviden összefoglalva az eddig átadott stadionoknál az alábbi modelleket lehet azonosítani:

  1. Teljesen piaci alapú üzemeltetés, a bérbeadás mellett bizonyos jogok (marketing, reklám), illetve a bevételek is az üzemeltetőhöz kerülnek, aki évente egy fix összeget fizet cserébe, vagyis ő futja a kockázatot (Groupama Aréna).
  2. Állami vagy önkormányzati tulajdonú cég működteti a stadiont, csak bérleti díjat szed be, minden más bevétel (reklám, marketing, jegyek) a klubnál marad, vagyis a klub vállal valamekkora kockázatot a fix bérleti díj miatt (Nagyerdei Stadion).
  3. A használó egyesület működteti a stadiont, ezért nem is különül el a költségvetésén belül a létesítmény gazdálkodása (Pancho Aréna, Hidegkúti Nándor Stadion).

És a kakukktojás: se nem stadion, se nem új

Nem stadion, de ide kívánkozik a Papp László Sportarénát üzemeltető Budapesti Sportcsarnok Üzemeltető Kft. gazdálkodása is. A cég 2016 végén 98,1%-ban a Dipol Holdings III. Limited tulajdona volt, 1,9%-ban pedig a Demján Sándor-féle Gránit-Pólus Management Ingatlankezelő és Hasznosító Zrt. volt a tulajdonos. A Dipol Holdings ciprusi bejegyzésű cég, szintén Demján érdekeltsége, korábban a Pólus Center tulajdonosa volt. Így végső soron 100%-ban a magyar nagyvállalkozó üzemelteti a Sportarénát.

Papp László Sportaréna, BudapestFotó: Wikimedia Commons


A 2016-os beszámoló szerint a társaságnak 2,4 milliárd forintos árbevétele volt az egy évvel korábbi 2 milliárd után. Ehhez 1,8 milliárdos anyagjellegű és 134,6 milliós személyi jellegű ráfordítás párosult, így 292,9 milliós adózott eredményt ért el a cég.

A Papp László Arénát üzemeltető cég eredményeiGrafika: Sportérték

A korábbi években is folyamatosan nyereséges volt a társaság, osztalékot azonban legutóbb 2013-ban fizetett ki, akkor 54,7 millió forintot juttatott a tulajdonosoknak.

Szegény gyerekből nem lesz Puskás Tivadar

Mivel a hátrányos helyzetbe születettek jóval kevesebb szabadalmat jegyeznek, mint amit a tehetségük indokolna, az ő felzárkóztatásukkal sokkal több újítás és áttörés születne. Ha így haladunk, csak 118 év múlva lesz ugyanannyi női feltaláló, mint férfi – hogyan lehetne ezt a folyamatot gyorsítani?