Vajna Tamás

Az 1993 júniusában forgalomba hozott, 4,2 grammos, réz-cink-nikkel ötvözetből vert ötforintos érmén is látható, átlagosan 1 kilogrammos, 140-170 centiméter szárnyfesztávolságú állat a magyar természetvédelem címermadara.

Mint az a Magyar Madártani Egyesület ismertetőjében is olvasható, a nagy kócsag világszerte elterjedt, négy alfaja a sarki tájak és Észak-Amerika egy részének kivételével mindenhol megtalálható. 

A Kárpát-medencében élő madarak szigetszerű populációt alkotnak.

A nagy kócsag eredetileg a nagy kiterjedésű, összefüggő nádasokban és ősmocsarakban fészkelt, de megtelepedett a kisebb kiterjedésű nádasokban, halastavak nádszigeteiben, nádszegélyeiben is. 

Kolóniáinak nagysága a 3-4 párostól a 80-100 párosig terjedhet. 

A nagy kócsag a sűrű, gyakran már avas nádasban a nádszálakat másfél méter magasságban megtörve elfekteti, erre az alapra építi fészkét, amelynek anyaga nagyrészt szintén nád. Fészekalja 3-4, ritkán 5 világoskék tojásból áll. A kotlási idő 25-26 nap. 

Más gémfélékhez hasonlóan a fiókák még röpképességük elérése előtt kimásznak a fészekből. A szülők ilyenkor tovább etetik őket.

A nagy kócsagok röpképességüket 34-35 napos korukban érik el. Főként a sekély, alacsony növényzettel ritkásan benőtt vizeken táplálkoznak. 

Elsősorban halakat, kisebb mértékben csíkbogarakat, csíborokat, szitakötőlárvákat fogyasztanak, de békákat, gyíkokat, lótücsköt és kisemlősöket is fognak. Az ősszel rendszerint a Földközi-tenger déli partvidékére vonuló, de az enyhülő telek miatt egyre gyakrabban helyben áttelelő példányok gyakran szürke gémekkel együtt egerésznek, pockoznak a tarlókon és lucernásokban.

A nagy kócsag korán, már február végén, március elején visszatér telelőterületeiről. Elvonulása szeptemberben kezdődik, de még novemberben is sok helyen látni. Példányai egyre nagyobb számban telelnek át a Kárpát-medencében.

(A fotók a Kiskunsági Nemzeti Park területén készültek.)

Kapcsolódó cikk a Qubiten: