Röhögve összefog a világ a Microsoft böngészői ellen

Egyre nagyobb hibának tűnik a Microsoft két böngészőjére, az Internet Explorerre vagy az Edge-re optimalizált webes szolgáltatásokat fenntartani, fejleszteni meg pláne. A cég a böngészők piacán ma már nem tud labdába rúgni, hiába forrasztja a desktopon még mindig egyeduralkodó operációs rendszerébe az aktuális brózereket. Pedig nem volt olyan régen, amikor vezető pozíciója megkérdőjelezhetetlennek látszott – derült ki a W3Counter 2007 óta gyűjtött adataiból.

A webes statisztikával, honlapok látogatottságának mérésével foglalkozó W3Counter forráskódja több tízezer webszájtról gyűjti az információkat, ennek alapján állítják össze hónapról hónapra a böngészőstatisztikát.

Az alábbi infografikán félévenként mutatjuk be az egyes böngészők piaci részesedését. A W3Counter mindig a tíz legnépszerűbb böngészőt listázza; 2017. decemberében ebből nem kevesebb, mint ötöt a Chrome különböző verziói tettek ki. Mi viszont az egyes böngészők különböző verzióit összesítve kezeltük és tüntettük fel a grafikonon.

Első ránézésre is egyértelműen látszik: bár az elmúlt tíz évben az Internet Explorer átlagosan kétévente kapott új verziót, féléves időszakokat vizsgálva is látványosan veszített bázisából. A Windows 10-zel együtt a felhasználókra erőltetett Edge-et pedig csak udvariasságból tüntettük fel a grafikonon, mert sosem került be a tíz legnépszerűbb böngésző közé a W3Counter statisztikáiban.

A Safarit az Apple sokkal gyakrabban, félévente frissítette 2010 előtt, de a piaci részesedés növekedéséhez ez nem volt elég. A következő évtizedben mért felfutás hátterében alighanem a hordozható eszközök, az iPhone és az iPad tömeges elterjedése áll. Az Opera a Safari mögött csak másodhegedűs lehetett, és ahogy ábránk is mutatja, csak 2012-ig kerülhetett a tízes toplistába, azóta még marginálisabb szereplővé vált a böngészőpiacon.

Mit rontott el a Microsoft?

Szimbolikus pillanat volt két hónapja, amikor egy Microsoft-előadáson a cég egyik vezetője azzal szembesült, hogy az Edge belefagy a prezentációba. Michael Leworthy azonban egy pillanatra sem jött zavarba, letöltötte a Chrome-ot, és folytatta a bemutatót. (Az alábbi videón 37 perctől látható.)

Sokan, sokféleképpen indokolták az Internet Explorer kudarcát, a magyarázatokból három fő szempont rajzolódik ki: 1. a böngészőt a Windowsba forrasztották, és leálltak az innovációval; 2. a zárványosított IE idővel teljesen levált a webes sztenderdekről, világszerte megkeresítve a webfejlesztők életét; 3. mindezt csak kiegészítette az IE számos kisebb hibája, nehézkes használata, az automatikus és gyakori frissítések híján huzamosabb ideig tátongó biztonsági rések.

Pedig a történelmi esélye meglett volna a Microsoftnak. Az 1997-ben bevezetett Internet Explorer 4 kifejezetten innovatív volt a maga korszakában, nemcsak a dinamikus HTML bevezetése miatt: sokan nem emlékeznek rá, de az akkori IE még más operációs rendszerekre is telepíthető volt, köztük a Mac OS mellett olyan egzotikumokra, mint a Solaris vagy a HP-UX. Mire a következő verziót bevezették, az IE 4 már 60 százalékos piaci részesedést szerzett.

Onnantól fogva azonban, hogy a böngészőt integrálták a Windowsba, és megnehezítették az alternatív brózerek letöltését, csak jöttek a gondok. Monopolhelyzetét élvezve a cég a 2000-es évek elején elkényelmesedett, még a Firefox megjelenése sem sarkallta arra, hogy javítson termékén, az IE 6 (2001. augusztus) után csaknem öt évet kellett várni a mérsékelten sikeres következő verzióra.

A Firefox sok felhasználónak felnyitotta a szemét azzal kapcsolatban, hogy miért is van szükség egy böngésző friss verzióira, a Windows és az Internet Explorer elterjedése ugyanis nem hozott magával frissítési kultúrát, sőt rossz nyelvek szerint a Microsoft azért tette nehézkessé és központilag vezéreltté a hibák kiküszöbölését, hogy erősítse a világ függését a Windowstól (ezt persze bizonyítani nem lehet).

Miközben a bugok és biztonsági lyukak miatt egyre kockázatosabbá vált Explorert használni, a webes sztenderdek átalakultak, és az új böngészők követték is ezt a változást. Az Internet Explorer azonban sokáig megmaradt a maga nehézkességében, ami nagyban nehezítette a webfejlesztők életét. Visszatérő élmény volt, hogy egy programozó számolatlanul tölti az idejét egy weboldal csinosítgatásával, amíg az jól mutat Chrome-ban, Firefoxon, Safarin és Operában is. Majd miután megnyitja Explorerben, sűrű káromkodások közepette elkezdi elölről az egészet.

További két és fél évnek kellett eltelnie a feljavított IE 8 megjelenéséig (2009. március), de addigra a legtöbb geek (és nemcsak ők) már átpártolt egy másik böngészőre. Miközben a fejlesztők szakítottak az IE-vel, és pontosan tudták, hogy mennyivel jobb böngészők vannak a piacon, a munkahelyükön sokan közülük még évekig kénytelenek voltak a Microsoft elavult böngészőjével foglalkozni, mivel sok cég továbbra is ragaszkodott hozzá, hogy szolgáltatását IE-re is optimalizálják. Ezek az idők azonban letűnni látszanak.

Ezzel szemben a Chrome

A 2008 második felében bemutatott Chrome először 2009 júliusában jelent meg a top 10-ben, egyből a 6. helyen, kezdő böngészőhöz képest tekintélyes, 3,19 százalékos részesedéssel – igaz, saját böngészőjének a Google maga is tapossa az utat. (A mi grafikonunk 2009 novemberében ábrázolja először 4,72 százaléknál.) 

A görbékből is látszik, hogy a Google böngészőjének piacra lépése alaposan átrajzolta a viszonyokat: az Internet Explorer piaci részesedése 2009 második félévében még gyorsabban kezdett zuhanni, és korábbi nagy riválisa, a 2004 végén bemutatott Firefox is ereszkedni kezdett a 2010-es csúcs után. 2011. novemberben már a Chrome 15 volt a legnépszerűbb böngészőverzió, de együttes erővel akkor még az IE és a Firefox verziói is lehagyták. Egyértelmű piacvezetővé a Chrome 2012 végén vált, és pozícióját azóta is őrzi. 

Jelenleg az IE és az Edge részesedése 3,33 százalékot tesz ki, a Firefoxé több mint 6 százalékot, miközben a Chrome-ot 41,94 százalék használta 2017. novemberben – legalábbis a W3Counter statisztikáiban.

A Chrome bevezetésekor keletkező dicshimnuszok – például ez a Slate-en közölt cikk – elsősorban a böngésző gyorsaságát emelték ki, valamint azt, hogy a browserbe beírt random szavakra a keresőmotor egyből mutatja a legrelevánsabb Google-találatokat. Utóbbi egyben egyszerűbb kezelőfelületet is eredményezett, mivel nem volt szükség külön keresődobozra. Újdonság volt az is, hogy ha a böngésző egyes fülein zajló háttérfolyamatok közül megakadt egy-egy, attól nem fagyott le az egész program. A Chrome népszerűségén javított, hogy a kezdeti időszak Windows- és Linux-barát verziói után a böngészőt a maces igényekre is optimalizálták.

Labdába rúgtak még

A grafikonon feltűnnek még olyan szereplők, mint az akkori legnagyobb amerikai internetszolgáltató, az AOL Time Warner AOL nevű brózere, amelyet a Microsoft engedélyével az Internet Explorer lecsupaszított változata alapján fejlesztettek ki 2004 végén.

Az androidos rendszerek default böngészője, amelynek verzióit a W3Counter az Android 4 gyűjtőnéven említi, három és fél éven át tudott megjelenni a tíz leggyakrabban használt brózer között, 2016 második felére már kiszorult a legjobbak közül.

A kínai Alibaba Group UC nevű böngészőjét az ugyancsak kínai UCWeb mobilinternet-szolgáltató fejlesztette ki. Annak ellenére, hogy használata a CitizenLab 2015-ös kutatása szerint komoly biztonsági aggályokat vet fel, grafikonunkon 2016 második felében került be a legnépszerűbbek közé, különösen Indiában és Kínában kedvelt.