Elnök vagy ingatlanmágnás: mihez kezd egy nyugdíjas focista?
A napokban az 1995-ös Aranylabda győztesét, George Weah-t választották Libéria elnökévé, a most 51 éves exfocista tehát duplán sem mindennapi karriert futott be. Persze nem lehet mindenkiből elnök vagy miniszter, mint ahogy sztáredző sem. Összeállításunk azokról a focistákról szól, akik nyugdíjba vonulásuk után részben vagy teljesen elszakadtak a sportágtól, és az üzleti életben is sikeresek lettek.
Mi minden lehet egy focistából?
A profi focisták rendre arra szoktak hivatkozni, hogy a karrierjük nagyon rövid lejáratú, nagyjából a 20 és 35 éves koruk közötti időszakban kell megkeresniük azt a pénzt, amiből később is megélhetnek. A sport érdekében ugyanis egy sor dologról, így például a tanulásról is le kell mondani legtöbbjüknek. Persze van néhány munkakör, ami tömegesen szívja fel az egykori játékosokat, így sokan lesznek például
– edzők utánpótlás- vagy felnőtt szinten,
– játékosügynökök,
– szakkommentátorok,
– klubvezetők, tulajdonosok.
Vagyis nem mindenki szakad el a focitól, miután befejezi profi pályafutását. Napjainkban a legjobb példa Zinedine Zidane, aki pár éve még a Real Madrid mezében vezette ki a csapatot többek között a Bajnokok Ligája döntőjére, ma pedig már a királyi gárda vezetőedzője. Hasonló utat járt be Josep Guardiola, aki több mint 260 meccsen szolgálta játékosként a Barcelonát, majd a kispadot is megjárta, jelenleg pedig a Manchester City menedzsere.
Weah, Wilmots… és Orbán Viktor
Nem George Weah az első focista, aki visszavonulása után a politikai pályán próbál szerencsét. Az angol FourFourTwo magazin például 2015-ben saját top 10-es listáját is összeállította. Sokan emlékezhetnek még a kilencvenes évekből Carlos Valderramára, a kolumbiai játékos nem csak futballtudásával, hanem hajkoronájával is emlékezetes maradt. 2015-ben viszont már a kolumbiai választásokra készült.
"Azok után, hogy annyiszor játszhattam a nemzeti válogatottban, most életem legnagyobb játékát vívom a Szenátusért" – fogalmazott akkor Valderrama.
A magabiztosság ellenére mára kiderült, hogy politikai pályafutása korántsem volt olyan sikeres, mint sportolói karrierje, így visszatért a sporthoz, jelenleg az USA-ban dolgozik egy akadémián edzőként.
Politikusként sikeresebb volt Marc Wilmots, a belga sztár 2003 és 2005 között, visszavonulása után szenátusi képviselő volt. Aztán lemondása óta már irányította az ország futballválogatottját is, vagyis szintén visszahúzta a szíve a sportpályára. Franciaországban Lilian Thuram kacérkodott a politikai pályával, az egykori jobbhátvéd 2005-ben még Nicolas Sarkozy későbbi elnökkel is vitázott a tévében, majd Sarkozy miniszteri széket is ajánlott neki, amit azonban visszautasított.
Hasonló tízes listáján a Goal.com az idősebb generációból a lengyel Grzegorz Latót és az ukrán Oleg Blohint említi, mindkét egykori focista megjárta saját országának parlamentjét képviselőként. De ebbe a körbe tartozik Gianni Rivera is; a Milan egykori legendája védelmi miniszter is volt Romano Prodi kormányában.
Számunkra érdekesség, hogy mindkét szaklap listáján szerepel Orbán Viktor, akivel kapcsolatban kiemelik, hogy csak amatőr szinten focizott Felcsúton, a politikában viszont sokkal magasabbra szárnyalt a csillaga.
Magánegyetemet alapítanak a manchesteri legendák
Aki nem a fociban és nem is a politikában képzeli el a jövőjét, az nem ritkán valamilyen üzleti vállalkozásba kezd. November végén jelentette be például Gary Neville, a Manchester United egykori védője, hogy magánegyetemet alapít, és várja az üzleti élet szereplőit, hogy csatlakozzanak hozzá. Persze ez neki is csak afféle mellékállás, hiszen mellette tévés szakkommentátor. A tervezett University Academy 92 nem Neville egyszemélyes ötlete, egy sor egykori csapattársa csatlakozott hozzá, így Ryan Giggs vagy Paul Scholes is benne van az üzletben. A manchesteri intézmény nem csak sportképzésekkel foglalkozik majd, többek között médiaszakembereket és üzletembereket is oktatnak majd, és sokat elárul, hogy olyan nagy világcégek is az ötlet mellé álltak, mint például a Microsoft. Az intézmény a tervek szerint 2019-ben kezdi az első képzéseket, a távlati álmok szerint pedig 2028-ra 6500 hallgatója lesz.
Maradva Angliánál: Michael Owen 2014-ben beszélt arról, mekkora megrázkódtatás a visszavonulás a lelkieken túl anyagilag is. A milliós források szép lassan elapadnak, és valahonnan pótolni kell a kieső bevételt, ha nem akar valaki visszavenni az életszínvonalából. Owen például a visszavonulása után először szintén tévékommentátor lett, majd elindította saját vállalkozását, a fiatal tehetségeket felkaroló Michael Owen Managementet. Emellett hobbijából csinált üzletet azzal, hogy 18 évesen vett egy versenylovat, ma pedig már 90 lova van, melyek közül egyik a híres ascoti derbit is megnyerte már. Vagyis az egykori angol válogatott csatár tévés munkája és menedzseri tevékenysége révén ma is kapcsolódik a futballhoz, de másfelé is kacsingat.
Más utat járt be Danny Mills, a Leeds United egykori védője, aki ugyan az angol szövetségnek is dolgozott, hogy segítse a sportág fejlesztését, másrészt viszont a 7,5 millió forintot kezelő magántőke-cég, az Enact partnere volt, vagyis a londoni City felé vette az irányt. A vállalat főleg problémákkal küszködő kis közepes vállalkozásokba fektetett, hogy például munkahelyeket mentsenek meg.
Többen is ingatlanban utaznak
Michael Owen egykori csapattársa, Robbie Fowler ingatlanmágnás lett visszavonulása után, a több mint száz gólt termelő csatár vállalatának értékét 2014-ben 31 millió fontra becsülték. A volt sportoló először olcsó, alulértékelt ingatlanokat vett Oldhamben, majd belépett a londoni és a manchesteri luxusingatlanok piacára is. „Amikor belevágtam, nem sok fogalmam volt az ingatlanpiacról, de voltak tanácsadóim, akik értettek hozzá” – mondta Fowler három éve az Evening Standardnak.
Szerinte mindig lehet pénzt csinálni a piacon, ha az embernek megvan hozzá a kellő képzettsége, ezért elindította a Property Academyt, hogy másoknak is átadja tudását. A volt liverpooli mellett más nyugdíjasok is az ingatlanpiacban látnak fantáziát, Ramon Vega, a Tottenham egykori svájci középpályása például ma már luxushoteleket üzemeltet. Frank Lampard és Steven Gerrard is belekóstolt ebbe a világba, Lampard ingatlanportfóliója ma már 23 millió fontot ér, Anglia mellett Barcelonában is vannak ingatlanjai.
Van, amihez csak a nevüket adják
Klasszikus terep a volt focisták számára a vendéglátás is, Rio Ferdinand például Manchesterben üzemeltet egy olasz éttermet, de más csapattársai is belevágtak kávézók vagy vendéglők működtetésébe. Lee Dixon, az Arsenal egykori sztárja pedig egyenesen Heston Blumenthallal társult a bizniszben. A francia David Ginola (korábban a Pairs Saint-Germain és a Newcastle játékosa) szintén Angliában töltötte legszebb éveit, majd hazatérve pincészetet alapított, borai már komoly nemzetközi díjakat is nyertek.
Több egykori játékos üzletemberként maradt a sportágban, például klubokat vásárolt. Erre jó példa David Beckham, aki ma már megélhetne különböző szponzori szerződéseiből, de épp Miamiban indít egy teljesen új csapatot, mely az amerikai ligában, az MLS-ben fog szerepelni. Beckham éves bevételét ma 43 millió fontra becsülik.
Sokan már focistaként elkezdik
A fenti névsorból nem mindenki várta meg a nyugdíjas kort, sokan már pályafutásuk alatt elkezdtek készülni a visszavonulás utáni évekre. Nincs ezzel másként Gerard Piqué sem: a Barcelona sztárja a foci mellett profi pókerjátékos, tulajdonosa egy szerencsejátékcégnek, a Kerad Gamesnek, illetve 27 százalékos tulajdonrésze van egy katalán húsüzemben is. Csapattársa, Andrés Iniesta sem tétlenkedik, a foci mellett a családi borászathoz adja a nevét.
Ryan Bertrand nem tartozik a legnagyobb sztárok közé, 28 évesen a Southampton focistája. Mellette viszont a Silicon Markets nevű fintech-cég tulajdonosa, mely mesterségesintelligencia-alapú befektetéseket kínál. És ezzel nincs vége: egykori chelsea-s csapattársával, John Terryvel alapították meg a mobilalkalmazást fejlesztő FootiEmoji nevű céget.
Kevés a magyar példa
Orbán Viktorról már említést tettünk, de az üzleti életben egyelőre kevés a magyar példa a sikeres exfocistákra. A legismertebb kivétel talán Halmai Gábor és Illés Béla: az egykori MTK-s csapattársak jelenleg a Haladás fociscsapat 75 százalékát birtokló Halmill Kft. tulajdonosai. A két volt játékos részben pályafutása alatt alapozta meg vagyonát , utána pedig közös fuvarozó cégük fialt. A jelek szerint azonban őket is visszahúzta a szívük a foci világába.
Lassan pályafutása végéhez közelít Király Gábor is, a válogatott kapusnak egyrészt kapusiskolája van, másrészt viszont igyekszik tőkét kovácsolni ikonikus szürke mackóalsójából, ma már saját webshopot üzemeltet, ahol bárki megveheti a melegítőt potom 9000 forintért. Mellette más ruházati termékeket és kapukesztyűket is forgalmaznak.