Megtalálták a legnagyobb emberi szervet, már csak el kell fogadtatni szervként

Új szervet azonosított az emberi testben egy amerikai kutatócsoport. A Neil Theise hepatológus-kórboncnok vezette kutatók március 27-én arról írtak a Nature Scientific Reports című folyóiratban, hogy javasolják „a bőr alatti állomány, a nyálkahártya és az izmokat határoló hártyák anatómiai besorolásának az átgondolását”. Vizsgálódásuk szerint a szóban forgó helyeken és testszerte másutt, például a bélrendszer és az izmok mentén, illetve a bőr alatt nagy mennyiségben előforduló kötőszövet, az interstitium „a sűrű szövésű, kollagénrostokból álló, a szöveteket egymástól elhatároló falak helyett inkább apró, egymással összeköttetésben álló, folyadékkal teli zsákocskák rendszerének” tűnik – írták tanulmányukban.

Az amerikai kutatók által vizsgált anatómiai képletről mindeddig úgy tudták, hogy „hézagpótló, összetartó, rögzítő, egységbe fogó” szerepük van, „más szöveteknek, szerveknek az összetartó vázát”, egy „mechanikus szerepű és ereket odaszállító vázat alkotó szivacsot” képez. A szerkezetéről az orvostanhallgatók bibliájában, a Szentágothai–Réthelyi-féle, elsőként 1971-ben kiadott Funkcionális anatómia tankönyvben azt találhatjuk, hogy a szervek preparátumaiban a „szivacsosan rendezett szálak közt mutatkozó, levegővel megtelő rekeszei” miatt celluláris szövetnek nevezték. Ehhez képest az amerikaiak szerint az interstitium folyadékkal telt zsákocskák rendszere.

Fagyasztva, nem szárítva

Mielőtt Neil Theise patológust felkeresték, két gasztroenterológus azt vette észre egy betegük epevezeték-vizsgálata közben, hogy a kötőszövetes állomány nem pont úgy néz ki, mint azt évszázadok óta gondolják. A vizsgálatokat végző orvosok mindezt egy újfajta endoszkóppal vették észre. A mintavételhez fluoreszcens festést és lézertechnológiát alkalmazó műszerrel élő szöveteket lehet a betegek szervezetében nézegetni. A betegük epevezetékének a vizsgálata közben a szakemberek olyan folyadékkal telt üregeket azonosítottak, amelyek nem teljesen fedték az epevezetékről alkotott eddigi elképzeléseket.

Az orvosok ekkor keresték fel Neil Theise patológust, akivel később epevezeték-minták tucatjait vizsgálták meg. A bevett szövettani vizsgálatokat azonban modernebb eljárásra cserélték. Ahelyett, hogy a szövetekből szárítás és preparálás után készítettek volna úgynevezett fixált metszeteket, az epevezetékdarabokat gyorsfagyasztották. A szövet így sokkal inkább megőrzi a rá az élő szervezetben is jellemző struktúrákat.

Noha a fagyasztásos módszernek a szárításos eljárással szemben számos előnye van, utóbbi használata elterjedtebb, mert jóval egyszerűbb. A „száraz metszetek” például jóformán az örökkévalóságig, szobahőmérsékleten is tárolhatók, vizsgálhatók. Az ilyen metszeteken viszont rendre levegővel telt üregeket azonosítottak a kötőszövetes állományban, mert a kiszáradt kamrácskák összeestek. A gyorsfagyasztásos eljárás azonban – az amerikaiak szerint – élethűbben fedte fel a kötőszövet valódi természetét, tudniillik, hogy az nem rostok és hézagok, hanem folyadékkal telt, jól elkülöníthető önálló zsákocskák rendszere.

A kutatók másféle szöveteket is megvizsgáltak, és hasonló eredményre jutottak: az interstitiumnak nemcsak különleges és jól leírható szerkezete, hanem jól meghatározható funkciója is van, így megérett a szervülésre. Amellett, hogy kipárnázzák és védik a szerveket a – például járás közben azokat érő – ütközésektől, a kötőszövetnek, pontosabban annak zsákocskáinak jóval fontosabb szerepe lehet a nyirokkeringésben és így a betegségek kialakulásában vagy épp az azok elleni védekezésben, mint azt eddig gondolták.

A szövetek közti folyadék a vér és a szöveti sejtek között teremt kapcsolatot. A nyirok a nyirokerek hálózatában kering. A szövetek és szervek közti állomány újraértelmezése segíthet jobban megérteni például a gyulladásos folyamatokat, illetve az ödémák kialakulását. A szövetek között egy átmeneti gyulladás során is jelentősen nőhet a folyadék mennyisége. Generalizált ödémák esetében viszont a szervezet egyes részein, leggyakrabban a végtagokon állandósulhat a sokszor fájó, viszkető érzést okozó vizenyő. Utóbbi gyakran jelentkezik idült szív- vagy veseelégtelenség esetén.

A kötőszövetes állomány új szervként való iktatásáért folyamodó kutatók szerint az interstitiumnak fontos szerepe lehet a fertőző ágensek, illetve a tumorsejtek szervezeten belüli elterjedésében.

Pillanatok alatt új szerveket „növesztettek”

Korántsem az interstitium lenne az első 21. században „felfedezett” szerv. A megtisztelő státuszt épp tavaly vívta ki magának például a bélfodor. A beleket a gerincre függesztő képletről korábban azt gondolták, hogy többféle eredetű szövet alkotja. Fő funkciójaként – a rögzítésen kívül – azt tartották nyilván, némiképp a kötőszövethez hasonlóan, hogy ereket és idegeket szállít a belekhez. Egy ír kutatópáros viszont 2016-ban amellett érvelt, hogy a mezentériumot külön szervként kellene elismerni. Ez meg is történt, tavaly a változás a világ egyik legismertebb orvosi szakkönyvébe, a Gray-féle Anatómiába is bekerült. A módosítás más megvilágításba helyezi például a vastag- és végbéldaganatok kapcsán eddig gondolatakat.

A Gray-féle Anatómia átírása nem feltétlenül jelent akkora változást, mint amekkorának a laikusok számára tűnhet – int a szenzációk értelmezésében mértékletességre a SOTE Anatómiai Intézetének egyik óraadója. Mint azt a neve elhallgatását kérő anatómus elmondta, a mezentériumot a tavalyi nomenklatúra-frissítés előtt is önálló képletként értelmezték, már évtizedek óta. Az, hogy „szervülhetett”, köszönhető például annak, hogy – ellentétben az interstitiummal – a test egy jól elkülöníthető funkcióval rendelkező, könnyedén azonosítható részlete. A kötőszövet „előléptetését” a szakember egyébként nem tartja valószínűnek.