A gyakorlatban is igazolták Einsteinék 1935-ös kvantum-összefonódási elméletét

Először tesztelték kutatók a kvantummechanika egyik ismertebb gondolatkísérletét, az Einstein-Podolsky-Rosen-paradoxont sokrészecske-rendszerben. A Science folyóiratban közzétett tanulmány szerint ez a megfigyelés a mérési eredmények precízebb előrejelzéséhez, valamint újfajta szenzorok és az elektromágneses mezők képalkotási módszereinek megalkotásához járulhat hozzá a jövőben.

Mindez azért is fontos, mert a kvantumfizika törvényei szerint viselkedő részecskék tualjdonságait nehéz pontosan mérni – a Heisenberg-féle határozatlansági reláció szerint minél pontosabb egy részecske helyének mért értéke, annál pontatlanabb az impulzusának értéke, és fordítva.

Az 1935-ben Albert Einsten, Boris Podolsky és Nathan Rosen által megalkotott paradoxon szerint két összefonódott (vagyis egymástól távol is kölcsönhatásban lévő) kvantumrészecske vizsgálatánál A részecske tanulmányozásával többet tudhatunk meg B részecskéről, mint A-ról. Ezt később több olyan kísérlet igazolta, amely során részecskepárokat vizsgáltak.

Az április 26-án közzétett új tanulmány szerint azonban nemcsak részecskepárok esetében él az EPR-paradoxon, hanem egy több száz részecskét tartalmazó rendszerben is. A Baseli Egyetem kutatói körülbelül 590 rubídiumatomot hűtöttek le az abszolút nulla fokhoz közeli hőmérsékletre, ahol az atomok kvantumállapotot vesznek fel (Bose-Einstein-kondenzáció), és úgy kezdenek működni, mint egy nagy részecske – a kvantumfizikusok ezt azért szeretik, mert így könnyebben meg tudják figyelni őket.

A kísérletben nagy felbontású képalkotás segítségével mérték a rubídiumatomokból álló egyveleg kisebb részeit, és azt figyelték meg, hogy az atomhalmaz másik felének viselkedését jobban meg tudták jósolni, mint az éppen mért darabot, ezzel a gyakorlatban is beigazolódott Einsteinék elmélete.